Az MTA doktorai: Balogh Balázs Kalotaszeg történeti néprajzáról
Balogh Balázs, az MTA doktora, az ELTE Humán Tudományok Kutatóközpontja főigazgatója, a Néprajztudományi Kutatóintézet igazgatója több mint három évtizede kutatja Kalotaszeg történeti néprajzát. Vizsgálatai során feltárta, hogy főként a II. világháború „kettős impériumváltása” időszakában történt események emléke hogyan határozza meg a térség etnikai attitűdjeit mind a mai napig.
Balogh Balázs több mint három évtizeddel ezelőtt kezdte meg néprajzi gyűjtéseit Kalotaszegen. Minthogy akkoriban egészen más témákkal is foglalkozott, először csak úgy gondolta, hogy az érdeklődés szintjén igyekszik megismerkedni Erdély e régiójával, de aztán Kalotaszeg vizsgálata pályafutásának meghatározó témájává vált. „Beszippantott a táj, az emberek és Kalotaszeg története és társadalma – emlékszik vissza a néprajzkutató. – Azóta főként Kalotaszeg társadalmát vizsgálom történeti-néprajzi megközelítéssel, hiszen az egyik fő kutatási területem, az etnikai konfliktusok témaköre több évszázadra nyúlik vissza.”
Történelmi viszályok emléke
Kalotaszeg a románság közé ékelődve Kolozsvár és Bánffyhunyad között fekszik. A déli részein felnyúlik az Erdélyi Érchegységbe, ahol a magyarok időről időre összetűzésbe keveredtek a helyi mócokkal. A Kalotaszeg peremén elnyúló havas a románság története szempontjából is rendkívüli jelentőséggel bír, itt bontakozott ki a Horea-felkelés és Avram Iancu mozgalma is. Részben ez a magyarázata, hogy az első világháború végén, illetve a második világháború alatt, a „kétszeres impériumváltás időszakában” is véres etnikai konfliktusok zajlottak Kalotaszeg térségében.
A magyar-román együttélésnek éppen ez a történetei háttere teszi a régiót társadalomnéprajzi szempontból is olyan fontossá.
A történelmi viszályok emléke még néhány évtizeddel ezelőtt is elevenen élt a közösségi tudatban és máig meghatározzák a román és magyar települések egymáshoz való viszonyát.
Balogh Balázs„Amikor a kalotaszegi magyar falvakban a környékbeli román falvakkal való kapcsolatokról, elsősorban gazdasági kapcsolatokról érdeklődtem, akkor derült ki, hogy bizonyos magyar falvak lakóinak a szomszédos román településekről gyökeresen eltérő véleményük van – folytatja Balogh Balázs. – A főúton fekvő Magyarkapuson például kiderült, hogy ennek az az oka, hogy a II. világháború utolsó időszakában, ahogy haladt a Kolozsvár felől vezető főútvonalon a frontvonal, és a magyaroknak menekülniük kellett, bizonyos román falvakban befogadták őket, más román falvak lakosai viszont kirabolták az üresen maradt házaikat. Ez az emlék ezután legalább fél évszázadig rányomta a bélyegét a szomszédokhoz fűződő viszonyukra.”
Amikor Balogh Balázs felfigyelt e jelenségekre, egyre inkább érdeklődni kezdett az 1940-1944 közötti időszak történései iránt, hiszen „minden attitűdnek megvan a maga előzménye”. Nem szabad elhallgatni azt sem, hogy az 1940-es bevonulásnál a magyar honvédség is követett el atrocitásokat, a legsúlyosabbakat a Kalotaszeggel szomszédos Szilágyságban, ahol több tucat román civil lakost végeztek ki a magyar katonák. Kalotaszegen a magyar civilek Bánffyhunyadon meglincselték a magyarellenességéről hírhedt ortodox román esperest, e rémtetten kívül azonban nem gyilkolták a román civileket. Ezt az ellentétes oldalon már nem mondhatjuk el, hiszen a románok több helyütt is kínzásokat és tömeggyilkosságokat követtek el a magyar lakosság kárára. Arra sem volt precedens 1940-ben, hogy a magyarok a román falvakat kirabolták volna, míg 1944-ben általános volt, hogy egész román falvak kerekedtek fel kirabolni a magyar településeket.
„A sebek azonban újra és újra feltépődhetnek – vélekedik Balogh Balázs. – Gondoljunk csak bele: a bánffyhunyadi keddi vásárba a románok mind a mai napig hozzák a havasokból a nagyszüleik által zabrált magyar portékákat, például „Éljen Kossuth Lajos” feliratú tányérokat, vagy magyar címeres bujkákat. Ezeket nyilvánvalóan a magyaroktól lopták. Mindeközben azonban a magyaroknak és a románoknak szoros és állandó gazdasági egymásra utaltságban kellett és kell a mai napig élniük.”
A néprajzkutató vizsgálatainak
egyik fő kérdésfelvetése az volt, hogy az emberek emlékezetében megőrzött eseményeket mennyiben lehet alátámasztani írásos forrásokkal, különféle dokumentumokkal.
A kutatás elsődleges írásos forrásai zömében egyházi dokumentumok voltak, amelyeknek jó részére a kutató a bánffyhunyadi esperesi hivatal padlásán talált rá. Ezek nagyon gazdag, értékes dokumentumok voltak, hiszen a bánffyhunyadi esperes rögtön a háború befejeződését követően körlevelet intézett az összes kalotaszegi falu lelkészéhez, azt kérve tőlük, hogy számoljanak be az egyházközségükben történt eseményekről és az egyházi javakban keletkezett károkról. Emellett a családok legféltettebb személyes emlékeibe, dokumentumaiba is betekintést nyert a néprajzkutató, amihez szoros bizalmi viszonyt kellett kialakítania az adatközlőivel.
„Nem mehet egyszerűen oda az ember egy idős emberhez, hogy megkérdezze tőle, hogy mi történt élete talán legtragikusabb időszakában. Ehhez előtte többszöri beszélgetések révén olyan szoros, kölcsönös bizalmi kapcsolatot kell kialakítani vele, amelynek hatására megnyílik, és esetleg olyan történeteket is elmond nekünk, amelyeket előtte évtizedeken keresztül talán senkinek, még a legszűkebb családjának sem mondott el.”
A kutatás legfontosabb tapasztalata, hogy az oral-history módszerével gyűjtött, az emlékezetben rögzült eseményeket, atrocitásokat, gyilkosságokat és rablásokat az írásos források és dokumentumok szinte teljes mértékben igazolták.
Halványuló emlékek
A néprajzkutató több mint három évtizede zajló kutatásai során a szűk értelemben vett mintegy 35-40 kalotaszegi falu határain jóval túlnyúlva, több mint száz településen végzett néprajzi gyűjtést. A vizsgálatokból Kalotaszeg társadalmának legújabb kori változásai is kirajzolódnak, csakúgy mint a régió peremén erőteljes szórványosodási folyamat.
„Amióta elkezdtünk a térségben kutatni, Kalotaszeg maga is sokat változott. A magyar népesség apad: 35-40 faluban elszórva nagyjából 13 ezer református magyar ember él a térségben – mondja Balogh Balázs. – Kalotaszeget nagyban érinti az elvándorlás, kivált a nádasmenti falvakat az egykézés és egyre gyakoribbak a vegyes házasságok is, főként Bánffyhunyadon, illetve más polgárosultabb, iparosodottabb településeken. Korábban a vegyes házasság szinte elképzelhetetlennek számított, de az még egy másik világ volt. Évről-évre halványulnak a történelemről őrzött emlékek, és ezzel együtt a fájdalmak is. Kijelenthetjük, hogy az 1990-es években megkezdett kutatással még az utolsó pillanatban sikerült megragadnunk a II. világháború idejéből származó emlékeket, mielőtt azok elenyésztek volna.”
A Magyar Tudományos Akadémia doktorai
Balogh Balázs 2025-ben nyerte el az MTA doktora címet.
A Magyar Tudományos Akadémia – az 1994. évi XL. törvényben meghatározott közfeladatai között – tudományos minősítési rendszert működtet, amelynek keretében a Magyar Tudományos Akadémia doktora, valamint a Magyar Tudományos Akadémia levelező és rendes tagja címet adományoz. Az MTA doktora címre 1995 óta lehet pályázni, a korábbi tudományos minősítési rendszerben megszerzett „tudomány doktora” fokozat egyenértékű az MTA doktora címmel.
Az Akadémia Alapszabálya szerint az MTA doktora címet az Akadémia annak ítélheti oda, aki tudományos fokozattal rendelkezik, az általa művelt tudományszakot a tudományos fokozat megszerzése óta is eredeti tudományos eredményekkel gyarapította, tudományszakának mértékadó hazai és nemzetközi tudományos körei előtt ismert és elismert, kiemelkedő tudományos kutatói munkásságot fejt ki, tudományos eredményeit doktori műben foglalja össze.
Az MTA doktora címet egy komplex, átfogó, széles tudományos alapokon nyugvó tudományminősítési rendszerben nyerhetik el a doktori értékezésüket benyújtó kutatók. Egy-egy jelölt esetén körülbelül 100 szakember mond véleményt a pályázó tudományos teljesítményéről és doktori dolgozatáról.
Az MTA új doktoraival együtt a címmel, valamint a korábbi, tudomány doktora fokozattal rendelkező kutatók száma jelenleg több, mint 2580, közülük mintegy 450 nő.
A Magyar Tudományos Akadémia tagjait az MTA doktorai közül választják. Az Akadémia levelező tagjává az a magyar állampolgár választható meg, aki az MTA doktora címmel vagy azzal egyenértékűnek minősített tudományos fokozattal rendelkezik, és aki tudományát elismerten és különösen magas színvonalon, alkotó módon műveli.
További információk az MTA Doktori Tanácsa oldalán olvashatók.
A témához kapcsolódó cikkeink
Az MTA doktorai: Ablonczy Balázs a magyar–francia kapcsolatokról
A két világháború közötti magyar–francia kapcsolatokat sokszor nyíltan ellenséges viszonyként írják le, amit mindvégig meghatározott a trianoni békeszerződés. Ablonczy Balázs, az ELTE Művelődéstörténeti Tanszék egyetemi docense MTA-doktori értekezésében azonban bemutatta, hogy e kapcsolat ennél jóval sokrétűbb volt. A hivatalos szint alatt élénk kulturális és gazdasági kapcsolatok alakultak ki a két ország között, és a Magyarországgal szimpatizáló francia véleményformálókból álló hálózat kiépítésére irányuló igyekezetek is értek el sikereket.
Az MTA doktorai: Rigó Adrien az életminőséget befolyásoló tényezőkről
Az orvostudományi és a társadalomtudományi kutatások jelentős része az életminőség javítását tűzi ki célul. Ez indokolt is, hiszen a kutatások szerint az életminőség meghatározó szereppel bír az élet megannyi aspektusában. Pedig egyáltalán nem egyszerű meghatározni a fogalmat – a megközelítésében jelentős különbségek vannak az egyes tudományterületeken a kutatók között is. Rigó Adrien, az MTA doktora, az ELTE Személyiség- és Egészségpszichológia Tanszék vezetője főként az egészség életminőségre gyakorolt hatását vizsgálja, a kutatásai feltárják e fogalom orvosi és pszichoszociális dimenzióit.
Az MTA doktorai: Fülemile Ágnes az egyik legreprezentatívabb néprajzi tájról, Kalotaszegről
Kalotaszeg talán az összes magyar néprajzi táj legnagyobb „sikertörténete” – érvel Fülemile Ágnes, az MTA doktora, az ELTE Humán Tudományok Kutatóközpontja Néprajztudományi Kutatóintézet osztályvezetője, aki már az 1980-as években – akkor még néptáncosként – is rendszeresen járta Erdély e térségét. Vizsgálatai során feltárta, hol húzódnak valójában a régió határai, milyen kritériumai alakultak ki az emberek helyi identitástudatának, és hogyan változott Kalotaszeg társadalma a rá irányuló jelentős külső figyelem hatására.
Az MTA doktorai: Fülöp Lívia az Alzheimer-kór kutatásáról
A neurodegeneratív betegségek, azon belül is az Alzheimer-kór világszerte a legkutatottabb kórok közé tartoznak. Ennek oka, hogy miközben a nyugati népesség átlagos életkorának emelkedésével egyre növekszik a betegség gyakorisága, továbbra sem létezik ellene hatékony terápia. Fülöp Lívia, a Szegedi Tudományegyetem Orvosi Vegytani Intézetének docense, az MTA doktora már évtizedek óta az Alzheimer-kór különböző terápiás megközelítéseit vizsgálja: kutatja a kóros fehérjelerakódásokat, a neurogenezist és az idegrendszeri gyulladásokat is. Eddigi eredményei ismertetésével folytatjuk az MTA új doktorait bemutató sorozatunkat.
Az MTA doktorai: Halász Júlia a csonthéjas gyümölcsök termékenyülési kapcsolatairól
A csonthéjas gyümölcsök termesztése nagy jelentőséggel bír a magyar mezőgazdaságban és a világ élelmiszer-termelésében egyaránt. Ezért elsőrendű fontosságú, hogy minél jobban megértsük a megtermékenyülésük mechanizmusait, illetve a folyamatra ható környezeti és genetikai tényezőket. Ezt kutatja Halász Júlia egyetemi tanár, az MTA doktora, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Genetika és Biotechnológia Intézet Növénybiotechnológia Tanszék Kertészeti Növénygenetika Csoportjának tagja és munkatársai.
Az MTA doktorai: Varga Orsolya a betegségek társadalmi terheiről
A betegségek hatalmas terhet rónak a társadalomra. Ahhoz, hogy e terhet csökkenthessük, pontosan meg kell ismerünk, hogy milyen éltmódbeli, szociális, sőt jogszabályi tényezők hatnak rá. Varga Orsolya, az MTA doktora, a Debreceni Egyetem Népegészség- és Járványtani Intézet docense e kérdéseket kutatja többféle krónikus, nem fertőző betegség, például a cukorbetegség és a fogszuvasodás kapcsán. Munkássága során az egészségtudomány és a társadalmi környezet számos aspektusát vizsgálta, így például kutatta az állatkísérletekkel kapcsolatos európai uniós jogszabályok hatásait is.
Az MTA doktorai: Gyulavári Tamás a nem klasszikus munkaviszonyban dolgozó önfoglalkoztatók munkajogi kérdéseiről
Az utóbbi évtizedekben egyre többen dolgoznak a hagyományos munkaviszony keretein kívül, például alkalmi, behívott vagy platformmunkásként. Ők többségükben kényszervállalkozók, akik talán ideig-óráig jobban járnak az alacsonyabb költségek miatt, de számos munkavállalói jogtól elesnek. Gyulavári Tamás egyetemi tanár, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Munkajogi Tanszékének vezetője, az MTA doktora ezen önfoglalkoztató munkavállalókat kutatja immár húsz éve. Véleménye szerint, ahogy egyre többen lesznek, úgy növekednek majd a velük kapcsolatos társadalmi problémák, ezért rendezni kell a munkajogi védelmüket.
Az MTA doktorai: Csapó Edit a nemesfémalapú nanoszerkezetekről
A nemesfémalapú nanoszerkezetek és a biokolloidok forradalmasíthatják az orvostudomány több ágát is. Például molekuláris szenzorokat és a gyógyszerhatóanyagok pontos célba juttatását biztosító segédmolekulákat fejleszthetünk belőlük. Ilyen nanoszerkezetek fejlesztése a célja Csapó Editnek, a Szegedi Tudományegyetem Fizikai Kémiai és Anyagtudományi Tanszék habilitált egyetemi docensének és az MTA-SZTE Lendület Nemesfém Nanoszerkezetek Kutatócsoport vezetőjének, aki tavaly védte meg MTA-doktori disszertációját, jelenleg pedig a Lendület Program által támogatott kutatásokat végez.
Az MTA doktorai: Derekas Aliz a pulzáló csillagokról
Derekas Aliz, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Gothard Asztrofizikai Obszervatórium és Multidiszciplináris Kutatóközpont tudományos főmunkatársa, az MTA doktora munkatársaival világraszóló eredményt ért el, amikor felfedezte az egyik legelső ismertté vált fedési hármas csillagrendszert (vagyis három, egymás körül keringő, időnként fedésbe kerülő csillagot). A kutató a csillagászat két nagy területét egyesíti munkájában, hogy minél többet megtudhasson a pulzáló csillagok természetéről.
Az MTA doktorai: Bóna Judit a beszédfolytonossági zavarokról
A beszéd folyamatossága árulkodik az agyunkban zajló beszédtervezési folyamatokról, ezért érdemes kutatni a különböző csoportok beszédében fellelhető különbségeket – érvel Bóna Judit beszédkutató, egyetemi tanár, az MTA doktora. Az ELTE BTK dékánhelyettese, az ELTE BTK Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézet igazgatója munkássága során vizsgálta a gyerekek és a különféle neurodegeneratív betegségekben szenvedők beszédének folytonosságát és a beszédükben fellelhető megakadások sajátosságait is.
Az MTA doktorai: Tuba Róbert a műanyagok kémiai újrahasznosításáról
A műanyagok kémiai újrahasznosítása a jelen egyik legsürgetőbben megoldandó környezetvédelmi feladata. Felmérhetetlen jelentőségűek azok az eljárások, amelyek a kevert és szennyezett műanyaghulladékot is alkotóelemeire tudják bontani, hogy belőlük újra teljes értékű termékeket lehessen gyártani. Tuba Róbert, az MTA doktora, a Természettudományi Kutatóközpont Anyag- és Környezetkémiai Intézet Zöldkémia Kutatócsoportjának vezetője erre képes katalizátorkomplexeket fejleszt.
Az MTA doktorai: Békési József a közlekedési problémák megoldását is segítő operációkutatásról
A gyártás, a közlekedés és a szállítmányozás sem képzelhető el optimalizálás nélkül, hiszen össze kell hangolni e rendszerek elemeinek működését a költségek csökkentése, a végrehajtáshoz szükséges idő és erőforrások minimalizálása, illetve a megrendelői igények kielégítése érdekében. Az optimalizálási problémák megoldása pedig lehetetlen a matematika és a számítástudomány határán álló operációkutatás nélkül. Ezzel foglalkozik Békési József, az MTA doktora, a Szegedi Tudományegyetem Számítógépes Algoritmusok és Mesterséges Intelligencia Tanszékének főiskolai tanára, aki idén márciusban nyerte el a Magyar Tudományos Akadémia doktora címet.
_680_454_1718695161_fill_240x160.jpg)
Az MTA doktorai: Géra Eleonóra Buda múltjáról
Buda a város törököktől való visszafoglalásakor teljesen elnéptelenedett, az épületek romba dőltek. A semmiből kellett tehát újjáépíteni a várost és lakosságát. Géra Eleonóra várostörténész, az ELTE Művelődéstörténeti Tanszékének egyetemi docense, az MTA doktora Buda kora újkori történetét kutatja. Interjúnkban elmondta, hogy a társadalom rendkívüli sokszínűsége teszi igazán érdekessé a várost. Buda lakosai több párhuzamos joghatóság alá tartozhattak, így eltérők voltak a jogaik, az érdekeik és a lehetőségeik is.
Az MTA doktorai: Csoknyai Tamás a magyar épületek energiahatékonyságáról
Amikor Csoknyai Tamás, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Épületgépészeti és Gépészeti Eljárástechnika Tanszék vezetője, az MTA doktora elkezdte a lakóépületek energiafelhasználását kutatni, még nem voltak hozzáférhető adatok a magyarországi helyzetről. Ezért kutatómunkájának első szakaszában az egyik legfontosabb eredménye a minden tekintetben reprezentatív adatbázis létrehozása volt. Ennek segítségével már nemzeti stratégiát lehetett alkotni, illetve összehasonlító vizsgálatokat lehetett végezni, amelyekből kiderült, hogy a magyar épületek energiahatékonysága jelentősen elmarad a visegrádi országok szintjétől, ezen pedig főként a hőszigeteléssel lehet változtatni.
Az MTA doktorai: Bhattoa Harjit Pal a D-vitamin élettani jelentőségéről
A D-vitaminnak a legkülönfélébb biológiai folyamatokban játszott szerepe a vitaminokkal kapcsolatos kutatások talán legnépszerűbb területének számít napjainkban. Bhattoa Harjit Pal, a Debreceni Egyetem Laboratóriumi Medicina Intézet egyetemi docense, az MTA doktora már negyedszázada vizsgálja a D-vitamin csontrendszerre gyakorolt hatását (és így szerepét a csontritkulás kialakulásában), de ugyanígy kutatja munkatársaival a vitamin általános élettani és betegségekben játszott szerepét.
Az MTA doktorai: Tóvári József a daganatok áttétképzésének kutatásáról
A daganatos megbetegedések eredményes gyógyítása érdekében nemcsak az elsődleges tumor növekedését lehet gátolni, hanem elméletben az áttétképződés is megakadályozható vagy legalábbis lassítható. Tóvári József, az MTA doktora, az Országos Onkológiai Intézet Onkológiai Kutató Központ Kísérletes Farmakológiai Osztály vezetője kutatásainak fókuszában a daganatáttét-képződés molekuláris mechanizmusai állnak, az eredményei pedig egy napon talán elvezetnek a túlélési esélyeket drasztikusan csökkentő áttétek kialakulásának hatékony gátlásához.
Az MTA doktorai: Kovács László a kiberhadviselésről
Kovács László dandártábornok, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Elektronikai Hadviselés Tanszék egyetemi tanára A kiberbiztonság stratégiai megközelítése című értekezésével nyerte el az MTA doktora címet. Fő kutatási területe a kiberhadviselést meghatározó nemzeti stratégiák összehasonlítása, és az időtálló nemzeti stratégia kidolgozása, amely lehetővé teszi, hogy a szélvészgyorsan fejlődő információtechnológia, a mesterséges intelligencia és a kvantum-számítástechnika korában is lépést tudjunk tartani a komputerrendszereket fenyegető ellenséges támadásokkal szemben. Az MTA doktorairól szóló sorozatunkban a címet a legkülönbözőbb tudományterületeken elért eredményeikkel elnyerő kutatókat mutatunk be.
