Az MTA doktorai: Fülemile Ágnes az egyik legreprezentatívabb néprajzi tájról, Kalotaszegről
Kalotaszeg talán az összes magyar néprajzi táj legnagyobb „sikertörténete” – érvel Fülemile Ágnes, az MTA doktora, az ELTE Humán Tudományok Kutatóközpontja Néprajztudományi Kutatóintézet osztályvezetője, aki már az 1980-as években – akkor még néptáncosként – is rendszeresen járta Erdély e térségét. Vizsgálatai során feltárta, hol húzódnak valójában a régió határai, milyen kritériumai alakultak ki az emberek helyi identitástudatának, és hogyan változott Kalotaszeg társadalma a rá irányuló jelentős külső figyelem hatására.
Fülemile Ágnes az ELTE BTK művészettörténet, történelem és néprajz szakán végzett. Mentora, témavezetője az 1980-as években, az egyetemi tanulmányai és az MTA TMB-ösztöndíjas ideje alatt Fél Edit volt. Az ő hatására fordult egyértelműen a néprajz felé. „E döntésemben fontos szerepet játszott a néprajzi terepmunka vonzereje. Néprajzkutatóként élő emberi közegben mozgunk, nagyon sokat jelentenek számunkra az emberi találkozások – mondja a kutató. – A néprajzi terepmunka olyan emberi interakciókat kíván, amelyekben nemcsak én kapom meg azt a tudást, ami engem érdekel, hanem önmagamból is adnom kell a beszélgetőtársamnak.
Ez egy nagyon érzékeny, kétirányú kapcsolat.
Az én habitusomhoz közel állnak e kutatások, úgy hiszem könnyen megtalálom a hangot az emberekkel. A terepmunka során gyakran életre szóló, meghatározó kapcsolatok jönnek létre.”
Interdiszciplináris megközelítés
Fülemile Ágnes hangsúlyozza, hogy egész pályafutása során mind a kutatásban, mind az egyetemi oktatásban igyekezett interdiszciplináris témákkal, vagyis több tudomány felől megközelíthető határterületekkel foglalkozni. Igyekszik egyensúlyt teremteni a néprajzi terepmunka és a múzeumi gyűjteményekben folytatott tárgyközpontú művészettörténeti vizsgálatok között.
Fülemile ÁgnesMűvészettörténeti munkássága főként a 16–19. század közötti időszak sokszorosított grafikai műfajaival, populáris ábrázolási toposzaival, a sztereotip képi sémák ikonográfiájával, illetve viselettörténettel foglalkozik. Ennek során arra keresi a választ, milyen vizuális vetületei vannak a magunkról és másokról alkotott képzeteknek, a (kollektív) önkép és identitás kifejezésének, valamint az etnicitásról és regionalitásról való gondolkodásnak.
MTA-doktori disszertációja is interdiszciplináris megközelítéssel készült. A néprajzkutató azt vizsgálta, hogyan alakult a magyarság egyik legreprezentatívabb néprajzi tája, Kalotaszeg hírneve.
Milyen szimbolikus többletjelentések tapadtak a képzetéhez, hogyan került az imázsteremtés fókuszába a vidék és népe.
„Az 1840-es évektől kezdve a napjainkig követem végig a táj sikertörténetét. Bemutatom, hogyan vált Kalotaszeg a 19. század utolsó évtizedeiben a háziipari mozgalom fontos helyszínévé, az ekkor kialakuló népművészet-fogalom katalizátorává, a megszülető néprajztudomány első jelentős terepévé, a korabeli művészek zarándokhelyévé.”
„Nemzeti táj”
A kutató végigköveti, hogy a Kalotaszeg körül zajló szimbolizációs folyamatok révén hogyan emelkedett a régió a „nemzeti táj” rangjára; hogyan váltak a helyi kultúra kiemelt elemei az összmagyar identitás szimbólumaivá; kik, milyen korszakokban, milyen jelentésekkel próbálták felruházni a felmutatott képet. Ugyanakkor a disszertáció láttatja azt is, hogy a kívülről jövő erős érdeklődés hogyan hat vissza a táj belső folyamataira, a helyiek identitására, a regionális önazonosságra. Hogyan változtatja meg a saját kultúrájukhoz való viszonyukat, és ez a kívülről érkező érdeklődés – a háziipar, a népművészeti „revival mozgalom” és a turizmus által – hogyan biztosít nekik adott esetben lehetőséget ahhoz, hogy a belső életfeltételeiken javítsanak. Továbbá hogyan használják a regionális identitást napjainkban is közösségteremtő erőforrásként.
Fülemile Ágnes módszeres néprajzi terepmunkáját a kalotaszegi régióban a romániai rendszerváltozást követően kezdte, és a mai napig, három és fél évtizede folytatja. Kutatásokat folytatott a mintegy negyven település hálózatából álló református Kalotaszegen és tágabb környezetében, körülbelül száz településen. A kutatót már az 1980-as években is sok személyes élmény fűzte Kalotaszeghez. Akkoriban a Timár Sándor által vezetett Bartók Táncegyüttes táncosaként kapcsolódott be a táncházmozgalomba, így már a Ceauşescu-korszakban is sokat járt Erdélyben, azon belül Kalotaszegen.
„Akkoriban a politikai körülmények miatt módszeres néprajzi kutatómunkát még nem végezhettünk. Inkább erőteljes impressziók hatottak rám, amelyeken keresztül megismerhettem az erdélyi kisebbségi magyar sorsot – folytatja Fülemile Ágnes. – A romániai rendszerváltozás előtt a néprajzi terepmunka azzal fenyegetett volna, hogy a Securitate zaklatni kezdi a minket segítő házigazdáinkat, ezt pedig nem kockáztathattuk. A rendszerváltás pillanatától kezdve azonban módszeresen elkezdtem Kalotaszegre járni. Eleinte az érdekelt, hogy az akkori nagy történelmi kataklizma hatására hogyan strukturálódik át az emberek élete, hogyan indul újra a családi gazdálkodás, hogyan kerül a felszínre, erősödik újra a tradicionális életvezetés, az értékrend, a hagyományos férfi-női szerepek. Érdekelt, hogy a mintegy 40 falu hálózatából álló kalotaszegi régió altájai között milyen mentalitásbeli különbségek tárhatók fel.”
A néprajzkutató és munkatársai feltárták Kalotaszeg tájszerkezetét és diakrón identitásváltozásait, vizsgálataikkal azonosították a térség határait, a terület belső strukturáltságát, a falvak közötti viszonyrendszert és hierarchiát.
„Részletesen vizsgáltam, hogy mely falvak lakosai házasodtak egymással, és ezáltal kik tartottak szorosabb kapcsolatot. Milyen kritériumai vannak a kalotaszegi identitásnak, vagyis kiket tekintenek belülről és kívülről kalotaszeginek. Hogyan alakult a középkorig visszakövethetően és terjedt ki térben és időben a kalotaszegiek táji tudata. A házasodási kapcsolatrendszeren alapuló regionális tájszerkezet ilyen léptékű és részletességű néprajzi feltárását eddig talán még nem végezték Magyarországon” – mondja Fülemile Ágnes.
A néprajztudományban Kalotaszeget sokan „túlkutatottnak” tartották, de Fülemile Ágnesnek ez inkább kihívást jelentett, igyekezett a kialakult sztereotípiák mögé látni, és olyan jellegzetességeket feltárni, amelyek más megvilágításba helyezték a jól ismertnek hitt régiót. „Mindig is az izgatott Kalotaszeggel kapcsolatban – más kutatási témáimhoz hasonlóan –, hogy hogyan tudjuk tágabb társadalomtörténeti kontextusban, nagyobb asszociációs bázis segítségével újraértelmezni a jelenségeket, a helyzeteket és a folyamatokat.”
A szigorúan vett kutatás mellett a kutató az elmúlt több mint három évtizedben a néprajz alkalmazott vetületeit is megtapasztalhatta. Számos társadalmi kezdeményezésből vette ki a részét: nyári táborokat, kiállítást, fesztivált szervezett, közösségi munkát végzett. Vallja, hogy a néprajzi munka szépségét és eredményességét a személyes jelenlét, a kutatott csoport tagjaival való érzékeny interakciók, az empátia, illetve a belső és külső nézőpont összehangolása adja.
A Magyar Tudományos Akadémia doktorai
Fülemile Ágnes 2025-ben nyerte el az MTA doktora címet.
A Magyar Tudományos Akadémia – az 1994. évi XL. törvényben meghatározott közfeladatai között – tudományos minősítési rendszert működtet, amelynek keretében a Magyar Tudományos Akadémia doktora, valamint a Magyar Tudományos Akadémia levelező és rendes tagja címet adományoz. Az MTA doktora címre 1995 óta lehet pályázni, a korábbi tudományos minősítési rendszerben megszerzett „tudomány doktora” fokozat egyenértékű az MTA doktora címmel.
Az Akadémia Alapszabálya szerint az MTA doktora címet az Akadémia annak ítélheti oda, aki tudományos fokozattal rendelkezik, az általa művelt tudományszakot a tudományos fokozat megszerzése óta is eredeti tudományos eredményekkel gyarapította, tudományszakának mértékadó hazai és nemzetközi tudományos körei előtt ismert és elismert, kiemelkedő tudományos kutatói munkásságot fejt ki, tudományos eredményeit doktori műben foglalja össze.
Az MTA doktora címet egy komplex, átfogó, széles tudományos alapokon nyugvó tudományminősítési rendszerben nyerhetik el a doktori értékezésüket benyújtó kutatók. Egy-egy jelölt esetén körülbelül 100 szakember mond véleményt a pályázó tudományos teljesítményéről és doktori dolgozatáról.
Az MTA új doktoraival együtt a címmel, valamint a korábbi, a tudomány doktora fokozattal rendelkező kutatók száma jelenleg több mint 2580, közülük mintegy 450 nő.
A Magyar Tudományos Akadémia tagjait az MTA doktorai közül választják. Az Akadémia levelező tagjává az a magyar állampolgár választható meg, aki az MTA doktora címmel vagy azzal egyenértékűnek minősített tudományos fokozattal rendelkezik, és aki tudományát elismerten és különösen magas színvonalon, alkotó módon műveli.
További információk az MTA Doktori Tanácsa oldalán olvashatók.
A témához kapcsolódó cikkeink
Az MTA doktorai: Fülöp Lívia az Alzheimer-kór kutatásáról
A neurodegeneratív betegségek, azon belül is az Alzheimer-kór világszerte a legkutatottabb kórok közé tartoznak. Ennek oka, hogy miközben a nyugati népesség átlagos életkorának emelkedésével egyre növekszik a betegség gyakorisága, továbbra sem létezik ellene hatékony terápia. Fülöp Lívia, a Szegedi Tudományegyetem Orvosi Vegytani Intézetének docense, az MTA doktora már évtizedek óta az Alzheimer-kór különböző terápiás megközelítéseit vizsgálja: kutatja a kóros fehérjelerakódásokat, a neurogenezist és az idegrendszeri gyulladásokat is. Eddigi eredményei ismertetésével folytatjuk az MTA új doktorait bemutató sorozatunkat.
Az MTA doktorai: Halász Júlia a csonthéjas gyümölcsök termékenyülési kapcsolatairól
A csonthéjas gyümölcsök termesztése nagy jelentőséggel bír a magyar mezőgazdaságban és a világ élelmiszer-termelésében egyaránt. Ezért elsőrendű fontosságú, hogy minél jobban megértsük a megtermékenyülésük mechanizmusait, illetve a folyamatra ható környezeti és genetikai tényezőket. Ezt kutatja Halász Júlia egyetemi tanár, az MTA doktora, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Genetika és Biotechnológia Intézet Növénybiotechnológia Tanszék Kertészeti Növénygenetika Csoportjának tagja és munkatársai.
Az MTA doktorai: Varga Orsolya a betegségek társadalmi terheiről
A betegségek hatalmas terhet rónak a társadalomra. Ahhoz, hogy e terhet csökkenthessük, pontosan meg kell ismerünk, hogy milyen éltmódbeli, szociális, sőt jogszabályi tényezők hatnak rá. Varga Orsolya, az MTA doktora, a Debreceni Egyetem Népegészség- és Járványtani Intézet docense e kérdéseket kutatja többféle krónikus, nem fertőző betegség, például a cukorbetegség és a fogszuvasodás kapcsán. Munkássága során az egészségtudomány és a társadalmi környezet számos aspektusát vizsgálta, így például kutatta az állatkísérletekkel kapcsolatos európai uniós jogszabályok hatásait is.
Az MTA doktorai: Gyulavári Tamás a nem klasszikus munkaviszonyban dolgozó önfoglalkoztatók munkajogi kérdéseiről
Az utóbbi évtizedekben egyre többen dolgoznak a hagyományos munkaviszony keretein kívül, például alkalmi, behívott vagy platformmunkásként. Ők többségükben kényszervállalkozók, akik talán ideig-óráig jobban járnak az alacsonyabb költségek miatt, de számos munkavállalói jogtól elesnek. Gyulavári Tamás egyetemi tanár, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Munkajogi Tanszékének vezetője, az MTA doktora ezen önfoglalkoztató munkavállalókat kutatja immár húsz éve. Véleménye szerint, ahogy egyre többen lesznek, úgy növekednek majd a velük kapcsolatos társadalmi problémák, ezért rendezni kell a munkajogi védelmüket.
Az MTA doktorai: Csapó Edit a nemesfémalapú nanoszerkezetekről
A nemesfémalapú nanoszerkezetek és a biokolloidok forradalmasíthatják az orvostudomány több ágát is. Például molekuláris szenzorokat és a gyógyszerhatóanyagok pontos célba juttatását biztosító segédmolekulákat fejleszthetünk belőlük. Ilyen nanoszerkezetek fejlesztése a célja Csapó Editnek, a Szegedi Tudományegyetem Fizikai Kémiai és Anyagtudományi Tanszék habilitált egyetemi docensének és az MTA-SZTE Lendület Nemesfém Nanoszerkezetek Kutatócsoport vezetőjének, aki tavaly védte meg MTA-doktori disszertációját, jelenleg pedig a Lendület Program által támogatott kutatásokat végez.
Az MTA doktorai: Derekas Aliz a pulzáló csillagokról
Derekas Aliz, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Gothard Asztrofizikai Obszervatórium és Multidiszciplináris Kutatóközpont tudományos főmunkatársa, az MTA doktora munkatársaival világraszóló eredményt ért el, amikor felfedezte az egyik legelső ismertté vált fedési hármas csillagrendszert (vagyis három, egymás körül keringő, időnként fedésbe kerülő csillagot). A kutató a csillagászat két nagy területét egyesíti munkájában, hogy minél többet megtudhasson a pulzáló csillagok természetéről.
Az MTA doktorai: Bóna Judit a beszédfolytonossági zavarokról
A beszéd folyamatossága árulkodik az agyunkban zajló beszédtervezési folyamatokról, ezért érdemes kutatni a különböző csoportok beszédében fellelhető különbségeket – érvel Bóna Judit beszédkutató, egyetemi tanár, az MTA doktora. Az ELTE BTK dékánhelyettese, az ELTE BTK Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézet igazgatója munkássága során vizsgálta a gyerekek és a különféle neurodegeneratív betegségekben szenvedők beszédének folytonosságát és a beszédükben fellelhető megakadások sajátosságait is.
Az MTA doktorai: Tuba Róbert a műanyagok kémiai újrahasznosításáról
A műanyagok kémiai újrahasznosítása a jelen egyik legsürgetőbben megoldandó környezetvédelmi feladata. Felmérhetetlen jelentőségűek azok az eljárások, amelyek a kevert és szennyezett műanyaghulladékot is alkotóelemeire tudják bontani, hogy belőlük újra teljes értékű termékeket lehessen gyártani. Tuba Róbert, az MTA doktora, a Természettudományi Kutatóközpont Anyag- és Környezetkémiai Intézet Zöldkémia Kutatócsoportjának vezetője erre képes katalizátorkomplexeket fejleszt.
Az MTA doktorai: Békési József a közlekedési problémák megoldását is segítő operációkutatásról
A gyártás, a közlekedés és a szállítmányozás sem képzelhető el optimalizálás nélkül, hiszen össze kell hangolni e rendszerek elemeinek működését a költségek csökkentése, a végrehajtáshoz szükséges idő és erőforrások minimalizálása, illetve a megrendelői igények kielégítése érdekében. Az optimalizálási problémák megoldása pedig lehetetlen a matematika és a számítástudomány határán álló operációkutatás nélkül. Ezzel foglalkozik Békési József, az MTA doktora, a Szegedi Tudományegyetem Számítógépes Algoritmusok és Mesterséges Intelligencia Tanszékének főiskolai tanára, aki idén márciusban nyerte el a Magyar Tudományos Akadémia doktora címet.
_680_454_1718695161_fill_240x160.jpg)
Az MTA doktorai: Géra Eleonóra Buda múltjáról
Buda a város törököktől való visszafoglalásakor teljesen elnéptelenedett, az épületek romba dőltek. A semmiből kellett tehát újjáépíteni a várost és lakosságát. Géra Eleonóra várostörténész, az ELTE Művelődéstörténeti Tanszékének egyetemi docense, az MTA doktora Buda kora újkori történetét kutatja. Interjúnkban elmondta, hogy a társadalom rendkívüli sokszínűsége teszi igazán érdekessé a várost. Buda lakosai több párhuzamos joghatóság alá tartozhattak, így eltérők voltak a jogaik, az érdekeik és a lehetőségeik is.
Az MTA doktorai: Csoknyai Tamás a magyar épületek energiahatékonyságáról
Amikor Csoknyai Tamás, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Épületgépészeti és Gépészeti Eljárástechnika Tanszék vezetője, az MTA doktora elkezdte a lakóépületek energiafelhasználását kutatni, még nem voltak hozzáférhető adatok a magyarországi helyzetről. Ezért kutatómunkájának első szakaszában az egyik legfontosabb eredménye a minden tekintetben reprezentatív adatbázis létrehozása volt. Ennek segítségével már nemzeti stratégiát lehetett alkotni, illetve összehasonlító vizsgálatokat lehetett végezni, amelyekből kiderült, hogy a magyar épületek energiahatékonysága jelentősen elmarad a visegrádi országok szintjétől, ezen pedig főként a hőszigeteléssel lehet változtatni.
Az MTA doktorai: Bhattoa Harjit Pal a D-vitamin élettani jelentőségéről
A D-vitaminnak a legkülönfélébb biológiai folyamatokban játszott szerepe a vitaminokkal kapcsolatos kutatások talán legnépszerűbb területének számít napjainkban. Bhattoa Harjit Pal, a Debreceni Egyetem Laboratóriumi Medicina Intézet egyetemi docense, az MTA doktora már negyedszázada vizsgálja a D-vitamin csontrendszerre gyakorolt hatását (és így szerepét a csontritkulás kialakulásában), de ugyanígy kutatja munkatársaival a vitamin általános élettani és betegségekben játszott szerepét.
Az MTA doktorai: Tóvári József a daganatok áttétképzésének kutatásáról
A daganatos megbetegedések eredményes gyógyítása érdekében nemcsak az elsődleges tumor növekedését lehet gátolni, hanem elméletben az áttétképződés is megakadályozható vagy legalábbis lassítható. Tóvári József, az MTA doktora, az Országos Onkológiai Intézet Onkológiai Kutató Központ Kísérletes Farmakológiai Osztály vezetője kutatásainak fókuszában a daganatáttét-képződés molekuláris mechanizmusai állnak, az eredményei pedig egy napon talán elvezetnek a túlélési esélyeket drasztikusan csökkentő áttétek kialakulásának hatékony gátlásához.
Az MTA doktorai: Kovács László a kiberhadviselésről
Kovács László dandártábornok, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Elektronikai Hadviselés Tanszék egyetemi tanára A kiberbiztonság stratégiai megközelítése című értekezésével nyerte el az MTA doktora címet. Fő kutatási területe a kiberhadviselést meghatározó nemzeti stratégiák összehasonlítása, és az időtálló nemzeti stratégia kidolgozása, amely lehetővé teszi, hogy a szélvészgyorsan fejlődő információtechnológia, a mesterséges intelligencia és a kvantum-számítástechnika korában is lépést tudjunk tartani a komputerrendszereket fenyegető ellenséges támadásokkal szemben. Az MTA doktorairól szóló sorozatunkban a címet a legkülönbözőbb tudományterületeken elért eredményeikkel elnyerő kutatókat mutatunk be.
