Az MTA doktorai: Varga Orsolya a betegségek társadalmi terheiről

Varga Orsolya már a PhD-disszertációjában is az egészség és a társadalomtudományok határterületeivel foglalkozott. Azóta is azt kutatja, hogy hogyan függ össze a krónikus, nem fertőző betegségek okozta teher a társadalmi folyamatokkal, illetve a jogalkotással, különösképpen az európai uniós joggal.

Diabétesz, társadalom, gazdaság

A kutatásai legnagyobb részében a 2-es típusú cukorbetegség különböző társadalmi, gazdasági és életmódbeli tényezőkhöz fűződő kapcsolatát vizsgálta, és jelenleg is e területen végez kutatásokat. A disszertáció első részében azt vizsgálták többek között, hogy a diabétesz hogyan függ össze a hátrányos társadalmi-gazdasági helyzettel, továbbá elemezték a cukorbetegség megelőzését célzó szakpolitikák hatékonyságát, bizonyos diabéteszes lábfekély gyógyszereinek hatékonyságát, a precíziós orvoslás és a hatalmas adattömbökön végzett („big data”) kutatások szerepét, valamint ezek GDPR szabályokkal való összefüggését is.

Varga Orsolya

„A disszertáció második nagy szakasza a gyermekkori fogszuvasodással foglalkozik. A területen beadott szabadalmak elemzésével megvizsgáltuk, hogy milyen innovatív megoldások bukkantak fel a fogszuvasodás megelőzése érdekében, illetve megvizsgáltuk a koragyerekkori fogszuvasodáshoz köthető betegségterhet, valamint a prevenciós programok meglétét az EU-ban – mondja Varga Orsolya. – Végül a disszertáció harmadik részében a felelős kutatási gyakorlattal, konkrétan az állatkísérletek jogi kereteivel foglalkoztam. Vizsgáltam, hogy a jogi környezet és a kutatási integritás kapcsolatát, illetve az állatkísérletes alternatívák validitását.”

Néhány eredményt kiemelve, a cukorbetegség esetében megvizsgálták, hogy az Európai Unióban hogyan aránylik egymáshoz a diabétesz és más krónikus, nem fertőző betegségek okozta betegségteher, illetve hogy e terhet hogyan követi a jogalkotó figyelme. Azt találták, hogy az unióban nagyobb kutatási érdeklődés irányul a daganatos megbetegedésekre,

mint a cukorbetegségre, holott utóbbi gyakorisága romló tendenciát mutat.

A betegség legfontosabb kockázati tényezője az elhízás, márpedig az elhízási statisztikák gyakorlatilag az összes uniós országban évről-évre romlanak. Ugyanakkor e trendek akár meg is fordulhatnak, például az új generációs antidiabetikumok és súlycsökkentő gyógyszerek, például a szemaglutid hatására. Bár ezek szerepe az európai diabéteszstatisztikákon még nem látszik, az Egyesült Államokban azonban látható a hatásuk.

Összetett betegség

A szlovákiai diabéteszstatisztikákat elemezve megállapították, hogy a túlsúly és a mozgásszegény életmód valóban erősen növeli a cukorbetegség kockázatát, az urbanizáció viszont nem. Megvizsgálták, hogy vajon az uniós tagállamokban elfogadott cukorbetegség prevenciós szakpolitikák képesek-e érzékelhető hatást gyakorolni a diabéteszkockázatra, és általában azt találták, hogy nem igazán.

„Az eredménytelen prevenció hátterében az állhat, hogy a diabétesz nagyon összetett betegség, ezért ahhoz, hogy hatékonyan meg tudjuk előzni,

az élet számos területén kellene egyszerre sikeres intézkedéséket, esetenként reformokat bevezetni

– vélekedik Varga Orsolya. – Tehát számos tekintetben kellene változtatni a élelmiszeripar szabályozásán, jobban támogatni kellene a fizikai aktivitást, a különböző korcsoportokat eltérő módszerekkel kellene megcélozni. Ez természetesen nagyon megnehezíti, hogy a gyakorlatban is érezhető változás történjen a 2-es típusú cukorbetegség prevenciójában. Ahogy láttuk is, egy-egy kiragadott területen bevezetett változtatás valószínűtlen, hogy eredményes lehet az EU-ban.”

Az egyik európai uniós kezdeményezés arra vonatkozott, hogy az élelmiszerek tápanyagtartalmát ne csak a csomagolás hátulján táblázatos formában, hanem grafikusan az elején is tüntessék fel a gyártók. A kutatók megvizsgálták, hogy ez mennyire hatékony beavatkozás. Az eredmények azt mutatták, hogy a szabályozást (például hogy a csomagoláson színkódokkal jelöljék, hogy az adott élelmiszer mennyire egészséges) nem övezte társadalmi diskurzus, ami csekély társadalmi beágyazottságot jelez, enélkül pedig esélytelen, hogy egy jogszabály eredményes legyen. Végül nem is lépett hatályba az élelmiszerek előlapi tápértékjelölésére vonatkozó szabályozás új szabályozás.

A gyermekkori fogszuvasodás megelőzése a kutató szerint méltatlanul elhanyagolt népegészségügyi terület. A vizsgálatokból kiderült, hogy nagyon kevés biztos adattal rendelkezünk a fogszuvasodás valós gyakoriságával kapcsolatban, mert számos tagállam nem rendelkezik erről megbízható statisztikákkal. Magyarországon például a kutató elmondása szerint nem vezetnek regisztert vagy más központi nyilvántartást a kötelező iskolai fogászati szűrések eredményeiről. Amikor az iskolából elviszik a gyerekeket a fogászatra (egy évben kétszer), akkor ők kapnak egy papírt a fogazatuk állapotáról, amit ők hazavisznek, de eközben a fogorvosoknak nem kell jelenteniük az eredményt sehova, az nem kerül be semmilyen adatbázisba. A saját kutatásaik során azt is tapasztalták, hogy a koragyermekkori fogszuvasodás kockázata jelentős mértékben függ a társadalmi és életmódbeli tényezőktől, a szülők hozzáállásától, a táplálkozástól, hogy eszik-e gyermek cukrot lefekvés előtt, milyen gyakran mos fogat. Alapvetően Magyarországon csökkenni látszik a koragyermekkori fogszuvasodás gyakorisága, ugyanakkor vannak társadalmi csoportok, ahol viszont nő a kockázat, tehát a társadalom polarizáltsága megmutatkozik.

Állatkísérletek és etika

Varga Orsolya évekig dolgozott Portugáliában posztdoktori kutatóként, ahol főként a kísérleti állatok védelméről szóló irányelvet elemezte. Az irányelv tette például kötelezővé az állatetikai bizottságok működését, amelyeknek feladata az állatkísérletekre vonatkozó kérelmek elbírálása és engedélyezése. A vizsgálataikból kiderült, hogy a gyakorlatban nagyon kevés figyelem hárul az állatkísérletek kimenetelére, illetve a kísérleti állatok által átélt tényleges szenvedésre.

„Az állatkísérletek etikai vonatkozásai rendkívüli módon érdeklik az embereket.

Az Európai Unióban a kísérletes állatok védelméről szóló 2010/63/EU irányelv kapcsán tapasztalták a legintenzívebb társadalmi interakciót: e jogszabály előkészítése során léptek kapcsolatba az uniós jogalkotókkal a legtöbben – mondja Varga Orsolya. – E kérdésben tehát nagyon érzékenyek az európai uniós polgárok, még az egészségügy vagy az oktatás kérdése sem mozgatja meg őket ennyire. Ez az érzékenység tükröződik az uniós irányelvben is, hiszen ez jelentősen szigorította az állatkísérletek szabályozását. Részben ez a társadalmi nyomás áll amögött is, hogy az állatkísérletek alternatívái, például a számítógépes modellek, illetve a sejt- és szövetkultúrák nagyon elterjedtté váltak.”