Az MTA doktorai: Csoknyai Tamás a magyar épületek energiahatékonyságáról

Amikor Csoknyai Tamás, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Épületgépészeti és Gépészeti Eljárástechnika Tanszék vezetője, az MTA doktora elkezdte a lakóépületek energiafelhasználását kutatni, még nem voltak hozzáférhető adatok a magyarországi helyzetről. Ezért kutatómunkájának első szakaszában az egyik legfontosabb eredménye a minden tekintetben reprezentatív adatbázis létrehozása volt. Ennek segítségével már nemzeti stratégiát lehetett alkotni, illetve összehasonlító vizsgálatokat lehetett végezni, amelyekből kiderült, hogy a magyar épületek energiahatékonysága jelentősen elmarad a visegrádi országok szintjétől, ezen pedig főként a hőszigeteléssel lehet változtatni.

2024. június 3.

Csoknyai Tamás 2008-ban kezdett a lakóépületek energiafelhasználásának modellezésével foglalkozni. Ekkor a CEU-ból megkereste egy doktorandusz hallgató, aki egy környezetpolitikai téma érdekében akarta megvizsgálni a magyarországi lakóépület-állomány energiamegtakarítási lehetőségeit. A kutató ekkor szembesült azzal, hogy akkor sok kérdésre nem lehetett válaszolni, mert nem álltak rendelkezésre a megfelelő adatok.

Csoknyai Tamás

„Ekkor körvonalazódott az a cél, hogy teremtsük meg azokat az adatokat, azt az adatbázist, olyan ismeretanyagot, amiből ilyen típusú vizsgálatokat lehet végezni – mondja Csoknyai Tamás. –2013-ban kötelező volt a magyar Nemzeti Épületenergetikai Stratégia kidolgozása, és lehetőségem nyílt bekapcsolódni ennek megalkotásába. Ehhez dolgoztam ki azt a háttéranyagot, ami már kifejezetten lakóépületek energetikai modellezéséről szólt, de még ebben is sok volt a szakértői becslés.”

2015-ben egy másik projekt keretében már reprezentatív adatfelvételen alapuló épületállomány felmérés történt, melynek felmérési módszertanának kidolgozásában Csoknyai Tamás vezető szerepet vállalt. E vizsgálat földrajzilag és épülettípusonként is reprezentatív volt, és összesen kétezer épület helyszíni felmérését végezték el energetikai szakértők. Ezekből az adatokból már számos kérdés megválaszolására lehetett állományszintű energetikai és széndioxid-emissziós modellezést végezni.

Az elkészült adatbázist a projekt befejezése után is számos vizsgálatra használták.

Például meg lehetett belőle határozni a lakóépület-állományhoz kapcsolódó légszennyezést, széndioxid-kibocsátást, illetve a korszerűsítési programok várható költségét.

A kutatás időszerűségét az európai uniós és az országos jogszabályok fejlődése is igazolta. Bevezették a közel nulla energiaigényű épületek követelményrendszerét, és megjelentek azok az EU-s irányelvek, amelyek 2050-re teljes dekarbonizációt írnak elő a teljes épületállományra. Ezek kapcsán egyre többször felmerültek olyan kérdések, (például a hőszivattyúk elterjedésének lehetőségei, a split klímák szerepe, a biomassza, mint megújuló energiaforrás és ezek létjogosultsága), amire Csoknyai Tamás elemzései révén lehetett válaszolni.

„Bár a lakóépületekről ma már viszonylag megbízható adatok állnak rendelkezésre, de ez sajnos nem mondható el az egyéb, például ipari- vagy közhasználatú épületekről. Azt se tudjuk, hány darab van ezekből—folytatja a kutató. – Az viszont bizonyos, hogy a lakóépület-állományra jut az energiafelhasználás nagy része. Egyszerűen sokkal nagyobb az össztérfogatuk, mint a többi épületé együttvéve. Ezért ez a legfontosabb szegmens.”

A megbízható adatbázis segítségével már összehasonlító vizsgálatokra is lehetőség nyílt, amelyek révén pontosabb képet alkothattak arról, hogy hol is tart a magyar épületek korszerűsítése. „Nemzetközi, sőt régiós összehasonlításban a magyar épületek energiahatékonysági állapota nem túl rózsás. Csehországhoz vagy Szlovákiához viszonyítva el vagyunk maradva a felújítottság tekintetében. A Balkánhoz képest nem, de Ausztriáról, Németországról ne is beszéljünk. Ők már egészen más problémákkal foglalkoznak, mert ott már a teljes épületállomány hőszigeteltnek tekinthető.

Magyarország sok erőforrást fordít például napelemekre, pedig az első lépésnek az épületállomány hőszigetelésének kellene lenni. Hiszen a megtakarított energia a legolcsóbb energia, nem pedig az, amit egy másik berendezés állít elő.”

„A magyar lakóépületek felújítottság tekintetében tapasztalható elmaradásának elsődleges oka a rezsicsökkentés – vélekedik Csoknyai Tamás. – Minthogy ilyen alacsony az energiaár, a felújítás egyszerűen nem éri meg, nem térül meg, nem látnak benne fantáziát a lakók.” A rezsicsökkentés tavaly nyári csökkentése után (amikor egy bizonyos fogyasztási küszöb fölött drasztikusan megugrott a rezsiköltség), a kutató és munkatársai modellezték a jogszabályváltozás hatását. Ezen elemzés eredményei az MTA-doktori disszertációba természetesen már nem kerülhettek bele, és ez is jól mutatja, hogy milyen dinamikusan továbbfejleszthető a kutatás: pillanatok alatt lehetett további elemzéseket végezni a változás után.

A csökkentett rezsicsökkentés után végzett vizsgálatból az derült ki, hogy azoknál az épületeknél, ahol túllépik a fogyasztási küszöböt – és nagyon jól azonosítható volt, hogy mely épülettípusokra jellemző ez – a felújítás megtérülési ideje lezuhant. Míg korábban a megtérülés időtávja húsz-harminc év volt, ez az időtartam leesett három-öt évre ezekben az épületekben. Itt jellemzően az 1990 előtt épült családi házakról van szó. Ezek általában nincsenek hőszigetelve, tehát nagy a fajlagos lehűlő felületük. Egy társasházban egymást fűtik a lakások. A családi házakban ez nincs így, nagy felület jut egy családra, ahol elszökhet a hő, főleg, ha az épület nincs hőszigetelve. Ráadásul ezen épületek egyéb hőtechnikai tulajdonságai is igen kedvezőtlenek, érvel a kutató.

Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy ha a rendelkezésre álló korlátozott források segítségével a leghatékonyabban szeretné növelni a lakása energiahatékonyságát (hogy esetleg még megérje, mire megtérül a befektetés), akkor mire érdemes költenie.

„Ha nincs sok pénzünk a fűtésszabályozást és a padlásfödém hőszigetelését kell először megoldani. Ha mélyebbre tudunk nyúlni a zsebünkbe, akkor a hőszigetelést sem szabad kihagyni. Ez kell legyen az első beavatkozás, mert amint felrakják a hőszigetelést, az ott lesz évtizedekig, nem igazán igényel karbantartást, nem romlik el, nem avul el – mondja Csoknyai Tamás. – Azon gépészeti korszerűsítések megtérülése, amelyek energiahordozó-váltással járnak, nagyon függ az egyes energiahordozók jövőbeni árától, amit senki sem tud. Ha áttérünk az áramra, amikor drága a gáz, lehet hogy az aktuális árszerkezet mellett jól járunk, de ha változik az árarány, nehéz helyzetbe kerülhetünk. Ezzel együtt a hőszivattyús fűtés bevezetése is lehet jó intézkedés, de a gépészeti berendezések élettartamával is számolni kell. A hőszigetelés legalább harminc évig ott lesz, de vannak hetvenéves példák is. A hatvanas évekbeli hőszigetelések ma is működnek, és alig történt minőségromlás. Ugyanakkor egy hőszivattyú vagy napelem nagyjából tizenöt-húsz évig bírja, utána cserélni kell.”

A Magyar Tudományos Akadémia doktorai

Csoknyai Tamás 2024-ben nyerte el az MTA doktora címet.

A Magyar Tudományos Akadémia – az 1994. évi XL. törvényben meghatározott közfeladatai között – tudományos minősítési rendszert működtet, amelynek keretében a Magyar Tudományos Akadémia doktora, valamint a Magyar Tudományos Akadémia levelező és rendes tagja címet adományoz. Az MTA doktora címre 1995 óta lehet pályázni, a korábbi tudományos minősítési rendszerben megszerzett „tudomány doktora” fokozat egyenértékű az MTA doktora címmel.

Az Akadémia Alapszabálya szerint az MTA doktora címet az Akadémia annak ítélheti oda, aki tudományos fokozattal rendelkezik, az általa művelt tudományszakot a tudományos fokozat megszerzése óta is eredeti tudományos eredményekkel gyarapította, tudományszakának mértékadó hazai és nemzetközi tudományos körei előtt ismert és elismert, kiemelkedő tudományos kutatói munkásságot fejt ki, tudományos eredményeit doktori műben foglalja össze.
Az MTA doktora címet egy komplex, átfogó, széles tudományos alapokon nyugvó tudományminősítési rendszerben nyerhetik el a doktori értékezésüket benyújtó kutatók. Egy-egy jelölt esetén körülbelül 100 szakember mond véleményt a pályázó tudományos teljesítményéről és doktori dolgozatáról.

A MTA új doktoraival együtt a címmel, valamint a korábbi, tudomány doktora fokozattal rendelkező kutatók száma jelenleg 2578, közülük 450 nő.
A Magyar Tudományos Akadémia tagjait az MTA doktorai közül választják. Az Akadémia levelező tagjává az a magyar állampolgár választható meg, aki az MTA doktora címmel vagy azzal egyenértékűnek minősített tudományos fokozattal rendelkezik, és aki tudományát elismerten és különösen magas színvonalon, alkotó módon műveli.


További információk az MTA Doktori Tanácsa oldalán