Az MTA doktorai: Csoknyai Tamás a magyar épületek energiahatékonyságáról

Csoknyai Tamás 2008-ban kezdett a lakóépületek energiafelhasználásának modellezésével foglalkozni. Ekkor a CEU-ból megkereste egy doktorandusz hallgató, aki egy környezetpolitikai téma érdekében akarta megvizsgálni a magyarországi lakóépület-állomány energiamegtakarítási lehetőségeit. A kutató ekkor szembesült azzal, hogy akkor sok kérdésre nem lehetett válaszolni, mert nem álltak rendelkezésre a megfelelő adatok.

Csoknyai Tamás

„Ekkor körvonalazódott az a cél, hogy teremtsük meg azokat az adatokat, azt az adatbázist, olyan ismeretanyagot, amiből ilyen típusú vizsgálatokat lehet végezni – mondja Csoknyai Tamás. –2013-ban kötelező volt a magyar Nemzeti Épületenergetikai Stratégia kidolgozása, és lehetőségem nyílt bekapcsolódni ennek megalkotásába. Ehhez dolgoztam ki azt a háttéranyagot, ami már kifejezetten lakóépületek energetikai modellezéséről szólt, de még ebben is sok volt a szakértői becslés.”

2015-ben egy másik projekt keretében már reprezentatív adatfelvételen alapuló épületállomány felmérés történt, melynek felmérési módszertanának kidolgozásában Csoknyai Tamás vezető szerepet vállalt. E vizsgálat földrajzilag és épülettípusonként is reprezentatív volt, és összesen kétezer épület helyszíni felmérését végezték el energetikai szakértők. Ezekből az adatokból már számos kérdés megválaszolására lehetett állományszintű energetikai és széndioxid-emissziós modellezést végezni.

Az elkészült adatbázist a projekt befejezése után is számos vizsgálatra használták.

Például meg lehetett belőle határozni a lakóépület-állományhoz kapcsolódó légszennyezést, széndioxid-kibocsátást, illetve a korszerűsítési programok várható költségét.

A kutatás időszerűségét az európai uniós és az országos jogszabályok fejlődése is igazolta. Bevezették a közel nulla energiaigényű épületek követelményrendszerét, és megjelentek azok az EU-s irányelvek, amelyek 2050-re teljes dekarbonizációt írnak elő a teljes épületállományra. Ezek kapcsán egyre többször felmerültek olyan kérdések, (például a hőszivattyúk elterjedésének lehetőségei, a split klímák szerepe, a biomassza, mint megújuló energiaforrás és ezek létjogosultsága), amire Csoknyai Tamás elemzései révén lehetett válaszolni.

„Bár a lakóépületekről ma már viszonylag megbízható adatok állnak rendelkezésre, de ez sajnos nem mondható el az egyéb, például ipari- vagy közhasználatú épületekről. Azt se tudjuk, hány darab van ezekből—folytatja a kutató. – Az viszont bizonyos, hogy a lakóépület-állományra jut az energiafelhasználás nagy része. Egyszerűen sokkal nagyobb az össztérfogatuk, mint a többi épületé együttvéve. Ezért ez a legfontosabb szegmens.”

A megbízható adatbázis segítségével már összehasonlító vizsgálatokra is lehetőség nyílt, amelyek révén pontosabb képet alkothattak arról, hogy hol is tart a magyar épületek korszerűsítése. „Nemzetközi, sőt régiós összehasonlításban a magyar épületek energiahatékonysági állapota nem túl rózsás. Csehországhoz vagy Szlovákiához viszonyítva el vagyunk maradva a felújítottság tekintetében. A Balkánhoz képest nem, de Ausztriáról, Németországról ne is beszéljünk. Ők már egészen más problémákkal foglalkoznak, mert ott már a teljes épületállomány hőszigeteltnek tekinthető.

Magyarország sok erőforrást fordít például napelemekre, pedig az első lépésnek az épületállomány hőszigetelésének kellene lenni. Hiszen a megtakarított energia a legolcsóbb energia, nem pedig az, amit egy másik berendezés állít elő.”

„A magyar lakóépületek felújítottság tekintetében tapasztalható elmaradásának elsődleges oka a rezsicsökkentés – vélekedik Csoknyai Tamás. – Minthogy ilyen alacsony az energiaár, a felújítás egyszerűen nem éri meg, nem térül meg, nem látnak benne fantáziát a lakók.” A rezsicsökkentés tavaly nyári csökkentése után (amikor egy bizonyos fogyasztási küszöb fölött drasztikusan megugrott a rezsiköltség), a kutató és munkatársai modellezték a jogszabályváltozás hatását. Ezen elemzés eredményei az MTA-doktori disszertációba természetesen már nem kerülhettek bele, és ez is jól mutatja, hogy milyen dinamikusan továbbfejleszthető a kutatás: pillanatok alatt lehetett további elemzéseket végezni a változás után.

A csökkentett rezsicsökkentés után végzett vizsgálatból az derült ki, hogy azoknál az épületeknél, ahol túllépik a fogyasztási küszöböt – és nagyon jól azonosítható volt, hogy mely épülettípusokra jellemző ez – a felújítás megtérülési ideje lezuhant. Míg korábban a megtérülés időtávja húsz-harminc év volt, ez az időtartam leesett három-öt évre ezekben az épületekben. Itt jellemzően az 1990 előtt épült családi házakról van szó. Ezek általában nincsenek hőszigetelve, tehát nagy a fajlagos lehűlő felületük. Egy társasházban egymást fűtik a lakások. A családi házakban ez nincs így, nagy felület jut egy családra, ahol elszökhet a hő, főleg, ha az épület nincs hőszigetelve. Ráadásul ezen épületek egyéb hőtechnikai tulajdonságai is igen kedvezőtlenek, érvel a kutató.

Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy ha a rendelkezésre álló korlátozott források segítségével a leghatékonyabban szeretné növelni a lakása energiahatékonyságát (hogy esetleg még megérje, mire megtérül a befektetés), akkor mire érdemes költenie.

„Ha nincs sok pénzünk a fűtésszabályozást és a padlásfödém hőszigetelését kell először megoldani. Ha mélyebbre tudunk nyúlni a zsebünkbe, akkor a hőszigetelést sem szabad kihagyni. Ez kell legyen az első beavatkozás, mert amint felrakják a hőszigetelést, az ott lesz évtizedekig, nem igazán igényel karbantartást, nem romlik el, nem avul el – mondja Csoknyai Tamás. – Azon gépészeti korszerűsítések megtérülése, amelyek energiahordozó-váltással járnak, nagyon függ az egyes energiahordozók jövőbeni árától, amit senki sem tud. Ha áttérünk az áramra, amikor drága a gáz, lehet hogy az aktuális árszerkezet mellett jól járunk, de ha változik az árarány, nehéz helyzetbe kerülhetünk. Ezzel együtt a hőszivattyús fűtés bevezetése is lehet jó intézkedés, de a gépészeti berendezések élettartamával is számolni kell. A hőszigetelés legalább harminc évig ott lesz, de vannak hetvenéves példák is. A hatvanas évekbeli hőszigetelések ma is működnek, és alig történt minőségromlás. Ugyanakkor egy hőszivattyú vagy napelem nagyjából tizenöt-húsz évig bírja, utána cserélni kell.”