Az MTA doktorai: Fülöp Lívia az Alzheimer-kór kutatásáról

A neurodegeneratív betegségek, azon belül is az Alzheimer-kór világszerte a legkutatottabb kórok közé tartoznak. Ennek oka, hogy miközben a nyugati népesség átlagos életkorának emelkedésével egyre növekszik a betegség gyakorisága, továbbra sem létezik ellene hatékony terápia. Fülöp Lívia, a Szegedi Tudományegyetem Orvosi Vegytani Intézetének docense, az MTA doktora már évtizedek óta az Alzheimer-kór különböző terápiás megközelítéseit vizsgálja: kutatja a kóros fehérjelerakódásokat, a neurogenezist és az idegrendszeri gyulladásokat is. Eddigi eredményei ismertetésével folytatjuk az MTA új doktorait bemutató sorozatunkat.

2025. szeptember 10.

Fülöp Lívia már egyetemi hallgató kora óta a Szegedi Tudományegyetem Orvosi Vegytani Intézetében dolgozik. Az Alzheimer-kór gyógyszeres kezelésének kutatásával 1997-ben doktoranduszként kezdett foglalkozni, és azóta is a betegséggel összefüggő farmakológiai vizsgálatokat folytat, így ez lett MTA-doktori disszertációjának is a témája.

Változó kutatási irányok

„Kezdetben olyan gyógyszereket igyekeztünk fejleszteni, amelyek az agyban felgyülemlő kóros béta-amiloid fehérjéket támadják, és megakadályozzák az aggregációjukat.

Fülöp Lívia

Ez akkoriban rendkívül intenzíven kutatott tématerület volt – mondja Fülöp Lívia. – Nem titok ugyanakkor, hogy hiába múlt el azóta több mint negyed évszázad, továbbra sem létezik hatékony gyógyszer az Alzheimer-kórra. Emiatt kutatói pályám során rendszeresen meg kellett változtatnom a kutatásom irányát, mivel a gyógyszeripar szereplői és az Alzheimer-kutató közösség érdeklődése is többször változott.”

Ilyen új kutatási irány lett a béta-amiloid aggregációjának gátlása után az FE65 fehérje vizsgálata és működésének befolyásolása.

Fülöp Lívia kutatócsoportja szabadalmaztatott egy olyan vegyületcsaládot, melynek tagjai az FE65 fehérje működésén keresztül képesek az Alzheimer-kór patológiáját jellemző bizonyos kóros folyamatokat kedvezően befolyásolni.

A molekulacsaládból olyan gyógyszert lehet fejleszteni, amely oki terápiaként lehetne alkalmazható a betegség gyógyításában. Az FE65 fehérjével kapcsolatos kutatásokkal összefüggésben Fülöp Lívia kutatócsoportja állatmodelleken vizsgálni kezdte a felnőttkori neurogenezis (vagyis az új idegsejtek létrejöttének) jelenségét is. Ma már egyértelműen bizonyított, hogy az emberi agyban is keletkeznek új idegsejtek felnőttkorban is, különösen a sérülést elszenvedett területeken. Minthogy az Alzheimer-kór kialakulása során is károsodnak a neuronok, a korábbi megközelítésekhez képest új gyógyszerfejlesztési irányt jelenthet a neurogenezis mechanizmusának célzása alternatív terápiák segítségével. Fülöp Lívia kutatócsoportja igazolta, hogy az FE65 fehérje működésére ható szabadalmaztatott molekula a neurogenezis bizonyos molekuláris folyamatait is kedvező irányban befolyásolja.

A kutatócsoport harmadik nagy témája az Alzheimer-kórban fellépő agyi gyulladásos folyamatok vizsgálata és a befolyásolásukra alkalmas gyógyszermolekulák keresése volt. E célra a szigma-1 receptor működését módosító molekulákkal kísérleteztek. A szigma-1 receptornak nemcsak az Alzheimer-kórban, hanem más idegrendszeri kórképekben (például a depresszióban) is lehet szerepe. Ha sikerülne olyan molekulát találni, amely a szigma-1 receptor működésének módosításán keresztül csillapítja a gyulladásos folyamatokat, annak pozitív hatásai lehetnének akár az Alzheimer-kór lefolyására is.

Sokfaktoros betegség

Amint látható, párhuzamosan számos megközelítéssel folynak az Alzheimer-kór évtizedek óta várt hatékony gyógyszeres terápiáját célzó kutatások, de ezek eddig nem vezettek egyértelmű sikerre. Jelenleg az sem egyértelmű, hogy mi okozza a betegséget (ha egyáltalán egyetlen ok áll a hátterében). A kóros fehérjék felgyülemlését gátló terápiák klinikai tesztjei ellentmondásos eredményekkel zárultak, ennek hatására pedig sok kutatóban megkérdőjeleződött, hogy vajon tényleg ezek az ártalmasnak tekintett proteinek-e a betegség elsődleges kiváltó okai, vagy esetleg más, eddig ismeretlen okból keletkeznek Alzheimer-kór esetén.

„Amikor kiderült, hogy a béta-amiloid célpontú gyógyszerek nem hatásosak, számos más elmélet került előtérbe az Alzheimer-kórt célzó gyógyszerkutatásokkal kapcsolatban – folytatja Fülöp Lívia. – Szerintem ez egy sokfaktoros betegség, tehát nem lehet egyetlen kiváltó okot meghatározni a hátterében, már csak azért sem, mert a betegcsoport rendkívül heterogén.

Az Alzheimer-kór hátterében valószínűleg egyszerre állnak öröklött és szerzett tényezők is.”

A hatékony gyógyszerek megtalálását az is nehezíti a kutató szerint, hogy a terápia célpontja valószínűsíthetően nem a sejteken kívül vagy a felszínükön, hanem a sejtek belsejében található toxikus fehérjeaggregátum. Márpedig az eddig tesztelt hatóanyagok nagy része valószínűleg nem jut be a sejtbe.

Bár a mostanáig ígéretesnek tartott, béta-amiloid ellen kifejlesztett gyógyszerek klinikai vizsgálati eredményei nem kielégítőek, a fejlesztők egyelőre nem összpontosítanak a hatóanyagok sejtbe való bejutásának javítására. A jelenleg a klinikai vizsgálatok harmadik vagy negyedik (már engedélyezés utáni) fázisában járó szereknek konvencionális, sejten kívüli a hatásmechanizmusuk. Ezek a terápiás eljárások passzív immunizáción alapulnak: a béta-amiloid peptid különböző aggregációs formái ellen termeltetett antitesteket vetnek be. De az eddigi eredmények szerint a mérhető hatás érdekében olyan nagy dózisban kell alkalmazni őket, ami már komoly mellékhatások veszélyét veti fel, a kezelés ára pedig csillagászati.

A gyógyszerfejlesztés ilyen irányú polarizálódásának oka, hogy sajnos eddig az alternatív utakat (pl. a gyulladás csökkentését vagy a tau-fehérje helytelen működésének helyreállítását) célzó terápiák sem bizonyultak önmagukban igazán hatékonynak.

Fülöp Lívia ennek ellenére fontosnak tartja a gyulladás kutatását. „Tudományos bizonyítékokkal alátámasztott az a tény, hogy a gyulladásnak kezdettől fogva szerepe van az Alzheimer-kór kialakulásában. A gyulladás az immunrendszer természetes reakciója a káros vagy mérgező ágensek ellen, márpedig a túltermelődött béta-amiloid és a helytelen szerkezetű tau-fehérjék ártalmas hatást fejtenek ki – vélekedik a kutató. – A központi idegrendszerben fellépő gyulladás már a betegség nagyon korai szakaszára jellemző. A problémát itt is az okozza ugyanakkor, hogy e folyamatok gátlása meglehetősen nehéz. Első lépésben azt kellene megoldani, hogy ezek a molekulák bejuthassanak az idegsejtekbe.” Az eddigi konvencionális gyulladásgátló szerekkel végzett klinikai vizsgálatok sem vezettek pozitív eredményre.

Életmód és kockázat

Egyes források azt állítják, hogy életmódváltással (például egészséges táplálkozással vagy rendszeresen végzett testmozgással) „meg lehet előzni” az Alzheimer-kórt. Megkérdeztük a kutatót, hogy az életmód valóban befolyásolja-e a betegség kialakulásának kockázatát. „Igen, én is azt gondolom, hogy van összefüggés az életmód és az Alzheimer-kór kockázata között. Általánosságban elmondható, hogy mivel

az Alzheimer-kór kialakulása szoros kapcsolatban áll az agyi keringés minőségével, ezért minden olyan életmódváltás, amely a szívünknek és a keringési rendszerünknek jót tesz, az agyunknak is használ

– mondja Fülöp Lívia. – Az Alzheimer-kór kialakulásának kockázatát egyértelműen növelik a keringési problémák, az érrendszer betegségei, az ebből adódó oxigénhiány, az agybéli elzáródások. Ha ehhez öröklött hajlamok is kapcsolódnak, az jelentősen megnöveli a betegség fellépésének valószínűségét. Fontos, hogy időskorban igyekezzünk egészségesebben élni, és dolgoztassuk az agyunkat. Válasszunk gondolkodással járó, illetve a mozgáskoordinációt memóriamunkával összekapcsoló hobbit. Ilyen a tánc vagy más koreografált mozdulatsorokat alkalmazó, mozgásos foglalkozások. E tevékenységek ugyanis serkentik a keringést, és megdolgoztatják a memóriát, így végeredményben hátráltathatják a kognitív hanyatlást.”

A Magyar Tudományos Akadémia doktorai

Fülöp Lívia 2025-ben nyerte el az MTA doktora címet.

A Magyar Tudományos Akadémia – az 1994. évi XL. törvényben meghatározott közfeladatai között – tudományos minősítési rendszert működtet, amelynek keretében a Magyar Tudományos Akadémia doktora, valamint a Magyar Tudományos Akadémia levelező és rendes tagja címet adományoz. Az MTA doktora címre 1995 óta lehet pályázni, a korábbi tudományos minősítési rendszerben megszerzett „tudomány doktora” fokozat egyenértékű az MTA doktora címmel.

Az Akadémia Alapszabálya szerint az MTA doktora címet az Akadémia annak ítélheti oda, aki tudományos fokozattal rendelkezik, az általa művelt tudományszakot a tudományos fokozat megszerzése óta is eredeti tudományos eredményekkel gyarapította, tudományszakának mértékadó hazai és nemzetközi tudományos körei előtt ismert és elismert, kiemelkedő tudományos kutatói munkásságot fejt ki, tudományos eredményeit doktori műben foglalja össze.
Az MTA doktora címet egy komplex, átfogó, széles tudományos alapokon nyugvó tudományminősítési rendszerben nyerhetik el a doktori értékezésüket benyújtó kutatók. Egy-egy jelölt esetén körülbelül 100 szakember mond véleményt a pályázó tudományos teljesítményéről és doktori dolgozatáról.

Az MTA új doktoraival együtt a címmel, valamint a korábbi, tudomány doktora fokozattal rendelkező kutatók száma jelenleg több, mint 2580, közülük mintegy 450 nő.
A Magyar Tudományos Akadémia tagjait az MTA doktorai közül választják. Az Akadémia levelező tagjává az a magyar állampolgár választható meg, aki az MTA doktora címmel vagy azzal egyenértékűnek minősített tudományos fokozattal rendelkezik, és aki tudományát elismerten és különösen magas színvonalon, alkotó módon műveli.


További információk az MTA Doktori Tanácsa oldalán olvashatók.