In memoriam Tőke László

Tőke László (1933–2024)

Tőke László a Vas vármegyei Vönöckön született egy sokgyermekes családba 1933. május 3-án.
Nagy szegénységben éltek, részt kellett vennie a mezőgazdasági munkákban, állattartásban. A tehetséges fiúra felfigyeltek: tanárai, lelkésze egyengették útját, anyagi támogatást szereztek számára, így végezhette tanulmányait.

Egy tehetségkutató kampány nyomán került be a Soproni Evangélikus Líceumba. Innét aztán egyenes út vezetett számára a BME Vegyészmérnöki Karára, ahol 1957-ben szerzett diplomát. Karrierjét a Beke-iskolában kezdte. Fiatalon lett docens, neve – „Tőke docens” – fogalommá vált. Sokáig részt vett az esti képzésben is az elméleti szerves kémia oktatásával. Szántay Csaba akadémikus alkaloidkémiai kutatócsoportjában dolgozott, jelentős eredményei születtek többek között a johinbin alkaloidok témájában. Posztdoktorként az Egyesült Államokban, Samma professzor kutatócsoportjában folytatta tudományos munkáját. 1974-ben szerezte meg a kémiai tudományok doktora címet. Eredményeit 1975-ben az Állami Díj II. fokozatával ismerték el, amelyet Szántay Csabával és Szabó Lajossal megosztva kapott a nagy hatású alkaloidok szintetikus módszereinek kidolgozásáért. Ebben az évben kapta meg egyetemi tanári kinevezését is.

1976-ban átkerült a Szerves Kémia és Technológia Tanszékre, a Gyógyszeripari Részleg vezetését kapta feladatul. 1986-ban megbízták a tanszék vezetésével. Következetes munkával intenzifikálta a Szerves Kémia és Technológia Tanszék tudományos tevékenységét. Szabadalmi visszatérítésekből évente jutalmazta a komolyabb publikációk szerzőit. Ő maga elsősorban a koronaéteres, fázistranszfer- és foszforkémiai kutatásokban vett részt. Éles szemmel figyelte a kémia világának új folyamatait, így jutott el a koronaéter témájához. Együttműködve Pungor Ernő kutatócsoportjával, talált egy koronaéter-származékot, amelynek komplexképző hatása felülmúlta a természetes alapú valinomicin hatását. Feltételezte, hogy a cukorból felépülő királis koronaéterek enantioszelektív hatásúak lehetnek, később sikerült bizonyítani, hogy ezek a vegyületek valóban hatásos enentioszelektív katalizátorok bizonyos reakciókban.
Kiváló előadóként ismerték, egyebek mellett a „Biológiailag aktív anyagok szintézise”, illetve a „Gyógyszerkémia” tárgyakat tanította nagy hallgatói érdeklődés mellett.

Rusznák István kutatócsoportját az akadémikus 70. születésnapját követően Tőke László vitte tovább. 1993-ban az MTA levelező, majd 1998-ban rendes tagjává választották. 1996 és 1999 között a Kémiai Tudományok Osztályának elnökhelyettese volt. A „Bioaktív anyagok szintézise” tárgy tanítását Bitter István egyetemi tanárnak adta át, majd a 70 éves kort elérve, az MTA-kutatócsoportot Faigl Ferenc professzorra hagyományozta. Ugyanakkor 75 éves koráig tanította a gyógszerkémiát. Tudományos életműve a 360 cikkel és 70 szabadalommal, valamint a többezres idézettséggel teljesnek és példaértékűnek mondható.

Amíg Pasaréten lakott, viszonylag gyakran láttuk. Amikor viszont Balatonfenyvesre költözött, és ott éltek nejével, Gizellával, egyre kevesebbet találkoztunk. Komoly munkát jelentett a kert és a kutya. Az MTA Kémiai Osztályának üléseire azonban a pandémia kitöréséig gyakran feljárt. Ekkor már több mint két éve Pécsett laktak, és csak a születésnapi ünnepségére utazott fel Budapestre.

Egyszerű ember volt, jó kedélyű, beszédes, erős igazságérzettel, aki nem rejtette véka alá a véleményét, szerette a vidéki életet, a gasztronómiai élvezeteket.

Tőke Professzor Úr, Laci Bátyánk! Köszönjük a sok tudást és eligazítást, amit kaptunk Tőled, hiányozni fogsz, de emlékedet kegyelettel megőrizzük. Nyugodj békében!

Bakó Péter és Keglevich György, az MTA doktorai