Az MTA doktorai: Rigó Adrien az életminőséget befolyásoló tényezőkről

Az orvostudományi és a társadalomtudományi kutatások jelentős része az életminőség javítását tűzi ki célul. Ez indokolt is, hiszen a kutatások szerint az életminőség meghatározó szereppel bír az élet megannyi aspektusában. Pedig egyáltalán nem egyszerű meghatározni a fogalmat – a megközelítésében jelentős különbségek vannak az egyes tudományterületeken a kutatók között is. Rigó Adrien, az MTA doktora, az ELTE Személyiség- és Egészségpszichológia Tanszék vezetője főként az egészség életminőségre gyakorolt hatását vizsgálja, a kutatásai feltárják e fogalom orvosi és pszichoszociális dimenzióit.

2026. február 16.

Rigó Adrien pszichológus kutatásai olyannyira szerteágazóak, hogy nagy kihívást jelentett számára, hogy egy specifikus kérdésfeltevésre fűzze fel MTA-doktori disszertációját.

Rigó Adrien

Ezért döntött úgy, hogy az egészséggel és a betegséggel összefüggő életminőség témáját helyezi értekezése középpontjába. Munkatársaival kutatásaikban korábban főként az életminőség mérésével foglalkoztak, illetve azt vizsgálták, hogy milyen – elsősorban pszichoszociális – tényezők befolyásolják az életminőséget. A disszertáció első részében is ezek az eredmények szerepelnek.

Mit jelent az életminőség?

„Az egészségpszichológiai megközelítésből fakadóan legfőbb fókuszunk mindig is annak vizsgálata volt, hogy a testi krónikus betegségek hogyan befolyásolják az érintett személy életminőségét – mondja Rigó Adrien. – Az eredményeink szerint a betegek életminőségét természetesen meghatározzák a betegségből eredő biológiai faktorok, például a kór súlyossága és tünetei, a diagnózis ismerete és a terápiák. Ugyanakkor a legtöbb esetben azt találtuk, hogy a pszichoszociális tényezők legalább ilyen jelentőséggel bírnak. Idesoroljuk a beteg hangulati állapotát, a betegséggel kapcsolatos ismereteit, hiedelmeit, reprezentációit vagy a megküzdési képességét.”

Kérdés, hogy hogyan definiálhatjuk az életminőség fogalmát. „E kifejezést nem egyszerű definiálni, hiszen nagyon különböző tudományterületek használják, merőben eltérő filozófiai megközelítésből – vélekedik a pszichológus. – Talán azt mondhatjuk, hogy az életminőség arról tájékoztat bennünket, hogy a személy milyennek látja a saját helyzetét az életben. Erre rendkívül komplex tényezők hatnak: szerepet játszanak benne a kulturális és értékrendbeli elvárások, ahogy hatnak rá a személy aggodalmai; az, hogy meg tudja-e valósítani a céljait; és a történések mennyire felelnek meg a normáinak. Az életminőség mélyebb vizsgálata során dimenziókat különíthetünk el a fogalmon belül. Az egyik legfőbb ilyen dimenzió természetesen az egészség, de hasonlóan fontos lehet a szociális jóllét, illetve hogy mennyire autonóm a személy, és mennyire érzi úgy, hogy korlátozzák az életkörülményei.”

A kutatásaikból kiderült, hogy

az életminőség szempontjából fontos, hogy az illető mennyire fél a betegségtől, illetve mennyire képes kihívásként tekinteni rá, milyen tudattalan elhárító mechanizmusokat használ, vagy milyen tudatos megküzdési lehetőségekkel bír.

Jelentős tényező az is, hogy az ember mennyi társas támogatást kér és kap a betegséggel való megküzdéshez. Az egyik kutatásukban gyermekkori daganatos megbetegedések túlélőit, illetve az ő szüleiket vizsgálták. E csoport számára a társas támogatásnak életbe vágó a szerepe, és ha hozzájutnak, akkor a személyek akár fejlődésként is megélhetik a megpróbáltatásokat. Az is egyértelművé vált az eredmények alapján, hogy a gyerekek és felnőttek eltérő lélektani mechanizmusokat használtak a sikeres megküzdéshez, ami azzal is összefügg, hogy gyermekkorban még nem teljesen érett az idegrendszer, így más folyamatok talaján szerveződhet az alkalmazkodás.

Test és lélek

Rigó Adrien doktori disszertációjának jelentős része azt vizsgálja, hogy a súlyos krónikus testi betegségek milyen pszichológiai alkalmazkodási mechanizmusokat indíthatnak el az érintett személyek esetében. A szakirodalmi adatok, illetve a saját kutatásaik eredményei alapján a kutató integratív modellt alkotott e mechanizmusok magyarázatára. E modell újdonsága, hogy különválasztja a pszichikai folyamatokat a kimenetelüktől, és elkülöníti a negatív és a pozitív kimeneteleket egymástól.

„Számos vizsgálatunkban találtuk azt, hogy a testi krónikus betegségek gyakran társulnak mentális betegségekkel, főként hangulatzavarokkal (például depresszióval, szorongással, poszttraumás stresszzavarral, illetve evészavarokkal) – folytatja Rigó Adrien. –

A disszertáció tanulsága, hogy nem lehet egyértelműen meghatározni az ok-okozati összefüggést.

Ennek kapcsán sokat foglalkoztunk azzal is, hogy a mentális és a testi betegségek hogyan hatnak egymás kialakulására. A bonyolult kölcsönhatásban szerepet játszik a központi idegrendszer érzékenyülése, illetve a hormon- és az immunrendszer folyamatai is.”

A kutató sokat vizsgálta, hogy a testi betegségeket mennyiben élik meg az érintettek traumaként. Bár első hallásra egyértelműnek tűnhet, hogy a súlyos betegség minden esetben traumatizáló élmény a beteg számára, valójában e folyamatok nem minden esetben felelnek meg a pszichikai trauma diagnosztikus kritériumainak. A disszertáció részletesen tárgyalja, hol húzódhat a határ a krízis, a nehéz élethelyzetek és a traumák között, illetve hogy milyen tényezők segíthetik, hogy a különböző betegségben érintettek (pl. daganatos betegek, HIV-fertőzöttek) esetében megjelenhessen a traumatikus élmények utáni fejlődés, gyarapodás.

A disszertáció olyan, az életminőséget befolyásoló kérdésekkel is foglalkozik, mint a kronopszichológiai jellemzők (mennyire a biológiai ritmusában él a személy) vagy a betegségek hatására megfigyelhető szexuális nehézségek hatása.

„Az életminőség rendkívül fontos, ugyanakkor nagyon összetett fogalom. Mindenképpen szubjektív mutatónak kell tekintenünk – bár a mérésben törekednek objektívebb jellemzők beemelésére is –, ami jól mutatja, hogy az illető mennyire érzi jól magát a világban – érvel Rigó Adrien. – Az életminőség számos jelentős mutató – például az élettartam, a mentális egészség, a testi egészség – fontos magyarázó változója. Az életminőséget meghatározó szubjektív komponensek kiemelt szerephez jutnak az életünk teljes szervezésében.”

A Magyar Tudományos Akadémia doktorai

Rigó Adrien 2025-ben nyerte el az MTA doktora címet.

A Magyar Tudományos Akadémia – az 1994. évi XL. törvényben meghatározott közfeladatai között – tudományos minősítési rendszert működtet, amelynek keretében a Magyar Tudományos Akadémia doktora, valamint a Magyar Tudományos Akadémia levelező és rendes tagja címet adományoz. Az MTA doktora címre 1995 óta lehet pályázni, a korábbi tudományos minősítési rendszerben megszerzett „tudomány doktora” fokozat egyenértékű az MTA doktora címmel.

Az Akadémia Alapszabálya szerint az MTA doktora címet az Akadémia annak ítélheti oda, aki tudományos fokozattal rendelkezik, az általa művelt tudományszakot a tudományos fokozat megszerzése óta is eredeti tudományos eredményekkel gyarapította, tudományszakának mértékadó hazai és nemzetközi tudományos körei előtt ismert és elismert, kiemelkedő tudományos kutatói munkásságot fejt ki, tudományos eredményeit doktori műben foglalja össze.
Az MTA doktora címet egy komplex, átfogó, széles tudományos alapokon nyugvó tudományminősítési rendszerben nyerhetik el a doktori értékezésüket benyújtó kutatók. Egy-egy jelölt esetén körülbelül 100 szakember mond véleményt a pályázó tudományos teljesítményéről és doktori dolgozatáról.

Az MTA új doktoraival együtt a címmel, valamint a korábbi, tudomány doktora fokozattal rendelkező kutatók száma jelenleg több, mint 2590, közülük mintegy 450 nő.
A Magyar Tudományos Akadémia tagjait az MTA doktorai közül választják. Az Akadémia levelező tagjává az a magyar állampolgár választható meg, aki az MTA doktora címmel vagy azzal egyenértékűnek minősített tudományos fokozattal rendelkezik, és aki tudományát elismerten és különösen magas színvonalon, alkotó módon műveli.

További információk az MTA Doktori Tanácsa oldalán olvashatók.

Mit jelent az életminőség?

Test és lélek

A témához kapcsolódó cikkeink