A flipped classroom (fordított osztályterem) módszere széles körben alkalmazott pedagógiai megközelítés, amely az aktív, hallgatóközpontú tanulás elősegítését célozza meg. A PRISMA-irányelvek szerint készült szisztematikus szakirodalmi áttekintés arra keresett választ, hogy miként értelmezik, mérik és befolyásolják a hallgatói bevonódást azok a flipped classroom megközelítések, amelyek a tanórák előtti tananyagfeldolgozást az órai aktív tanulási tevékenységekkel kombinálják. A vizsgálat 25 empirikus kutatás (2015–2024) eredményeit szintetizálta a felsőoktatás kontextusában. Az elemzés a bevonódás négy dimenziójára terjedt ki: a viselkedéses (részvétel és erőfeszítés), a kognitív (mélyfeldolgozás és tanulási stratégiák alkalmazása), az érzelmi (érdeklődés és elégedettség), valamint az ágenciaalapú vagy cselekvői bevonódásra (proaktív hozzájárulás). Az eredmények azt tárták fel, hogy a vizsgált kutatások leggyakrabban a viselkedéses (88%) és a kognitív (76%) bevonódásra fókuszáltak, és amelyek erőteljes pozitív kapcsolatot mutattak a tanulmányi teljesítménnyel. Az érzelmi bevonódás kevésbé következetesen jelent meg a vizsgálatokban, az ágenciaalapú bevonódás is ritkán került elemezésre. A jövőbeli kutatások számára célszerű lenne olyan informatikai támogatású és motivációösztönző megközelítéseket vizsgálni, mint például az adaptív tanulási platformok vagy a gamifikációs elemek működése, amelyek hozzájárulhatnak a holisztikusabb, önszabályozott tanuláson alapuló hallgatói bevonódás kialakulásához