A COVID járvány okozta rendkívüli óvodabezárások és a távolléti oktatás rövid és hosszú távú hatása a diákok tudás- és képességszintjére
Az MTA-SZTE Digitális Tanulási Technológiák Kutatócsoport nemrégiben megjelent közleménye a Learning and Instruction c. folyóiratban
Molnár Gyöngyvér1, Hermann Zoltán2
1 Szegedi Tudományegyetem Neveléstudományi Intézet, MTA-SZTE Digitális Tanulási Technológiák Kutatócsoport, 2 Közgazdaságtan- és Regionális Tudományi Kutatóközpont, Közgazdaságtan Intézet, Budapesti Corvinus Egyetem
A tanulmány keretein belül arra a kérdésre kapunk választ, hogy (1) a koronavírus-járvány okozta rendkívüli oktatási helyzet következtében rövid és hosszabb távon változott-e és ha igen, hogyan változott a diákok olvasás-szövegértés, matematika és természettudományos tudása; (2) az intézményes keretek között történő óvodai célzott fejlesztések elmaradása következtében ugyanolyan volt-e a beiskolázáskor az olvasási előkészségek, matematikai előkészségek és a gondolkodási képességek fejlettségi szintje a 2020/21-es, illetve 2021/2022-es tanévekben, mint a járvány előtt; (3) egységes volt-e ez a hatás, vagy egyes diákcsoportokat érzékenyebben érintette a célzott óvodai fejlesztések elmaradása, illetve a távolléti oktatás hatása.
A mintatorzítást kiküszöbölő algoritmusokkal történő elemzések alapját a pandémia előtt és alatt felvett közel 55.000 diák teszteredményei adták. A tanulási veszteség mértéke nem a többi tanulóhoz viszonyított tudásszintbeli különbséget jellemzi, hanem azt minden esetben a pandémia előtti teljesítményhez viszonyítottuk, azaz például, ha valamelyik diákcsoport a pandémia előtt jellemzően alacsonyabban teljesített, a veszteség mértékét ezen alacsonyabb teljesítményhez még hozzá kell adni, tovább növelve a korábban tapasztalt különbségek mértékét.
Az eredmények alapján az óvodások és az alsó tagozatos (1-4. évfolyam) tanulók számára igen jelentős negatív hatással bírt a célzott fejlesztések elmaradása, illetve online közegben történő megvalósulása, idősebb, felső tagozatos társaiknál ez a jelenség kevésbé volt érzékelhető. A tanulási veszteség rendkívül nagynak bizonyult azon iskolákban, ahol nagy arányban (>10%) szerepeltek hátrányos helyzetű diákok. Konkrétabban fogalmazva, az 1–4. osztályban lévő alacsony szociális háttérrel rendelkező tanulók átlagosan kevés vagy semmilyen előrehaladást nem értek el az otthon történő tanulás során, sőt az iskolába visszatérve sem tudták felvenni a ritmust, jelentős mértékű (nagyobb, mint a távolléti oktatás ideje) lemaradást felhalmozva.
A 2021/22-es tanév szeptemberére minimum 16 hét kötelező óvodai bezárás után a kisgyermekek matematikai előkészségeiben (ennek kritikus szinten történő kialakítása minimum feltétele annak, hogy a diákokat az iskolában meg lehessen tanítani számolni) tapasztaltuk átlagosan a legjelentősebb lemaradást, kb. 8 hétnyi fejlesztésnek megfelelő tanulási veszteséget. Ugyanez az adat a hátrányos helyzetű diákokat nagyobb arányban tartalmazó csoportok esetén több mint 9 fejlesztési hétnek felelt meg.
Alsó tagozatos diákok vonatkozásában a 2021/22-es tanév átlagosan 9, 15-16, illetve 10-11 hétnek megfelelő tanulási veszteséggel indult a matematika, az olvasás-szövegértés, illetve a természettudományok területén. A korábbi átlagosan is alacsonyabb teljesítményükhöz hozzáadódó további tanulási veszteség mértéke elementáris volt a hátrányosabb helyzetű diákokat nagyobb arányban tartalmazó osztályokban, 19 hét távolléti oktatás után 15, 22, illetve 21 hétnek megfelelő lemaradás a matematika, az olvasás-szövegértés, illetve a természettudományok területén. Az eredmények alapján a távolléti oktatás tovább növelte a kedvező és kedvezőtlen helyzetű diákok iskolai teljesítménye közötti különbségeket, ami erőteljesen felhívja a figyelmet az érzékenyebben érintett diákcsoportok extra, a korábbiaknál még nagyobb mértékű fejlesztésének fontosságára.
