Napjainkban a stressz fogalma szinte mindenki számára ismert, ám kevesen tudják, hogy tudományos értelmezésének alapjait csaknem kilenc évtizeddel ezelőtt Selye János fektette le. E tudományos örökség előtt tisztelgett A stresszkutatás 90 éve: Selye János első (Nature, 1936) cikkétől az új poszt-Covidstressz-szindrómáig című tudományos ülés, amelyet az MTA200 bicentenáriumi programsorozathoz kapcsolódva az Orvosi Tudományok Osztályának szervezésében rendeztek meg 2026. június 22-én az MTA Nagytermében. Selye János 1936-ban a Nature folyóiratban megjelent tanulmányával mérföldkövet jelentő felismeréseket tett közzé, amelyek új irányt szabtak az orvostudomány fejlődésének. A tudományos ülés ezt a fejlődési ívet kívánta bemutatni a kezdetektől egészen a Covid19-világjárványt követően megjelenő, stresszhez kapcsolódó szindrómák kialakulásáig.

A szimpózium délelőtti szekciójában angol nyelvű, kutatásorientált tudományos előadások hangzottak el, amelyek elsősorban a szakmai közönséget szólították meg, míg a délutáni program ezzel szemben magyar nyelven zajlott, előadásai pedig a nagyközönség számára is nyitottak voltak. A fórum főszervezői Helyes Zsuzsanna, az MTA rendes tagja; Zelena Dóra, az MTA doktora; Szabó Sándor, az MTA külső tagja, valamint Vécsei László, az MTA rendes tagja voltak.

Vécsei László akadémikus, az Orvosi Tudományok Osztályának korábbi elnöke köszöntötte a résztvevőket. Beszédében kiemelte, hogy a rendezvény egy különleges alkalom, hiszen éppen 90 éve jelent meg Selye János korszakalkotó közleménye, amely alapvetően formálta a 20. század, és máig meghatározza a 21. század orvostudományát. Köszöntőjében kitért a Covid19-világjárvány és a stresszkutatás kapcsolatára is. Mint fogalmazott, a járvány az elmúlt évek egyik legsúlyosabb kollektív traumáját jelentette, ugyanakkor élettani szempontból ugyanúgy stresszhelyzetet idézett elő a szervezetben, mint más jelentős megterhelések. Ez is jól mutatja Selye János stresszelméletének időtállóságát és napjainkban is érvényes jelentőségét.

Vécsei László külön méltatta Szabó Sándor professzort, az MTA külső tagját, aki meghatározó szerepet vállalt a szimpózium megszervezésében. Felidézte, hogy Szabó Sándor egykor Selye János munkatársa volt, és 1973 nemcsak azért fontos mérföldkő pályafutásában, mert ekkor szerezte meg PhD-fokozatát a Montréali Egyetemen, hanem azért is, mert ebben az évben jelent meg a ciszteaminnal kapcsolatos kutatásának alapvető közleménye, amely számos későbbi kutatási programot meghatározott. Beszéde végén egy érdekes tudománytörténeti kapcsolatra is rámutatott: míg Karikó Katalin a Covid19 elleni mRNS-alapú vakcinák fejlesztéséhez kapcsolódó kutatásaiért részesült Nobel-díjban, többször is elmondta, hogy fiatal kutatóként nagy hatást gyakorolt rá Selye János stresszről írt könyve. Elmondása szerint ez az olvasmány is hozzájárult ahhoz, hogy a biológia és az orvostudomány mellett kötelezze el magát.

_{Szabó Sándor}

A rendezvény másik főszervezője, Helyes Zsuzsanna hangsúlyozta, hogy a stressz életünk elkerülhetetlen része, hiszen folyamatosan körülvesz bennünket, ugyanakkor nem kizárólag negatív jelenség: megfelelő mértékben éppen ez ösztönzi, motiválja és segíti elő az embert a fejlődésben és a kihívások leküzdésében. Selye János megkülönböztette az eustresszt, amely serkenti a teljesítményt és az alkalmazkodást, valamint a distresszt, vagyis a tartósan fennálló vagy túlzott mértékű stresszt, amely már kedvezőtlenül befolyásolja a szervezet működését, és növelheti számos betegség kialakulásának kockázatát.

_{Helyes Zsuzsanna}

Az első tudományos előadást Szabó Sándor tartotta meg A stresszkutatás 90 éve: Selye János első cikkétől az új poszt-Covid-stressz-szindrómáig címmel, mely egyben a fórum címadó előadása is volt. Ahogyan a címe is jelzi, az előadás részletes áttekintést nyújt a stresszkutatás történetéről, a kezdetektől egészen a legújabb kutatási eredményekig, személyes élményeit is megosztva Selye Jánossal kapcsolatban. Kiemelte, hogy Selye 1936-ban a Nature-ben publikált először a stresszről, ám azt sokan nem tudják, hogy ekkor mindössze 29 éves volt. Érdekességként továbbá megemlítette, hogy ezekben a korai közleményekben Selye még nem használta a stressz kifejezést, hanem a general adaptation syndrome (általános adaptációs szindróma) fogalmával írta le a szervezet válaszreakcióját. A stresszt majd csak az 1950-es könyvében fogja használni. Az előadás végén a jelenkor kutatási eredményeire térve elmondta, hogy az újonnan azonosított poszt-Covid-stressz-szindróma megerősítette a stresszválasz három szakaszát, amelyeket Selye patkányokon végzett kísérletei során írt le.

A délelőtti tudományos szekcióban több neves nemzetközi kutató is előadást tartott. Daniela Jezova (Szlovák Tudományos Akadémia, Orvosbiológiai Kutatóközpont, Kísérleti Endokrinológiai Intézet, Pozsony, Szlovákia) The modern neuroendocrine basis of human stress research című előadásában a humán stresszkutatás modern neuroendokrin alapjait ismertette, bemutatva azokat a hormonális és idegrendszeri mechanizmusokat, amelyek meghatározzák a szervezet stresszre adott válaszait.

Oksana Zayachkivska (Amerikai Egészségtudományi Egyetem, Signal Hill/Long Beach, Kalifornia, Amerikai Egyesült Államok) Stress resilience, metabolic health and Selye’s legacy címmel a stresszel szembeni ellenálló képesség, az anyagcsere-egészség és Selye János tudományos örökségéről beszélt.

Ludmila Filaretova (Orosz Tudományos Akadémia, Pavlov Élettani Intézet, Szentpétervár, Oroszország) From the „cross resistance” of Hans Selye to the recognition of good & bad effects of glucocorticoids című előadásában Selye János keresztrezisztencia-elméletétől kiindulva ismertette a glükokortikoidok kedvező és kedvezőtlen élettani hatásainak felismeréséhez vezető utat.

Bruno Bonaz (Grenoble-i Egyetemi Kórház, Franciaország) The role of stress & vagus nerve in IBS & IBD címmel a stressz és a bolygóideg szerepét elemezte az irritábilis bél szindrómában (IBS) és a gyulladásos bélbetegségekben (IBD).

John Schloss (Amerikai Egészségtudományi Egyetem, Signal Hill/Long Beach, Kalifornia, Amerikai Egyesült Államok) a krónikus stressz során kialakuló tápanyaghiányok új kutatási eredményeit és azok betegségekkel való összefüggéseit ismertette.

A délutáni szekciót Helyes Zsuzsanna előadása nyitotta meg, melyben arról beszélt, hogyan függ össze a stressz és a fájdalom, milyen terápiás lehetőségek és új megközelítések vannak a stressz által kiváltott krónikus fájdalom gátlására, valamint néhány friss saját kutatást is bemutatott.

Vécsei László a koronavírussal kapcsolatban a celluláris stresszről beszélt Fokozott oxidatív és nitrozatív stressz a hosszú Covid kórképben: a kinureninek lehetséges szerepe címmel.

Szabó Katalin, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum munkatársa „Szervusztok, magyarok! Selye János a magyar tudományos és közéletben” című előadásában arra vállalkozott, hogy megcáfolja azt a nézetet, amely a magyar tudománytörténet-írás egyes szereplőinél megjelenik, mely szerint Selye János nem ápolt szoros és mélyreható kapcsolatot a magyar tudományos élettel és kulturális közösséggel. Előadásában áttekintette életútját, különös hangsúlyt fektetve a magyar vonatkozásokra, és rámutatott arra, hogy Selye több alkalommal személyesen is ellátogatott Magyarországra. Mindezek alapján amellett érvelt, hogy Selyét teljes jogú magyar kutatóként is számon kell tartani.

Császár-Nagy Noémi (Károli Gáspár Református Egyetem) Az alkalmazkodás megrekedése: a krónikus distressz pszichológiája és a helyreállítás lehetséges útjai címmel tartott előadást, melyben kifejtette: míg Selye János világa a stressz bekapcsolásáról szólt, addig a mi, mostani világunk legnagyobb kihívása annak kikapcsolása. Rövid történeti áttekintésében három meghatározó kérdést emelt ki: az 1950-es években Selye alapvető kérdését, miszerint hogyan kapcsol be a stressz; a 2000–2020-as évek kutatásai arra keresték a választ, hogyan jósolja meg az agy a veszélyt; míg napjaink, egyik központi kérdése, hogy hogyan kapcsol ki a stressz.

Zelena Dóra arra világított rá, hogyan befolyásolja, határozza meg stresszérzékenységünket a mikrobiom. Ismertette a mikrobiom szerepét és jelentőségét, számos szemléletes adattal érzékeltetve annak szerteágazó hatásait. Előadása végén kiemelte: kis mennyiségű cukor még hasznos lehet szervezetünknek, ugyanakkor étkezésünk nemcsak testi, hanem pszichés állapotunkat is befolyásolja: többek között az által is, hogy a velünk élő baktériumokra is hathat – így rájuk is oda kell figyelni.

A mai kutatások egyértelműen igazolják, hogy a stressz nem pusztán pszichés jelenség, hanem az egész szervezetet érintő összetett biológiai válaszreakció. Rövid távon segíti az alkalmazkodást, tartósan azonban hozzájárulhat számos betegség kialakulásához. Hatásai az idegrendszertől és a hormonális szabályozástól kezdve az immunrendszeren át egészen a bélrendszerig érvényesülnek, ahol a mikrobiom működése is meghatározó szerepet tölt be. A Covid19-járvány tovább árnyalta a stressz jelentőségéről alkotott képet, hiszen egyre több kutatás utal arra, hogy a hosszú Covid tüneteinek hátterében stresszel összefüggő biológiai mechanizmusok is szerepet játszhatnak. A tudományos ülés legfontosabb üzenete az volt, hogy a stressz megértése kulcsfontosságú a modern egészségmegőrzésben. A Selye János által megalapozott kutatási irány napjainkra olyan interdiszciplináris tudományterületté fejlődött, amely több szakterület eredményeit kapcsolja össze, hozzájárul a betegségek kialakulásának mélyebb megértéséhez, valamint új lehetőségeket kínál a megelőzés és a kezelés területén.

A délelőtti, angol nyelvű előadások az alábbi felvételen tekinthetők meg:

https://www.youtube.com/watch?v=VNybi5TDNFY&t=2657s

00:00:00 | Vécsei László köszöntője

00:05:06 | Szabó Sándor köszöntője

00:10:32 | Szabó Sándor előadása

00:45:19 | Daniela Jezova előadása

01:08:36 | Oksana Zayachkivska előadása

01:30:55 | Ludmila Filaretova előadása

01:57:09 | Bruno Bonaz előadása

02:41:16 | John Schloss előadása

A délutáni, magyar nyelvű előadások az alábbi felvételen tekinthetők meg:

https://www.youtube.com/watch?v=BUxSCc4JaHQ&t=5920s

00:00:00 | Helyes Zsuzsanna előadása

00:27:24 | Vécsei László előadása

00:47:06 | Szabó Katalin előadása

01:06:46 | Császár-Nagy Noémi előadása

01:37:14 | Zelena Dóra előadása

01:55:36 | Zárszó

Az eseményről készült fényképek, nagy felbontásban az IDE kattintva érhetők el.