Magyar Tudományosság Külföldön

Kötetbemutató: Kocsis Károly – Morvai Tünde: A Magyar Tudományos Akadémia köztestülete – Tudományos közösség térben és időben című kötet bemutatója

A Magyar Tudományos Akadémia kétszáz éves jubileumához kapcsolódóan megjelent kötet a teljes köztestület több mint húszezer tagjának földrajzi elhelyezkedését, tudományterületi összetételét és demográfiai jellemzőit mutatja be. Kocsis Károly és Morvai Tünde munkája térképek, grafikonok és statisztikai elemzések segítségével teszi láthatóvá a magyar tudományos közösség Kárpát-medencén és a diaszpórán átívelő kapcsolatrendszerét.

2026. november 13.

A kötet bemutatójára 2026. november 10-én került sor a Magyar Tudományos Akadémia Székházának Felolvasótermében. Az eseményt Pósfai Mihály, az MTA elnöke nyitotta meg köszöntőjével. A kiadványt Kocsis Károly, az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottságának elnöke mutatta be, a kötetet Kovács Ilona főtitkárhelyettes méltatta. A rendezvényt Kecskeméti Gábor, az MTA főtitkára zárta.

A kötet pdf verzió letölthető a képre vagy IDE kattintva (kis türelmüket kérjük, a fájl 113MB)

Pósfai Mihály köszöntőjében személyes érdeklődéséből kiindulva a térképek különleges szemléletformáló szerepére hívta fel a figyelmet. Mint rámutatott, egy-egy ilyen kiadvány lehetőséget ad arra, hogy a megszokott nézőponttól eltávolodva, tágabb összefüggéseiben lássuk a világot, és elhelyezzük benne saját közösségünket. A kötet éppen ezt az élményt kínálja: feltárja, hol és milyen kapcsolódási pontokon helyezkedik el a magyar tudományosság a világ tudományos térképén.

A két szerző munkájának külön értékét az adja, hogy nem csupán adatokat dolgoztak fel, hanem a határon túli magyar köztestületet személyes tapasztalatok révén is jól ismerik. Számos településhez konkrét találkozások, beszélgetések és személyes történetek kapcsolódnak, ami az adatok mögött álló emberi és közösségi dimenziót is érzékelhetővé teszi.

Kocsis Károly felszólalásában a kötet megszületésének körülményeit és a kutatás előzményeit ismertette. A munka az MTA200 jubileumi programjához, azon belül a határon túli magyar tudományosság bemutatásához kapcsolódó térképészeti és adatfeldolgozási tevékenységből nőtte ki magát. A jubileumi rendezvényekhez készített térképek és adatállományok további hasznosításának lehetőségeit mérlegelve merült fel egy önálló kiadvány létrehozásának gondolata.

A kutatás egyik alapvető nehézségét az jelentette, hogy a köztestület tagjai gyakran több munkahelyhez és különböző földrajzi helyszínekhez kötődnek, a tudományos mobilitás pedig egyre inkább kitágítja a hagyományos földrajzi kereteket. A szerzők ezért a lakóhelyet választották a területi besorolás alapjául, az érintettek önkéntes adatszolgáltatására támaszkodva.

A kötet szerkezete a Kárpát-medence magyar tudományos közösségének bemutatásával kezdődik, majd a diaszpórában élő köztestületi tagokra is kiterjed. Első egysége demográfiai áttekintést nyújt a köztestület összetételéről, különös tekintettel a tagok tudományterületi és tudományos osztályok szerinti megoszlására. Ezt követi a területi elhelyezkedést bemutató fejezet, amely térképekkel és grafikonokkal teszi szemléletessé a közösség földrajzi szerkezetét.

A kiadvány külön foglalkozik az akadémikusokkal, majd a köztestület egészének demográfiai és korcsoportok szerinti alakulását is bemutatja. Az 1990-es évek közepén létrejött köztestület létszáma az elmúlt évtizedekben folyamatosan növekedett, és mára meghaladta a húszezer főt. A szerzők a korcsoportok változását, a magyarországi és a külhoni tagok arányát, valamint a három nagy tudományterület szerinti megoszlást is elemzik: az élettudományok, a társadalom- és bölcsészettudományok, illetve az élettelen természettudományok területén.

A határon túli köztestület esetében különösen szembetűnő a nemzeti tudományok képviselőinek jelentős szerepe. A kötet további fejezetei a területi bizottságok földrajzi kiterjedését, valamint a határon túli magyar tudományos bizottságok tevékenységéhez kapcsolódó térbeli összefüggéseket mutatják be. A térképek között úttörő jelentőségű az a tematikus ábrázolás is, amely a Kárpát-medence magyar nyelven oktató felsőoktatási intézményeit jeleníti meg.

Kovács Ilona főtitkárhelyettes a kötet kapcsán két fontos szempontot emelt ki. Egyrészt hangsúlyozta a köztestület korösszetételének vizsgálatát és a fiatal kutatók nagyobb arányú bevonásának szükségességét. Az elmúlt öt év adatai alapján a fiatal kutatóknak csupán mintegy ötöde lépett be a köztestületbe. Ennek egyik lehetséges oka a jelentkezési folyamat nehézkessége, ezért az Akadémia már dolgozik a belépés egyszerűsítésén. Emellett a köztestületi tagok aktívabb megszólítása és a közösségi kapcsolatok erősítése is fontos célkitűzés.

A főtitkárhelyettes szerint a kötet következő fontos állomása egy interaktív, folyamatosan frissíthető változat elkészítése lehetne, amely naprakész képet adna a köztestület mindenkori összetételéről. A kiadvány ugyanis nemcsak tudományos és adattári szempontból jelentős, hanem az Akadémia vezetése számára is fontos tájékozódási alapot nyújt. Aki a köztestület összetételének fejlesztésére, a fiatal kutatók bevonására és a közösség hatékonyabb működtetésére törekszik, annak megkerülhetetlen információforrást jelent.

A bemutatót követő beszélgetés során a köztestület történeti előzményei is szóba kerültek. Felmerült, hogy a kiadvány folytatásaként érdemes lenne az Akadémia fennállásának kétszáz évét, illetve a köztestület létrejöttét megelőző időszakot is hasonló szemlélettel feldolgozni. Bár a köztestület mai formájában csak az 1990-es évek közepétől létezik, az akadémikusok és a magyar tudományosság korábbi történetéről már számos feldolgozás született. A hozzászólások között szó esett a történeti földrajzi megközelítés jelentőségéről, többek között a történelmi Szepes és Marosvásárhely egykori tudományos-kulturális központi szerepéről, valamint a magyar tudományos elit földrajzi kötődéseinek hosszabb távú vizsgálatáról. A tehetségföldrajzi szempontok a nemzeti atlasz vonatkozó fejezetével összefüggésben is megjelentek.

Tarnóczy Mariann (a képen jobbra), a MTA Határon Túli Magyarok Titkárságának korábbi osztályvezetője hozzászólásában a tudományos osztályok szerepének erősítését szorgalmazta. Véleménye szerint az osztályoknak a tudománypolitikai feladatokban is aktívabban kellene részt venniük, ehhez azonban több munkaerőre és a köztestületi belépés adminisztratív terheinek csökkentésére lenne szükség.

Pósfai Mihály, az MTA elnökének záró gondolataiban a köztestületi tagság előnyeire hívta fel a figyelmet. Az Akadémia honlapján is bemutatott szempontok között szerepel a tudományos közösséghez tartozás, a szakmai kapcsolatok erősítése és a társadalom számára fontos kutatási témák támogatása. A köztestület vonzerejének növeléséhez ugyanakkor elengedhetetlen az adminisztratív terhek mérséklése és a tagság előnyeinek tudatosabb bemutatása.

Kecskeméti Gábor főtitkár zárszavában a magyar köztestületi modell sajátosságaira irányította a figyelmet. Rámutatott, hogy a public body és a public association fogalma eltérő intézményi hagyományokat takar, a köztestület pedig sajátosan magyar szervezeti forma, amely más országok tudományos rendszereiben nem feltétlenül található meg ebben a formában. A magyar modell egyik legfontosabb értéke, hogy az Akadémia és a tudományos közösség kapcsolata nem korlátozódik egy szűk, zárt tagságra, hanem szélesebb szakmai közösség számára biztosít intézményes kapcsolódási lehetőséget.

A főtitkár a történeti perspektívát is hangsúlyozta: a magyar tudományos élet földrajzi és társadalmi beágyazottságának vizsgálata hosszabb időtávon is fontos tanulságokkal szolgál. A korábbi tudományos központok és a magyar szellemi élet földrajzi súlypontjainak változása egyaránt jelzi, milyen szoros összefüggésben áll a tudományos teljesítmény az ország társadalmi és kulturális állapotával.

A kötet bemutatója annak felismerésére is alkalmat adott, hogy a magyar tudományos közösség ereje nem kizárólag intézményeiben, hanem tagjainak földrajzi sokszínűségében, személyes kapcsolataiban és határokon átívelő együttműködésében rejlik. Kocsis Károly és Morvai Tünde (osztályvezető, MTA Határon Túli Magyarok Titkársága) munkája ezt a sokrétű közösséget teszi áttekinthetővé és kutathatóvá. A szerzőket ezért nemcsak a jelentős adatfeldolgozó és térképészeti munkáért, hanem azért a szemléletért is elismerés illeti, amely a magyar tudományosság egészét egységes, földrajzi határokon átívelő közösségként mutatja be.

Az esemény teljes fotóalbuma Szigeti Tamás fotós jóvoltából ide kattintva érhető el.