Az ülésvezetők, Szabó Sándor – az Amerikai Magyarok Akadémikusok Társaságának (AMAT) alapító elnöke –, valamint Nagy Éva – az AMAT társelnöke – köszöntötték a Somogyi Árpádra emlékezőket. Szabó Sándor, ki az esemény ötletgazdája is egyben, a megemlékezést egy rövid történettel kezdte: hogyan köszöntötte őt tőle szokatlan, szabados stílusban a mindig precíz és pedáns úriember, Somogyi Árpád magyarul, a New York-i pályaudvaron még 1967-ben.

A bevezető visszaemlékezést Vizi E. Szilveszter, az Akadémia korábbi elnöke folytatta: felidézte Somogyi professzor emberséges, mindig segítőkész és szerény természetét. Szó esett Somogyi Selye János mellett megedzett munkatempójáról, moráljáról, továbbá arról is, mekkora csalódás érte Selye Jánost és kutatótársait, hogy munkájuk elismeréseként nem jutalmazták Nobel-díjjal.

Nagy Béla, az MTA Agrártudományok Osztályának akadémikusa beszámolt Somogyi Prof. nemzetközi elismertségének rejtett alapköveiről, melyeket visszavezetett egészen fiatalkoráig. Az egybegyűltekkel megosztotta, Somogyi Árpád az 1956-os forradalom idején főiskolai hallgatóként társaival a gyógyszerek szállításában vett részt. Évfolyamtársát és legjobb barátját (Tatay Zoltánt) egy sebesült mentése közben érte a halál. Főiskolai tanulmányai során mélyen inspirálták őt világhírű akadémikus professzorainak emberi, szakmai és tudományos útmutatásai és példamutatásai, majd friss diplomásként a Dr. Takács Jánosnál szerzett élelmiszerhigiéniai szak-, és labor ismeretek, melyek a későbbi németországi magas szintű állategészségügyi és élelmiszerbiztonsági vezetői munkakörében voltak nélkülözhetetlenek.

A szót ezután Morvai Tünde, a Határon Túli Magyarok Titkárságának osztályvezetője vette át, aki hűséges külső tagként emlékezett rá, ki nemcsak rendszeresen vett részt az akadémiai közgyűléseken és a Külső tagok fórumán, hanem az Határon Túli Magyarok Titkárságának megalakulásának kezdetén még Tarnóczy Mariann osztályvezető mellett segítette a külső tagok érdekérvényesítését és az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság munkáját.

Szabó Katalin (Semmelweis Orvostörténeti Múzeum) megosztotta, hogy a kutató, idős kora ellenére mindig le tudta kötni a fiatalok figyelmét, amit egy videóval is szemléltetett, melyen a közönség megláthatta Somogyi Árpádot lendületes előadástartás közben.

Személyes visszatekintést kaphattak a jelenlévők Szlatényi Évától, aki többek között kiemelte Somogyi zeneszeretetét, és azt is elárulta, hogy a professzor szinte minden hangszeren tudott játszani.

Gyires Klára (Semmelweis Orvostudományi Egyetem) hangsúlyozta, hogy Somogyi minden előadásának nyitányát mentora, Selye János, a stresszelmélet kidolgozója tiszteletének szánta, ezért is volt egyik alapító tagja a Summer School on Stressnek, mely 2013-től a mai napig neves kutatók legújabb kutatásainak ismertetéséül és tapasztalatcseréjéül szolgál.

Ezután a szót Szabó Sándor vette át, aki tartalmas, fényképekben gazdag adatokkal ismertette az elhunyt professzor úr életútját a montreáli Selye Intézettől, a berlini és brüsszeli megállókon át az MTA külső tagságáig. A jelenlévők megtudhatták, hogyan és mikor találkozott Somogyi Selye Jánossal, és hogyan került a montreáli intézetbe. Egy, a kutatók között terjedő anekdotát is hallhatott a közönség, miszerint „maga volt a stressz Selye mellett élni és dolgozni.” Selye János ugyanis híres volt rigorózus természetéről, magas elvárásairól, és mindösszesen 40 PhD-hallgatója jutott csak el – a vélhetően sok százból – a titulus megszerzéséig. Ennek a világhírű, magas elvárású professzornak volt Somogyi Árpád az első asszintense Montreálban, mely tanúsítja a megemlékezett kivételes tehetségét és munkabírását.

Az előadások során több elismert tudós és kutató a világ számos pontjáról osztotta meg emlékeit és tapasztalatait a Somogyi Árpáddal való tudományos kapcsolatáról. A távolságok miatt videóüzeneteket küldtek a megemlékezésre. Yvette Tache (UCLA) például megemlékezett a Selye Kutatóintézetben eltöltött évekről, mikor még PhD-hallgatótársa volt Somogyinak, valamint a közös múltbeli konferenciarészvételeket. Ludmila Filaretova (Oroszország) ismertette a Selye–Pavlov kapcsolatokat, valamint Somogyi Árpád részvételét ezekben a kutatásokban. Predrag Sikiric és Swen Seiwert (Horvátország) Somogyi Árpád Zágrábban végzett kutatásairól és a BPC-157 peptid kutatás támogatásáról beszélt. Oksana Zayachkivska (Ukrajna) Somogyi hatását ismertette a modern egészségügyi oktatásra nézve, és a közös, stresszről szóló konferenciák megszervezésének fontosságát méltatta.

Az emlék-szimpóziumon jelenlévők számos további érdekes és megható történetet osztottak meg Somogyi Árpáddal kapcsolatban, így az AMAT társelnökei is, Maliga Pál és Nagy Éva, valamint olyan külföldi tudósok és barátok, mint például Ács J. Zoltán (USA), Bodor Miklós (USA), Gosztonyi György (Berlin) vagy B. Nagy János (Brüsszel).

Az esemény méltó emlékezés volt Somogyi Árpádra és hagyatékára, valamint lehetőséget adott a tudományos közösségnek, hogy megosszák tapasztalataikat és emlékeit a tiszteletre méltó tudósról.

Az eseményről készült teljes képgaléria ide kattintva tölthető le.

Az eseményen elhangzott előadások, videó üzenetek, valamint a megemlékezések szintén letölthetőek.