2024. június 28. és október 18. között tíz alkalommal beszéltünk telefonon. Az utolsó hívásom igen rövidre sikerült, mert Professzor úrnak látogatói voltak. Abban maradtunk – ha vendégei elmennek –, visszahív. Sajnos erre betegségem, majd Professzor úr halála miatt már nem került sor.

Kapcsolatunk ismeretségünk kezdetétől fogva szoros volt és nem túlzok, ha azt írom, baráti, amellyel az első pillanattól fogva megtisztelt és lekötelezett. Ennek kezdete 1989. június 26-án egy olasz kisvárosban, Bariban, teljesen véletlenül kezdődött. Június 25-e és 27-e között ugyanis az európai demográfusok éves konferenciáját – melynek díszvendége Demény Pál volt –, itt rendezték meg. Élénken emlékszem arra, hogy 1989. június 26-án ott ülök a konferencia résztvevőivel a nagyteremben, s várjuk a megnyitó ünnepség reprezentánsait. Majd kinyílt egy ajtó, és az elnökség tagjai sorban bejöttek, közöttük ott volt egy fehérhajú, még mindig fiatal férfi, aki inkább tűnt filmszínésznek, mint kutatónak. Néhány perc múlva pedig kiderült, hogy „filmszínészünk” nem más, mint a konferencia plenáris előadását tartó ismeretlen honfitársam: Demény Pál, aki szerényen, némi hamiskás mosollyal fogadta a munkásságát röviden, tömören bemutató elismerő szavakat.

Demény Pál ekkor már nemzetközileg ismert és elismert személyiség volt. A közgazdaságtudományi egyetemet elvégezve a Központi Statisztikai Hivatal munkatársa lett. Itt azonban rövid időt töltött, mert 1957-ben, hivatali főnökével Svájcba utazott, hogy tolmácskodjon neki, majd úgy döntött, hogy – legalábbis átmenetileg – nem tér vissza. Életének ezt követő jelentősebb állomásait nem sorolom fel, hiszen ha valakit részletesebben érdekel, akkor az interneten szinte mindent, amit életében tett, elért, megtalál.

Életének fontos állomása volt, amikor a Berkeley Egyetem professzora lett, majd ő volt az, aki az újonnan létrehozott Honolulu Egyetemen megalapította a demográfiai kutatóintézetet. Nem is beszélve arról, hogy 1972-ben John D. Rockefeller hívására New Yorkba látogat, ahol a Population Council alelnökévé választják, s egyben a Center for Policy Studies demográfiai kutatóintézet igazgatói állását is elnyeri. Az intézet munkáját tizenöt éven át irányítja, amikor igazgatói megbízatásáról lemondva az intézet főmunkatársaként végzi tovább kutatómunkáját.

Munkásságának egyértelmű elismerését jelentette, hogy 1986-ban magyarként őt választották meg a Population Association of America elnökévé.

Közben az 1975. év kiemelkedően fontos volt életében: ekkor jelent meg ugyanis az általa alapított Population and Development Review című folyóirat első száma. A folyóirat a főszerkesztő koncepciója szerint fórumot kívánt biztosítani a népesedéspolitikához kapcsolódó kérdéseinek megvitatásához, valamint célul tűzte ki a népesség és a társadalmi-gazdasági fejlődés közötti összefüggések, ismeretek feltárását, közkinccsé tételét.

Demény Pál mint alapító szerkesztő saját, jól megfontolt – talán pontosabb, ha azt írom –, előre eldöntött, elhatározott döntése alapján 2012-ben a folyóirat 38. kötetének megjelenésekor lemondott a főszerkesztői posztról.

A szám valamennyi írása a volt főszerkesztő munkásságát méltatta, ünnepelte. A 38. szám szerzői Demény Pál addigi tudományos munkásságának legfontosabb eredményeit szedték csokorba s mutatták be, összegezték. A tanulmányok első csoportja Demény azon javaslatait összegezték, amelyek a fejlett tőkés országok népességének megújulását tárgyalták, valamint mind azok tevékenységéről szóltak, akiknek a feladata a népesedési folyamatok koordinálása, tervezése, szervezése, irányítása és összehangolása volt. Ezek az írások elemezték a történelem során megjelent nemzedékek közötti kapcsolatokat és mindazokat a fenntarthatósági kérdéseket, amelyekkel a modern jóléti állam szembesült.

Az írások másik nagy csoportja az alacsony termékenységgel és annak következményeivel foglalkozik. Bemutatták az alacsony termékenységgel kapcsolatos történelmi tapasztalatokat, a termékenység csökkenése és a demokratizálódás közötti kapcsolatot, valamint az igen alacsony termékenység és a természetes populáció csökkenése által okozott veszteségeket. Egyben bemutatták azokat a megoldhatatlan szociálpolitikai problémákat, amelyeket az alacsony termékenység és a népesség rendkívüli, gyors elöregedése idézett elő Japánban.

Tehát a Professzor úr munkásságát méltató írások mindenekelőtt egyrészt a fejlett, jómódú társadalmak népességének megújulásával, a nemzedékek közötti kapcsolatok alakulásával, valamint a modern jóléti állam fenntarthatósági kérdéseivel foglalkoztak. Az írások másik csoportja pedig az alacsony termékenységgel, az ezzel kapcsolatos történelmi tapasztalatokkal és annak következményeivel foglalkozik. Az alacsony termékenység és a népességszám csökkenése által okozott társadalmi, gazdasági feszültségek kiküszöbölésével, a termékenység csökkenése és a demokratizálódás közötti kapcsolat átalakulásával, valamint az alacsony termékenység és a népesség gyors és rendkívüli elöregedése okozta megoldhatatlan szociálpolitikai problémákkal külön is foglalkoztak. Több tanulmány Kína, Japán és az afrikai országok példáján vizsgálta a népesedés (vagy köz)politika szerepét a termékenység csökkentésében.

Demény Pál a folyóiratot igen fontosnak tartotta. Már Bariban azt kérdezte, hogy ismerem-e, felhasználom-e a kiadvány írásait kutatómunkámban. Valahogy sikerült megkerülnöm az egyenes választ, hazatérve viszont az első napok egyikén kézbe vettem a folyóirat legutolsó számát, melynek hatására felkerestem Cseh-Szombathy László akadémikust, s arra kértem, hogy kezdeményezze Demény Pál akadémiai tagságát. Ehhez Laci bácsi kérésére egy rövid Demény Pál-életrajzot kellett készítenem, amelyet – ha emlékeztem nem csal –, Cseh-Szombathy László Kulcsár Kálmán és Glatz Ferenc akadémikusoknak azzal a kéréssel juttatta el, hogy hárman tegyenek javaslatot Demény Pál akadémiai külső tagságára. Az MTA közgyűlése a javaslatot elfogadta, és Demény Pált 2001-ben az Akadémia külső tagjává választotta. Demény székfoglaló beszéde Európa népességpolitikai dilemmái a 21. század kezdetén címmel 2005-ben jelent meg.

Ne feledjük, hogy Demény Pál György 2017-ben megkapta a Magyar Érdemrend középkereszt a csillaggal (polgári tagozat) kitüntetést. 2018-ban pedig a Magyar Szent István-renddel tüntették ki. A legmagasabb rangú állami elismerést Áder Jánostól vehette át a nemzetközi hírű demográfus, közgazdász, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, a University of Hawaii volt professzora, a New York-i Population Council volt tudományos főmunkatársa, a Population and Development Review alapítója és volt főszerkesztője. A rangos elismerést a modern demográfia egyik legelismertebb nemzetközi szaktekintélyeként, a magyar tudományosság jó hírnevét világszerte erősítő kutatói és oktatói pályája, valamint a népességfogyás megállítására is megoldást kereső nagy hatású tudományos életműve elismeréseként vehette át. A szakmai érdemek mellett végezetül megemlítem Professzor úr végtelen zeneszeretetét. Vele és a 2021-ben elhunyt kedves feleségével, ha másutt nem is, nyaranta a Wagner-napokon mindig találkozni lehetett.

Végezetül, a közülünk éppen eltávozott Demény Pál nevében nem tudok mást írni, mint amit Pál apostol Timóteushoz írt második levelének 4. fejezetében megfogalmazott: „A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam. Készen vár az igazság győzelmi koszorúja, amelyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró, de nemcsak nekem, hanem mindenkinek, aki örömmel várja eljövetelét.”

Kedves Professzor Úr! Nem búcsúzom Tőled: itt vagy, közöttünk maradtál!

Tóth Pál Péter, az MTA doktora