Tassonyi Edömér Debrecenben született 1940. július 20-án. Diplomájának megszerzése után Miskolcon kezdett dolgozni, a tüdősebészeti osztályon volt aneszteziológus orvos gyakornok, majd Budapestre került az Orvostovábbképző Intézetbe, ahol a gyakorlati aneszteziológiai munka mellett kutatásokat is folytatott. A klinikai aneszteziológiában Gregory G. Szappanyostól tanult a legtöbbet a genfi egyetemi klinikán, 1971 és 73 között. A tudományos kutatásban Francis F. Foldes New York-i professzor volt rá nagy hatással mindvégig. 1993-ban az MTA orvostudományok doktora lett. 18 éven át vezette a neoroanesztéziát a Genfi Egyetemi Klinikán. Alelnöke volt a Frankofon Neuroanesztézia és Reanimációs Társaságnak. Tagja volt az Európai Aneszteziológiai Tarságnak, a Magyar Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Társaságnak és a Siciété Suisse d’Anesthésiologie et Réanimation.2006 óta a Debreceni Egyetem címzetes egyetemi tanára, 2007-ben az MTA külső tagjává választották.

2009-ben Boros Mihály diplomát kapott, 2010-ben pedig Pro Anasthesia Debreceniensis kitüntetésben részesült.

A Magyar Tudomány 2008. júliusi számában így nyilatkozott:

Mindig arra törekedtem, hogy az anesztezia hátterében megbúvó, a klinikus számára „rejtett”, de potenciálisan veszélyes jelenségeket feltárjam….Mindig csapatjátékos voltam, ma is az vagyok. Nagyon szeretem lendületbe hozni, meggyőzni a munkatársaimat. Az ötleteimet mindig megosztottam másokkal, nem féltem attól, hogy esetleg nélkülem valósítják meg azokat. Élvezettel figyeltem, hogy egy-egy ötlet hogyan kristályosodik, gazdagszik, formálódik mások gondolatában, mielőtt megvalósulna. Rengeteget tanultam ebben a folyamatban, ami ma is nagy intellektuális élményt jelent a számomra.