P asternák Alfréd Tállyán született 1930. szeptember 28-án, előkelő ortodox zsidó családban. A család hét generációja foglalkozott szőlészettel a híres tokaji borvidék központjában fekvő városban, ahol egy malmot is üzemeltettek. 1944 áprilisában, nem sokkal Alfréd Bar Mitzvah-ja után a nácik megszállták Magyarországot. A Pasternák családot más tállyai zsidó családokkal együtt a sátoraljaújhelyi gettóba deportálták, ahonnan hat hét múlva marhavagonban Auschwitzba vitték őket. A nőket és a férfiakat különválasztották. Alfréd és édesapja nem sokáig maradt Auschwitzban, érkezésük után hamarosan az alsó-sziléziai Dörnhauban lévő koncentrációs táborba szállították őket. Itt voltak 1945. május 9-éig, amikor az oroszok felszabadították a tábort. A háború után édesapjával együtt kéthetes küzdelmes utazás után hazatértek, később egyesült a család – a nők csodával határos módon szintén túlélték a háborút. Édesapja újjáépítette gazdaságát, Alfréd pedig visszament az iskolába. Kiemelkedő eredményt ért el mind az érettségi, mind a felvételi vizsgán, de mind a négy magyar orvosi egyetem elutasította jelentkezését. Végül ismerősöknek és a tanulmányi versenyeken elért eredményeinek köszönhetően felvették a pécsi egyetemre, egy év múlva átkerült Budapestre. 1955-ben summa cum laude minősítéssel diplomázott. Szülész–nőgyógyász akart lenni, de csak üzemorvosként tudott elhelyezkedni a Csepel Autógyárban. Egyetlen hibája a származása volt: édesapja kapitalistának számított. (Mindez részletesen elolvasható a Saga of the Pasternak Family című írásában.) 1956-ban a Péterfy Sándor utcai kórházban dolgozott első éves rezidensként. Néhány nap múlva „mindenki megkapta a politikai kartonját. Az enyémen ezek voltak az első szavak: Osztályidegen, ellenség. Később, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a forradalom elbukik, ez a két szó határozta meg döntésemet – nem tudok boldogulni Magyarországon, bármilyen áron el kell hagynom szülőhazámat. 1956. december 8-án így is cselekedtem.” – olvasható a 2016 októberében közzétett Az én forradalmam – Paszternák Alfréd: osztályidegen, ellenség című írásában.

A Héber Bevándorlók Segélyegyesületének (HIAS) segítségével Los Angelesbe ment, a Cedars-Sinai Orvosi Központban posztgraduális képzésen vett részt, és ott is maradt a karon. Klinikai professzor a Kaliforniai Egyetem Los Angeles-i Orvostudományi Karán, számos kitüntetésben és elismerésben részesült. Az Amerikai Szülészek és Nőgyógyászok Testületének diplomatája lett, tagja az Amerikai Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégiumnak, valamint számos helyi, nemzeti és nemzetközi társaságnak. Tagja a Board of Governors-nak. Pasternák professzor számos előadást tartott és tanulmányt közölt mind helyi, mind nemzeti és nemzetközi szinten. Szerzője az Orvostudomány a Holokausztban című előadás-sorozatnak. Inhuman Research: Medical Experiments in German Concentration Camps című könyvét az Akadémiai Kiadó adta ki 2006-ban. Embertelen kutatás címmel magyarul a 2007-es könyvhétre jelent meg. Legfontosabb díjai és kitüntetései: az USA Kongresszusának kitüntetése (1976, 1978), Kalifornia Állam kitüntetése (1976), Los Angeles Város kitüntetése (1976), a Torath Emeth Akadémia és a National Telethon of Chabad „Az év embere” kitüntetése. Megkapta az izraeli Felsőoktatási Alap „Flame of the Truth” díját. 1988-ban Semmelweis-emlékérmet kapott, 2007-ben pedig az Akadémiai Kiadó Nívódíjában részesült. Tiszteletbeli tagja a Magyar Nőorvos Társaságnak és díszdoktora a Haynal Imre Egészségtudományi Egyetemnek. Alapító tagja a Magyarország Barátai Alapítványnak. 2000 májusa és 2002 szeptembere között segítségével és állandó közreműködésével videokonferenciákat szerveztek a CedarSinai Orvosi Központ Szülészeti és Nőgyógyászati Tanszéke és a Semmelweis Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Tanszéke között. 2004-ben a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választották, az Orvosi Tudományok Osztályában. Holokauszt és bioetika című székfoglaló előadását 2005. május 17-én tartotta meg.