Virginia állambeli Blacksburgban 95 éves korában elhunyt Kosztarab Mihály, az MTA külső tagja. Kosztarab Mihálytól az Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság Hírlevelének V. évfolyam (2015) 9. számában készült tudósportréjával búcsúzunk:

Michael Kosztarab Kosztarab Mihályként született Bukarestben, 1927. július
7-én. Édesapja moldvai csángó volt, édesanyja pedig csehétfalvi székely. Gyökereit sohasem feledte, önéletrajzi regénye, a Transylvanian roots;
The True Life Adventures of a Hungarian American 1997-ben jelent meg angolul, a magyar változatot – Erdélyi gyökerek – Egy amerikai magyar emigráns tanulságos élettörténete címmel – 1999-ben adta ki a Püski Kiadó. A család 1941-ben Budapestre költözött. 17 éves korában letartóztatták, mert segített 36 zsidónak, hogy elmeneküljenek a nácik elől. A vörös
hadsereg érkezése megmentette a náciktól, de a továbbiakban a kommunista hatalom alatt kellett élnie. 1951-ben kertészmérnöki diplomát kapott
az Agrártudományi Egyetem Kertészeti és Élelmiszeripari Főiskoláján, Budapesten. 1947-50-ben a Földművelődési Minisztérium Növényegészségügyi szolgálatánál dolgozott rovartani tanácsadóként, 1951-ben tanársegéd lett az Agrártudományi Egyetemen. Miután a szovjetek leverték az 1956-os forradalmat, feleségével, Matildával Ausztriába szökött, héthónapos kislányukat, Évát, később csempészték ki Magyarországról. A család 1957-ben érkezett az USA-ba. Baltimore-ban kezdett dolgozni entomológusként, 1962-ben PhD-fokozatot szerzett az Ohio Állami Egyetemen, és az egyetem Virginiai Műszaki Főiskolai Tagozatán kezdett dolgozni. 1967-ben lett professzor, 1992-ben vonult nyugdíjba, azóta professor emeritus.

A munkát nyugdíjasként is folytatja, mivel a rovarok a hobbija. Élvezi, ha vendégprofesszorként előad, ha szaktanácsot ad biodiverzitási kérdésekben, ha pajzstetveket vagy más tetűféléket azonosít, amelyeket a virginiaiak küldenek a rovarazonosító laboratóriumba. Fő kutatási területe a rovartan – elsősorban a pajzstetvek. Még egyetemi hallgatóként kezdett pajzstetveket gyűjteni, és hamarosan – 1950-ben – öt új fajt fedezett fel a magyar faunában. „Ez ösztönzött arra, hogy a pajzstetveket válasszam egy életen át tartó kutatómunkához. 1959-re több mint 1.000 mikroszkópos metszetet készítettem a 800+ gyűjtött mintából, és 6 tanulmányom jelent meg a magyarországi pajzstetű faunáról.” – írta a The scale VOl. XXiV March 2000 számában. 1962-ben Kosztarab Mihály
bekapcsolódott a rovartani tanszék munkájába, a főiskola 110 éves, akkor
70.000 fajból álló rovargyűjteménye 1 milliónál is több fajra bővült.
Professzorként végig kurátora volt a rovargyűjteménynek, 1990-ben alapító
igazgatója lett végre a Virginiai Természettudományi Múzeum fiókjaként
Blacksburg belvárosában elhelyezett gyűjteménynek. Nyugdíjasként továbbra is kurátor. 165 publikáció, közte számos kutatási jelentés és négy könyv szerzője vagy társszerzője. A Scale Insects of the Northeastern North America (Északkelet-, Észak-Amerika pajzstetvei) című könyve kutatói életpályájának megkoronázása, mondta 1996-ban (spectrum Volume 18 issue 36). A könyv terjedelmében és tartalmában is méltó párja az 1988-ban a közép-európai pajzstetvekről Kozár Ferenccel közösen írt könyvének.
Tiszteletbeli tagja a Virginiai Tudományos Akadémiának (1975), a Magyar Rovartani Társaságnak (1987), a londoni Királyi Rovartani Társaságnak (1989) és az Amerikai Rovartani Társaságnak (1993).
Díszdoktora a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemnek (1993). 1984-88-ban
irányítója volt az Amerikai Nemzeti Biológiai Felmérések Bizottságának.
Világszerte tartott előadásokat és gyűjtött rovarokat. Elsőként Kosztarab
professzor javasolta, hogy a pajzstetvek szerelmesei tartsanak rendszeres
találkozókat, az elsőre 1972-ben került sor Canberrában, a Nemzetközi Rovartani Kongresszus keretében. Tudományos munkásságát számos díjjal és kitüntetéssel ismerték el, többek között a Virginiai Természettudományi Múzeum kiváló természettudományos teljesítményért adományozott Thomas Jefferson éremmel (1998) és az Amerikai Rovartani Társaság L. O. Howard Kiváló Teljesítményt elismerő életműdíjával. 2014-ben Zajzoni Rab István-díjat kapott. Számos magyar kutatóval dolgozott együtt, sokan látogathattak el hozzá az USA-ba. Szakkönyveket és rovartűk ezreit adományozta magyar intézményeknek, 1962-ben a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozta amerikai rovargyűjteményét. 1983-ban egyik szervezője volt
a Budapesten rendezett 4. Nemzetközi pajzstetű szimpóziumnak.
1995-ben a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választották
az Agrártudományok Osztályában.

Kosztarab Mihály temetése a blacksburgi Szent Mária római katolikus templonban volt megtartva. Angol nyelvű búcsúztatóját és megemlékezéseket az alábbi honlapokon lehet megtekinteni:

https://www.legacy.com/us/obituaries/roanoke/name/michael-kosztarab-obituary?id=36512642

https://www.mccoyfuneralhome.com/obituaries/Michael-Kosztarab/#!/TributeWall