MTA-DE Jövőtudatosság Fejlesztése Kutatócsoport
Kutatócsoport-vezető: Pusztai Gabriella
Prof. Dr. Pusztai Gabriella az MTA doktora, a Debreceni Egyetem Humán Tudományok Doktori Iskolájának és a Debreceni Egyetem Felsőoktatási Kutató és Fejlesztő Központjának vezetője, a Nevelés- és Művelődéstudományi Intézetének igazgatója. Főbb kutatási területei a tanulói eredményesség hátterében álló családi és iskolai tőkeforrások, az egyházak köz- és felsőoktatási szerepvállalásának, valamint a vallási és nemzeti kisebbséghez tartozók iskolai pályafutásának vizsgálata. Felsőoktatási kutatásaiban a hallgatói eredményesség összefüggéseinek vizsgálatára, valamint az intézményi hozzáadott érték mérésének és összehasonlításának problémájára koncentrált. Az MTA doktora cím megszerzését megalapozó tudományos eredményei közül az egyik legfontosabb, hogy a hazai, valamint a közép- és kelet-európai oktatáskutatásban úttörő módon alkalmazta az alacsony státusú családból származó eredményes tanulók sikeres tanulmányi karriejét magyarázó társadalmi tőke elméletet. Kutatásaihoz két alkalommal nyerte el az MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíját, három alkalommal az OTKA témapályázatát, valamint két alkalommal az MTA Közoktatás-fejlesztési Kutatási Programjának támogatását. Munkáját a Magyar Tudományos Akadémia Bolyai Plakettjével (2007) és Nemzeti Kiválósági Díjjal (2015) ismerték el. Egyik monográfiája a Peter Lang Kiadó Higher Education Research and Policy sorozatában jelent meg, műveire közel 500 hivatkozás érkezett Scopus–referált folyóiratokban.
Kutatási téma
A kutatócsoport tervezett munkája a Közoktatás-fejlesztési Kutatási Program olyan kiemelt területeihez kapcsolódik, mint a hátrányos helyzetű tanulók felzárkóztatása és az iskolai lemorzsolódás megelőzése. Ennek közvetlen előzményeként a kutatócsoport 2021 és 2025 között a pedagógusok és szülők együttműködési képességének fejlesztésével foglalkozott (MTA-DE Családok és Tanárok Kooperációja Fejlesztő Kutatócsoport). E munka során feltárták a partneri együttműködés hatásait és korlátait, azonosították a szülői bevonódást támogató tényezőket, és kutatási eredmények alapján egy komplex eszközkészletet dolgoztak ki. Ez magában foglalt egy fejlesztő társasjátékot, egy nemzetközi jógyakorlatokat bemutató esettanulmány-gyűjteményt, valamint egy tanári segédkönyvet. Az elért tudományos eredményeket nagyszámú, összesen 37 Q1-Q4 besorolású tanulmányban és több mint 150 hazai és nemzetközi konferencia-előadásban tették közzé, miközben vizsgálták az eszközkészlet gyakorlati hasznosításának hatását is.
A korábbi kutató-fejlesztő munka során felmerült egy új problémakör, amely hátráltatja a tanulói eredményességet és a reziliens tanulók arányának növekedését: a tanulók és szüleik hosszú távú jövőtervezési képességének általános bizonytalansága, ami jelentős társadalmi differenciákat mutat. Kiderült, hogy a pedagógusok és a szülők együttműködése akkor lehet sikeres, ha sikerül közös elképzelést kialakítani a tanuló jövőjéről, mivel a pedagógusok narratíváiban visszatérő elem volt a családok jövőképének hiánya. A hazai kutatások alig foglalkoznak a tanulók és családjaik jövőről alkotott gondolataival és azok tanulmányi eredményességre gyakorolt hatásával. A tervezett, hiánypótló és innovatív kutatás célja, hogy feltárja azokat az egyéni, társadalmi és intézményi tényezőket, amelyek befolyásolják a jövőorientáció alakulását. Erre építve egy fejlesztő eszközkészletet fognak kidolgozni a pedagógusok számára, támogatva a tanulói és szülői jövőorientáció erősítését, mely kompetencia a nemzetközi oktatáspolitikai koncepciók (pl. OECD Future of Education and Skills 2030) és a PISA-vizsgálatok szerint is kulcsfontosságú.
