Az előhívási hatás komplex absztrakt tananyag esetén is működik.
MTA-ELTE Matematikai Tanuláselméleti Kutatócsoport az Revista de Educatión c. folyóiratban megjelent tudományos közleményének összefoglalója
Kísérletünkben azt vizsgáltuk, hogy összetett, egyetemi matematika tananyag esetén valódi oktatási helyzetben kimutatható-e a teszteléses tanulás előnye a hagyományos tanulási technikákkal szemben. A kísérletben az ELTE elsőéves matematika tanár szakos hallgatói vettek részt az “Algebra és Számelmélet 1” kötelező tantárgy keretében. A kurzus heti egy 60 perces előadásból és egy 90 perces gyakorlatból állt 13 héten keresztül. Az előadás közös volt, a gyakorlatokon pedig hat 17-19 fős gyakorlati csoportba voltak osztva a hallgatók. A csoportokat véletlenszerűen soroltuk be kísérleti, illetve kontroll csoportokba: hármat kísérleti, hármat pedig kontroll csoportba. A kontroll csoport számára az egyes gyakorlatok felépítése a következőképpen nézett ki: az óra elején egy rövid tesztet írtak az előző heti anyagról (ahogy az ezen a kurzuson szokás). Ezt követte a házi feladat megbeszélése és a gyakorlat fő része, a problémamegoldás a gyakorlatvezetők segítségével. A kísérleti csoportban a struktúra szinte teljesen azonos volt, az egyetlen különbség az volt, hogy nem volt teszt az óra elején, helyette az óra végén kaptak a diákok egy két kérdésből álló rövid dolgozatot. A feladatok az aznapi anyagból voltak. A kísérleti és a kontrollcsoport ugyanazt az öt feladatból álló zárótesztet írta az utolsó előadáson. Megmutattuk, hogy matematika szakos hallgatók körében komplex matematikai feladatok megoldásánál hatékonyabb a teszteléssel való oktatás a hagyományos oktatási technikával szemben. Középtávon jobban teljesítettek a teszteléssel tanuló hallgatók összetettebb matematika feladatok megoldásakor. Az egyik legfőbb eredménynek pedig az tekinthető, hogy a kísérleti csoportból lényegesen többen végezték el a kurzust, mint a kontroll csoportból, azaz az előhívásos tanulás csökkentette a lemorzsolódást.