Kísérletünkben megmutattuk, hogy az előhívásos tanulás könnyedén beilleszthető a középiskolai matematika oktatásba és hatékony módja lehet a matematikatanulásnak. A kísérletünk résztvevői kilencedik osztályos tanulók voltak. Kísérleti csoportunk egy hátrányos helyzetűnek mondható szakgimnázium 9. osztálya volt. Kontrollcsoportnak egyrészt a kísérleti csoport szakgimnáziumából választottunk csoportokat, másrészt két párhuzamos évfolyamon, ugyanazt az anyagot tanuló elit gimnáziumi osztályt választottunk. A tananyag ugyanaz volt minden csoportban (geometriai transzformációk), minden diáknak ugyanazokat az alapfogalmakat kellett elsajátítania. A szakgimnáziumban négy hétig tartott a kísérlet, ami alatt a diákoknak 11 matematika órájuk volt (heti 3 matematika órával). Az elit gimnáziumban hat hétig tartott a kísérlet, összesen 24 órában (heti 4 matematika órával). Az órák menete következőképpen nézett ki: a szokásos házi feladat ellenőrzés után az új anyag tanulása következett, majd ezt az új anyaghoz kapcsolódó feladatok gyakorlása követte minden csoportnál. A tananyag végén minden csoport megírta ugyanazt a témazáró dolgozatot. Az elit gimnázium diákjai alaposabban vették át az egyes témaköröket, ők több számolásos példát vehettek az órákon, mint a szakgimnázium tanulói. A kísérleti csoport előhívásos tanulással tanult az egész kísérlet alatt, míg a kontroll csoportok a szokásos módon tanultak. Az előhívásos tanulás kivitelezése abból állt, hogy a kísérleti csoport minden matematika óra végén egy rövid dolgozatot írt 5 percben az órán tanult anyagból. Ezt az óra végi dolgozatot emlékeztetőnek szántuk, mindegyik “emlékeztető” két feladatból állt, egy elméleti feladatból és egy feladatmegoldásból. A szakgimnáziumi csoportok és a gimnáziumi csoport témazárója teljesen megegyezett. A témazárók eredményeit megvizsgálva megállapítottuk, hogy a teszteléses csoport kiemelkedően szerepelt a saját iskolájában és felzárkózott az elit iskola tanulóihoz. A kísérleti csoport eredménye nem különbözik az elit gimnáziumi csoportok teljesítményétől, és a szakgimnáziumi kontroll csoport szignifikánsan gyengébben teljesített, mint a kísérleti- és a gimnazista kontroll csoport. A különbségek feladatonként is kimutathatók. Elmondhatjuk, hogy ebben a témakörben a teszteléses tanulás segített a diákoknak a gyakorlati feladatok könnyebb megértésében, a logikus gondolkodásban és a tudás rendszerezésében is.

A közlemény itt érhető el:

Szeibert, J., Muzsnay, A., Szabó, C., & Bereczky-Zámbó, C. (2023). A Case Study of Using Test-Enhanced Learning as a Formative Assessment in High School Mathematics. International Journal of Science and Mathematics Education, 21(2), 623–643. https://doi.org/10.1007/s10763-022-10264-8