https://www.utu.fi/en/news/news/academician-of-science-arto-salomaa-has-passed-away

Arto Kustaa Salomaa

(1934-2025)

Csuhaj Varjú Erzsébet és Fülöp Zoltán megemlékezése Arto Salomaa-ról.

Arto Kustaa Salomaa 1934. június 6-án született Turkuban, Finnországban. Édesapja a Turkui Egyetem neves filozófiaprofesszora volt, két testvére közül - akik mindketten jóval idősebbek voltak nála -, bátyja szintén neves professzor lett, azonban a fizikai kémia területén, nővére pedig pszichológiából szerzett doktorátust első nőként 1945-ben a Turkui Egyetemen. Már gyermekkorában megmutatkozott páratlan memóriája, analitikus és kombinatív képessége, érdeklődése a matematikai jellegű problémák iránt. Kedves adalék gyermekkora történetéhez, hogy a második világháború idején játszótársai nagy elismeréssel voltak iránta, mivel gyorsan és ügyesen megfejtett minden „titkosírást”, feltört minden „kódot”, amikor együtt játszottak.

Elemi- és középiskolai tanulmányait Turkuban végezte, valamint ugyancsak szülővárosában szerzett egyetemi oklevelet matematikából 1954-ben. Ezután 1956-57 között graduális tanulmányokat folytatott az Egyesült Államokban, Berkeley-ben (University of California, Berkeley). Az itt eltöltött két év nagy hatással volt későbbi pályájára, nemcsak azért, mert Berkeley-ben lehetősége nyílt a matematika kimagasló egyéniségeinek előadásait hallgatni, hanem azért is, mert 1957 tavaszán részt vett John Myhill szemináriumán, amely a frissen megjelent „Automata Studies” című könyvön alapult, és amely érdeklődését az automataelmélet felé fordította.

1960-ban doktori fokozatot szerzett matematikából a Turkui Egyetemen. Disszertációjában többértékű logikákkal foglalkozott, az értekezés fő eredménye módosított formában megjelent a „The Journal of Symbolic Logic” folyóiratban.

1966-ban matematikaprofesszori kinevezést nyert a Turkui Egyetemre, ahol az 1998-ban történt nyugdíjba vonulásáig dolgozott. 1975 és 1980 között a Finn Akadémia által finanszírozott kutatóprofesszorként, 1989 és 1999 között pedig akadémiai kutatóprofesszorként is működött.

Nemcsak hazájában, hanem más országokban is oktatott és kutatott. Vendégprofesszor volt a következő egyetemeken (a számítástudomány szakterületen): University of Western Ontario, London, Ontario, Kanada, 1966-68 között, University of Aarhus, Dánia, 1973-75 között, University of Waterloo, Kanada, 1981-82 között. Rövidebb vendégprofesszori, vendégkutatói látogatásokat tett 150 európai, észak-amerikai és ázsiai egyetemen.

Kezdeti érdeklődése a logika, a többértékű logikák iránt végig megmaradt, azonban a kezdeti időszakot leszámítva munkásságának középpontjában az automaták és a formális nyelvek elmélete állt. Meghatározó, úttörő munkásságot végzett ezen a területeken, elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy a kezdeti fogalmakból, eredményekből az automaták és a formális nyelvek elmélete számos részterülettel bíró önálló tudományterületté vált. Érdeklődése nem korlátozódott azonban kizárólag ezen tudományágra, foglalkozott a számítástudomány kapcsolódó területeivel is, kriptográfiával, valamint a természetes számítások elméletével (DNS számítások, membránszámítások, reakció rendszerek elmélete).

Tudományos életpályája során 55 könyvnek, illetve szerkesztett kötetnek volt a szerzője vagy szerkesztője, illetve társszerzője vagy társszerkesztője. Ezen művek közül kiemelkedik a „Theory of Automata” (1969, Pergamon Press), a „Formal Languages” (1973, Academic Press), „The Mathematical Theory of L-Systems” (1980, társszerző Grzegorz Rozenberg, Academic Press), a „ Jewels of Formal Language Theory” (1981, Computer Science Press), a „Public-Key Cryptography” (1990, Springer-Verlag) és a „DNA Computing. New Computing Paradigms”(1998, társszerzők Grzegorz Rozenberg és Gheorghe Păun, Springer-Verlag). Továbbá, Grzegorz Rozenberggel közösen szerkesztette a „ Handbook of Formal Languages” (1997, Springer-Verlag) három kötetből álló, kétezer oldalas összefoglaló művet, amely áttekintést ad a formális nyelvek elméletéről. Ezen felsorolt könyvek mint sztenderd, alapvető referenciák rendre előfordulnak az egyes szakterületeken megjelentetett publikációkban. A „Formal Languages” című könyv 1991-ben szerepelt a 100 legtöbbet idézett matematikai publikáció között. Tagja volt továbbá 1983-tól az "EATCS Monographs in Theoretical Computer Science", Springer-Verlag könyvsorozat szerkesztőbizottságának

Több mint 400 egyéni vagy társszerzős közleményt jelentetett meg rangos publikációs fórumokon, körülbelül 100 tudományos dolgozatát nyugdíjba vonulása után írta és publikálta.

Számos (körülbelül 70) nemzetközi konferencián volt meghívott előadó, amelyek között olyan rangos konferenciák is szerepelnek, mint az ICALP és az MFCS. Több, mint 50 nemzetközi konferencia programbizottságának volt tagja, közöttük számos elsőrangú konferenciáé (az ICALP konferencia sorozat esetében 15 alkalommal). Szerkesztője volt 13 nemzetközi folyóiratnak, közöttük az elméleti számítástudomány neves folyóirataival.

Nagyon eredményes doktori témavezető volt, aki doktoranduszait példamutatással, inspiráló felvetésekkel, gondolatokkal, gondos oktatói munkával vérbeli kutatóvá nevelte. PhD fokozatot nyert tanítványainak száma 24, akik közül számosan a szakterületükön nemzetközi szinten vezető, illetve elismert kutatók, tudósok, egyetemi tanárok lettek.

Munkásságát mind hazája, Finnország, mind a nemzetközi közösség nagyra értékelte: kilenc egyetem díszdoktora volt, amelyből kettő finnországi (Åbo, Oulu), egy magyarországi (Szeged), további hat pedig más ország egyeteme (Bukarest, Magdeburg, Riga, Iasi, Graz, és London, Ontario).

Nagy tekintéllyel bíró szervezeteknek volt tagja, mint például 1992-től az Academia Europaea. 1979 és 1985 között elnöke volt az EATCS (European Association of Theoretical Computer Science ) társaságnak.

Tudományos és tudományszervezői tevékenységének elismeréseként számos kitüntetésben részesült. 2001-ben elnyerte a Finn Akadémiától az „Akadémikus” címet (Academician, One of the Twelve Fellows in the Academy of Finland), amely a legmagasabb kitüntetés, amelyben Finnországban tudós részesülhet. (Ezen cím mindenkori birtokosainak száma minden tudományágat beleértve összesen 12 főben korlátozott.) 1998-ban a Nokia a kriptográfia területén elért érdemeiért a „Nokia Special Award”, míg 2004-ben az EATCS a az elméleti számítástudományban elért eredményeiért „EATCS Award” díjban részesítette. A Magyar Tudományos Akadémia 1998-ban tiszteleti tagjává választotta.

Munkásságának nagyrabecsülését jelzi továbbá az a 12 könyv, illetve folyóirat- különszám is, amelyet az ő tiszteletére szerkesztettek. A „Developments of Language Theory (DLT)” évente megrendezésre kerülő nemzetközi konferencia sorozat keretében - amelynek egyik kezdeményezője volt 1993-ban - pedig az automataelmélet kiválóságait tüntetik ki a nevét viselő díjjal („Salomaa Prize”).

Hazai kutatókkal is együttműködött a szakterületén, illetve a kapcsolódó területeken folyó kutatásokban. Már az 1970-es évek közepétől szoros szakmai és baráti kapcsolatot ápolt Gécseg Ferenc akadémikussal, a József Attila Tudományegyetem (majd a Szegedi Tudományegyetem) professzorával. Rendszeres látogatásokat tett, előadásokat tartott Szegeden, megismerkedett az automataelméleti kutatócsoport tagjaival. Együttműködött Ésik Zoltánnal, Fülöp Zoltán és Vágvölgyi Sándor pedig számos alkalommal kapott meghívást rövidebb idejű vendégkutatói látogatásra a Turkui Egyetem matematikai tanszékére, a formális nyelvek és automaták egyik "fellegvárába". Ugyancsak részese lehetett a tanszéken folyó pezsgő számítástudományi életnek rövidebb idejű vendégkutatói meghívás formájában Dömösi Pál (Debrecen), valamint Horváth Sándor (ELTE), aki egy fél évet töltött tudományos ösztöndíjjal Turkuban.

A 1990-es évek közepétől kezdve több alkalommal látogatást tett az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézetében (jelenleg HUN-REN SZTAKI), Budapesten, Csuhaj Varjú Erzsébet kutatócsoportjánál. Csuhaj Varjú Erzsébettel való együttműködésének eredménye több közös dolgozat a DNS számítás és az osztott nyelvfeldolgozás területéről, amelyek közül egy az adott területen érdemi érdeklődést váltott ki. Csuhaj Varjú Erzsébet legalább egy évtizedig évi rendszerességgel tett meghívására vendégkutatói látogatást Turkuban. Vaszil Györgyöt, a csoport tagját, aki akkor pályájának kezdetén állt, mint ígéretes tehetséget ösztönözte.

Magánéletében családszerető, barátságos, segítőkész ember volt. Felesége is egyetemi végzettséggel rendelkezett, fia a kanadai Queen’s University (Kingston) professzora a számítástudomány területén, lánya orvos. Sok örömét lelte gyermekeiben, unokáiban és dédunokáiban. Zeneértő és zenerajongó volt, szerette a klasszikus zenét, az operát. Hobbija volt a szaunázás, még egy cikket is írt a finn szaunáról „What computer scientists should know about sauna?” (Mit kell tudnia egy számítástudománnyal foglalkozó tudósnak a szaunáról?) EATCS Bulletin, Vol. 15, pp. 8--21.

Arto Salomaa 2025. január 26-án hunyt el Kauhajokiban, Finnországban. Halálával pótolhatatlan veszteség érte a tudományos világot. Munkássága azonban példamutató a jövő tudósai számára is.

Csuhaj Varjú Erzsébet, Professor Emeritus, Eötvös Loránd Tudományegyetem

Fülöp Zoltán, Professor Emeritus, Szegedi Tudományegyetem