A Bécsy Tamás-díjat az MTA Színháztudományi Állandó Bizottsága és a Theatron Műhely Alapítvány kutatóközössége alapította a veszprémi Színháztudományi Tanszék első induló szemeszterének 25. évfordulóján azzal a céllal, hogy ilyen módon emlékezzék meg a színháztudomány magyarországi intézményeinek megalapítójáról, sokunk mesteréről. A díjat minden évben Bécsy Tamás születésnapján, augusztus 28-án hirdetjük ki és ősszel adjuk át.

A Bécsy-díjjal minden évben egy színháztudományi, drámatörténeti, esetleg színházi gyakorlattal kapcsolatos teljesítményt ismerünk el az előző évből. A kiválasztás legfőbb ismérveként a kitartó kutatást, az állhatatos építkezést, a szenvedélyes elkötelezettséget, a közösségteremtés szándékát tartjuk szem előtt.

2025-ben a Bécsy-díjat dr. Koltai M. Gábor színházrendező érdemelte ki.

Koltai M. Gábor színházrendező, Székely Gábor tanítványaként végzett a régi SZFE-n. Színházi munkáin túl magyarra fordította Declan Donnellan Színész és célpont, illetve A színész és a tér című könyveit. 2024-ben védte meg a Pécsi Tudományegyetem Irodalom- és Kultúratudományi Doktori Iskolájában A bomlás geometriája. John Webster és a reneszánsz színpadi horror világképe című doktori disszertációját Jákfalvi Magdolna témavezetésével. A tekintélyes, háromszáz kéziratoldalt kitevő munka abból indul ki, hogy a reneszánsz angol színház Shakespeare-en kívül eső részének Magyarországon alig van irodalma és előadáskultúrája, a Jakab-kor drámáit vizsgáló könyv pedig ezen kíván változtatni. Hiánypótló, hallatlan körültekintéssel, éleslátással és erudícióval megírt elemzésről van szó, amely felépítését, érvrendszerét és retorikáját tekintve közelebb áll a tudományos ismeretterjesztéshez, a szellem gazdagságából fakadó érdemei kiemelésre érdemesek.

Ritkán olvasni olyan (pozitív értelemben véve) kimerítő drámaelemzést, mint ebben a dolgozatban, amely százötven-százötven oldalt szentel az Amalfi hercegnő, A fehér ördög és további reneszánsz drámák vizsgálatának, a korszak színházának és általában véve a horror természetrajzának. Külön kiemelendő, hogy a dolgozat egy színházrendező írása, aki nem az art as research, sokkal inkább a research as art formáját érvényesíti, s tiszteletreméltó, hogy egy olyan kultúrában, ahol a színészek és a rendezők óvakodnak az írástól, egy színházi alkotó ilyen alapossággal és rendszerezetten bocsátja közre a gondolatait arról, amivel elsődlegesen a színház közegében foglalkozik. Távoli példaként Major Tamásnak a Téli regéről szóló könyve, Gábor Miklósnak A mizantróphoz fűzött megjegyzései sejlenek fel mögötte előzményként. A dolgozatból részletek már megjelentek a Theatron, a Holmi és a Jelenkor lapjain, nemsokára pedig egészében is kiadásra kerül.

A díj pénzjutalommal jár, melynek mértéke a Theatron Műhely Alapítvány számlájára az adott évben beérkezett 1%-os adótámogatások összege. Reményeink szerint kezdeményezésünk elősegíti a színháztudományi kutatások szélesebb körű ismertségét, és hozzájárul a színházról szóló tudományos igényességű diskurzus kiszélesedéséhez.

Gratulálunk a díjazottnak!