1. A pinyin átírási rendszer

A kínai nevek, szavak magyar szövegekben történő megjelenítésére elsődlegesen a nemzetközileg szabványos (ISO 7098:2015; https://www.iso.org/obp/ui/#iso:std:iso:7098:ed-3:v1:en) pinyin latin betűs átírási rendszer használandó. Mivel a pinyin átírás a kínai nyelv szavainak tónusértékét mellékjelekkel jelöli, ezért (a tipográfia egyszerűsítése érdekében, a nemzetközi gyakorlatot követve) a tónusjelek nélküli formák alkalmazandók. Tudományos szövegekben azonban lehetőség szerint a tónusjeles írásmódot kell előnyben részesíteni. A pinyin írásmód helyett, különösen irodalmi művekben, műfordításokban, továbbra is használható a kínai nyelv (eddig kötelezően alkalmazott) ún. magyar népszerű átírása is (lásd: Ligeti és Terjék (szerk., 1981: 397-440)).

Indoklás: A magyar helyesírás szabályzata (A magyar helyesírás szabályai, 12. kiadás – a továbbiakban: AkH) és gyakorlata szerint a latin betűs írást használó nyelvek szavai, nevei (a magyarban már meghonosodott kölcsönszavak, valamint a „megmagyarosodott” névalakok kivételével) a forrásnyelv írásmódja szerinti alakban írandók. A „latin betűs írás használatának” pontosabb definíciója hiányában ha egy nem latin betűvel írott nyelvnek létezik nemzetközileg általánosan használt natív, nemzetközileg elfogadott és közel kizárólagosan alkalmazott, szabványosított latin betűs átírása (különösen ha az, mint a pinyin esetében is, nem valamely másik konkrét idegen nyelv kiejtési normáin, betű–hang megfelelésein alapszik, hanem önálló, eredeti betű–hang megfelelések rendszerét alkotó norma), akkor előnyben részesítendő ennek használata a magyar közegben, különösen mivel ez a rendszer adekvátabb reprezentánsa az adott nyelv hangrendszerének, hangalakjainak, mint az eddig használt magyar átírási rendszerek.

2. A pinyin írásmód fő szabályai

A pinyin rendszerében (az európai nyelvek ortográfiai gyakorlatához hasonló módon) a mondathatárokat nagy mondatkezdő kezdőbetű és mondatzáró írásjel jelzi – utóbbiak azonosak a magyar ortográfiában használatosakkal (. ? !), a szavakat egymástól szóközök választják el, az egy szót alkotó szótagokat pedig egybeírják. Némi nehézséget okozhat, hogy a szó fogalma a kínai nyelvben valamivel kevésbé jól definiált, mint az indoeurópai vagy az uráli nyelvekben, és a kínai anyanyelvi beszélők intuíciója is gyengébb ebben a vonatkozásban. Ezért a pinyin írásmódot szabályozó ISO-szabvány (illetve az annak alapjául szolgáló kínai GB-szabvány: GB/T 16159-2012, https://pinyin.info/rules/GBT16159-2012.html) részletes szabályozást ad a szavakra való tagolás szabályairól.

A pinyin írásmód alkalmazására vonatkozó jelen javaslat a gyakorlati alkalmazásban elsősorban a kínai nevek írásmódját érinti, ezért itt csak a különféle nevek írásmódját érintő szabályokat ismertetjük. (A példáknál zárójelben megadjuk az eddigi szabályozás szerint átírt alakot is.)

2.1. Személynevek

A kínai személynevek két névtagból: családnévből és utónévből állnak, melyek a magyarhoz hasonlóan ebben a sorrendben állnak. Mind a családnevek, mind az utónevek lehetnek egy vagy két szótagosak, bár a két szótagos családnevek ritkák. Mindkét névtagot (szótagszámtól függetlenül) egybeírják nagy kezdőbetűvel, a két névtag közé pedig szóköz kerül, pl.:

- egy szótagos családnév + egy szótagos utónév: Du Fu (Tu Fu),

- egy szótagos családnév + két szótagos utónév: Deng Xiaoping (Teng Hsziao-ping),

- két szótagos családnév + egy szótagos utónév: Sima Qian (Sze-ma Csien),

- két szótagos családnév + két szótagos utónév: Ouyang Yuqian (Ou-jang Jü-csien).

Rendkívül ritkán ugyan, de előfordulnak úgynevezett kettős családnevek is, melyeknek mindkét összetevője önmagában is létező családnév. Az ilyen kettős családnevek írásmódja: mindkét tag nagy kezdőbetűvel szerepel, köztük pedig szóköz áll, pl.: Zheng Zhang (Cseng-Csang), Dongfang Yue (Tung-fang-Jüe).

2.2. Földrajzi nevek

2.2.1. Városnevek

A városneveket szótagszámtól függetlenül egybeírják, nagy kezdőbetűvel, pl.: Hangzhou (Hangcsou), Zhangjiakou (Csangcsiakou).

2.2.2. Tartománynevek

A tartományok neveit ugyancsak szótagszámtól függetlenül egybeírják, nagy kezdőbetűvel, pl.: Hebei (Hopej), Heilongjiang (Hejlungcsiang). Az egyetlen említendő különleges írásmód abból ered, hogy van két (egymással egyébként szomszédos) tartomány, melyek neve bármilyen hangjelölő átírásban egybeesik, ha a tónusokat nem jelölik – a tónusjelölés ugyanakkor megkülönbözteti őket: Shānxī vs. Shǎnxī. A tónusjelölés nélküli pinyin írásmód konvencionálisan így különbözteti meg őket: Shānxī ® Shanxi és Shǎnxī ® Shaanxi (a hagyományos magyar írásmódban: Sanhszi vs. Senhszi).

2.2.3. Folyó-, tó- és hegynevek

A legtöbb ilyen név második tagja a ’folyó’, ’hegy’, ’tó’ stb. köznévi szó. A szabályos írásmód az, hogy a szűk értelemben vett tulajdonnévi elemet és a földrajzi alakzatot megnevező köznévi elemet egymástól szóközzel elválasztva írják, és mindkét szó nagy kezdőbetűs, pl.: Huang He (Huang-ho) ’Sárga folyó’, Tai Shan (Taj-san) ’Tajsan (hegy)’, Yalu Jiang (Jalu-csiang) ’Jalu folyó’, Dongting Hu (Tungting-hu) ’Tungting tó’, Taiwan Haixia (Tajvan hajhszia) ’Tajvani szoros’.

2.2.4. Közterületek nevei

Utcák, terek stb. neveiben az ’út’, ’utca’, ’tér’ stb. elemet jellemzően magyarul fűzzük hozzá a közterület nevéhez, pl. Chang’an (sugár)út (Csangan [sugár]út), Tian’anmen tér (Tienanmen tér).

2.3. Intézménynevek

Abban a ritka esetben, ha intézmények kínai nevét nem fordításban (pl. Kínai Társadalomtudományi Akadémia, Országos Népi Gyűlés), hanem átírásban akarja valaki szerepeltetni magyar szöveganyagban, akkor a szabványos írásmód: szóközökkel szavakra tagoltan, minden egyes szót nagy kezdőbetűvel írva, pl.: Zhongguo Shehui Kexueyuan (Csungkuo Söhuj Köhszüejüan) ’Kínai Társadalomtudományi Akadémia’, Quanguo Renmin Daibiao Dahui (Csüankuo Zsenmin Tajpiao Tahuj) ’Országos Népi Gyűlés’.

2.4. Kiadványok címei

A címet alkotó szavak egymástól szóközzel vannak elválasztva, és minden szó nagy kezdőbetűvel áll, pl.: Renmin Ribao (Zsenmin Zsipao), Zhongguo Yuwen (Csungkuo Jüven).

3. Elválasztás

A sorvégi elválasztás jele a pinyinben is a (kis)kötőjel. Általános szabály, hogy a pinyines írásmódban csak szótaghatárnál alkalmazható a sorvégi elválasztás, ott viszont bármely esetben. Mivel a szótaghatárok élesek, ezért az elválasztás nem jár semmiféle írásmód-változással, kivéve a következő pontban tárgyalt szótaghatárjelölő elhagyását, ha épp annak helyére esik a sorvégi elválasztás.

4. A szótaghatár egyértelműsítő jelölése

Magánhangzóval kezdődő szótagok esetén előfordulhat, hogy a velük egybeírtan előttük álló szótag végződése vagy azon szótag egésze tévesen egybeszótagolható a magánhangzó kezdetű szótaggal. Ilyenkor a magánhangzó kezdetű szótag elé tett aposztróf jelzi a szótaghatárt, megelőzendő az esetleges félreolvasást (lásd alább az a. példasort). E jelölésmódot a mindennapi gyakorlat kiterjeszti olyan esetekre is, amikor az átszótagoló téves elemzés nem eredményezne ugyan létező, legitim szótagokat, vagyis valójában nem áll fenn a tévelemzés veszélye, de a könnyebb olvashatóság érdekében -n(g), -i vagy -u betűre végződő szótag után, magánhangzóval kezdődő következő szótag előtti helyzetben ilyenkor is kiteszik a szótaghatárt jelölő aposztrófot, ahogy a b. példasorban látszik:

a. Yan’an (¹ Ya.nan), Xi’an (¹ Xian)

b. Tian’anmen (bár nincs ilyen lehetséges szótagsor: *Tia.nan.men) , Xi’ou (bár nincs: * Xiou)

5. A pinyin írásmódú alakok toldalékolása

Toldalékoknak a pinyin írásmódú szóalakokhoz fűzése tekintetében néhány kisebb eltéréssel a helyesírási szabályzat elveit kell követni [ld. AkH 215-217]. Az eltéréseket a következő pontokban aláhúzással jelöljük.

5.1.

Az idegen írásmód szerint írt közszavakhoz és tulajdonnevekhez általában ugyanúgy közvetlenül (tehát kötőjel nélkül) kapcsoljuk a toldalékokat, mint a magyar szavakhoz és tulajdonnevekhez [v.ö. AkH 215], pl.: Qufuban, Xi’anról, Nanningot, Tailünek. Ha az idegen írásmód szerint írt közszó vagy tulajdonnév végén álló betű kínai hangértéke jelentősen eltér annak magyar hangértékétől, akkor a magyar toldalékokat mindig kötőjellel fűzzük a szó testéhez [v.ö. AkH 217 (a)], például: Rehe-ből, Han Feizi-vel, Chengde-ről; Qiu Xigui-val, Zhou Enlai-ról, Hebei-jel. Ilyen szótagok: (a) ci, chi, ri, si, shi, zi, zhi; (b) az ‑ei, ‑ai, -ui végű szótagok; (c) az -e végű szótagok, az -ie, -üe/-ue végűek kivételével.

5.2.

A mind írásban, mind kiejtésben i-re végződő helységnevek -i képzős származékának végén (a magyar i végű helységnevekhez hasonlóan) csak egy i-t írunk, például: wuxi, shanxi, yili. Ha azonban a pinyin írásmódú szó végén álló i betű nem a magyarhoz hasonló i hangot jelöl (ld. a fenti 5.1.-ben), akkor az -i toldalékot kötőjellel írjuk utána, pl.: shunzhi-i, shanghai-i, hubei-i.

5.3.

A -val, -vel és a -vá, -vé rag a mássalhangzót jelölő betűre vagy betűkapcsolatra végződő közszavakhoz és tulajdonnevekhez úgy járul, hogy v-je teljesen hasonul az utolsó betű jelölte mássalhangzóhoz [v.ö. AkH 216 (b)], például: Xi Jinpinggel, Mulanná, Qinghai-jal.

5.4.

Mind a közszavak, mind a tulajdonnevek végső a-ja, e-je és o-ja helyett á-t, é-t, illetve ó-t írunk az olyan toldalékos vagy utótaggal ellátott alakokban, amelyekben ezek a szó végi hangok a magyar kiejtésben megnyújtva fordulnak elő [v.ö.: AkH 216 (a)], például: Ningxia ® Ningxiában (de: ningxiai), Moqi Xie ® Moqi Xiével (de: Moqi Xiei), Wang Tao ® Wang Taót (de: Wang Tao-szerű). Ez alól kivételt képeznek azok az e-re végződő szavak, ahol ez a záró e betű nem a magyar e-hez hasonló hangértékkel rendelkezik (és a fenti 5.2. pont értelmében a toldalékot kötőjellel kapcsoljuk hozzá), pl.: Lao She-vel, Chengde-ben.

5.5.

Az er szótag toldalékolásakor a többalakú, harmonizáló toldalékalakok közül az elöl képzett, kerekségi harmónia tekintetében pedig az ajakkerekítés nélküli magánhangzót tartalmazó változat használandó, pl.: Da Errel, pu’erek, Zhang Eren.

5.6.

Az -ian/yan végződésű szavak toldalékolásakor (mivel ezekben a szótagokban a magánhangzó hangértéke nyílt e hang) a többalakú, harmonizáló toldalékalakok közül az elöl képzett, kerekségi harmónia tekintetében pedig az ajakkerekítés nélküli magánhangzót tartalmazó változat használandó, pl.: Zhang Taiyannel, Dalianben.

6. Bevett írásmódú névalakok használata

A széles körben ismert és használt névalakok továbbra is szabadon írhatók a hagyományos magyar átírás szerinti és/vagy a széles körű használatban korábban rögzült írásmóddal. A leggyakoribb példákat itt felsoroljuk:

6.1. Egyes városnevek:

Peking, Sanghaj, Kanton, Tiencsin, Csungking, Nanking, Hongkong, Tajpej, Harbin, Ürümcsi, Höhhot

6.2. Egyes széles körben ismert tartománynevek:

Szecsuan, Tajvan

6.3.Egyes folyók nevei:

Huangho (Sárga-folyó), Jangce

6.4. Ismert politikusok nevei:

Mao Ce-tung, Csou En-laj, Cs(i)ang Kaj-sek, Szun Jat-szen, Teng Hsziao-ping

6.5. Történelmi személyiségek nevei:

Konfuciusz, Menciusz, Lao-ce

6.6. Híres írók, költők nevei:

Li Taj-po / Li Po, Tu Fu, Csü Jüan, Szu Tung-po, Lu Hszün, Lao Sö

6.7. Irodalmi stb. művek címei:

Tao Te(/Tö) King, Lun jü, Ji King, Si King, Su King

Hivatkozások

AkH = A magyar helyesírás szabályai 12. kiadás Akadémiai Kiadó, Budapest, 2015.

Ligeti Lajos és Terjék József (szerk.) Keleti nevek magyar helyesírása. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1981. http://real-eod.mtak.hu/12204/1/AkademiaiKiado_002447.pdf