Az első rész főként az egészségügyi alkalmazások feltárásáról szólt: köszönhetően Király László nagyszerű nyitó expozéjának: bepillantást kaptunk a MI jelenéről és jövőjéről munkahelyén, a szingapúri szívsebészeten; aminek a Távol-Kelet impresszionáló technikai dinamizmusa, a zajló nagyhatalmi birkózások tükrében különös jelentősége van. A medikális aspektusok után a MI alkalmazás filozófiai, etikai szempontjairól volt szó. Különösen érdekes volt az MI helye a fordításban; az így készült szövegek jellegzetességei, felismerhetősége. Az oktatásban betöltött szerepe, illetve az intézmények (egyetemek) korlátlan és felelősséget nemigen ismerő pro-MI attitűdjeinek kezelése zárta a megbeszélést. Teljes volt a konszenzus az emberi felügyelet szükségességében, noha ennek gyakorlati megvalósítása kompetenciánkon kívüli. Valamennyi résztvevő egyetértett a kerekasztal hasznos voltában és a diskurzus folytatásának igényében.

AI a medicinában: különös tekintettel a szívsebészeti innovációkra

Király László a MI gyógyításban való szerepéről beszélt, különös tekintettel annak szívsebészeti alkalmazására. Az egészségügyi ipar profittermelő képessége, a nemzetgazdasági súlya okán különösen erős magnetikus hatást gyakorol a technológiai innovációra, aminek a MI jelenleg a legerősebb aktora.

Király doktor előadása négy blokkból állt: alapok; jelen; közeljövő; távoli lehetőségek, mikrorobotok, és keretet adott a kerekasztal nyitó témájának: a medikális aspektusoknak. Nyilvánvaló az orvosi autonómia szűkítésére gyakorolt hatás, kedvező ugyanakkor a sebészeti technológiákra való befolyása. Az orvostudomány személytelenedése az MI-n kívüli eredetű, azonban gyorsító, fokozó szerepe van. Király László kiemelte az adatvédelem fontosságát az egészségügyben, a Big Data és a burjánzó adatbankok kihívásait. A döntéshozatban (kockázatelemzés) biztosan jelentős szerepe van. Molnár F. Tamás közbevetette a statisztikai átlagbeteg fikciós voltát, nem létezéséből fakadó veszélyeket. Kétségtelen a képalkotókban rejlő potenciál; de ennek határt szab az individuális beteg. Molnár F. Tamás például hozta azokat a már most is számos áldozatot szedő csapdákat, melyek a rtg/CT/PET CT/MRI kép fetisizálásból erednek; a klinikum és az adott egy beteg vizsgálatának összekapcsolását. A probléma litigációs vonásait Simon Gábor igazságügyi orvosszakértő részletezte. Megismertük azt a távol-keleti rendszert, ahol > 40%-ban a beteg-orvos kapcsolat nem fizikai, hanem virtuális térben zajlik. Ez abban a kultúrában bizonyára elfogadott, a közép-európai rendszer más; nem kell feltétlenül a haladás abszolút mércéjének tekinteni. Bizonyos részt átvehet az MI a betegkommunikációban és a dokumentációban, az egészségügyi személyzet adminisztratív terheinek csökkentésére. Molnár F. Tamás közbevetése szerint a digitalizáció is ezt ígérte, ehhez képest az ilyen irányú teher exponenciálisan megnőtt, pillanatnyilag az orvosi és nővéri kiégés egyes számú felelőse.

MI a sebészeti innovációban

Kiraly László a mesterséges intelligenciában rejlő lehetőségekről beszélt a sebészeti eljárásokban, kiemelve annak képességét, hogy javítsa a képminőséget és támogassa a döntéshozatalt. Hangsúlyozta a gyermekkori szívműtét veszélyeit és a biztonság fokozásához szükséges fejlett technológiákat. Kitért a robotika sebészeti alkalmazására is, megemlítve egy közelmúltbeli esetet, amikor egy sebész különböző kontinensek szakembereinek segítségével operált. Végezetül a sebészeti alkalmazásokhoz használt mikrorobotok koncepcióját vizsgálta, rámutatva a finanszírozási és keresleti kérdések miatti kihívásokra.

A robotsebészet előnyei és kihívásai

A megbeszélés középpontjában a robotsebészet és alkalmazásai álltak a mellkasi és szívsebészeti sebészetben. Molnár F. Tamás a kifejezés téves voltát említette: a robot autonóm, legfeljebb távoli beavatkozásról lehet beszélni (remote control). Kiraly László a robotsebészet előnyeiről és korlátairól beszélt, beleértve annak költségeit és az orvosi autonómia szükségességét. Molnár F. Tamás azt kérdezte, hogy az ipari hasznon kívül mi támogatja egy ugyanolyan eredményre jutó, dupla vagy tripla műtéti idejű, sokszoros árú beavatkozás feltétlen szükségességét. A sebészet egyik princípiuma szerint attól, hogy valamit így vagy úgy meg lehet csinálni, nem azonos a feltétlen elvégzendőséggel. A medicinának jelentős társadalmi felelőssége is van; ezt vállalni kell. Kiraly László szívsebészeti tapasztalatairól számolt be, és hangsúlyozta, milyen kihívásokkal jár egy lényegét tekintve kétdimenziós rendszerrel, amilyen a robot, egy háromdimenziós szerv operációja. A beszélgetés ezen fázisa az orvostudomány fejlődésének ciklikus jellegéről és a robotsebészet lehetséges jövőjéről szóló elképzelésekkel zárult.

A digitális orvoslás hatása a betegellátó kapcsolatokra

Kiraly László aggodalmát fejezte ki az orvostudomány személytelenedése miatt, kiemelve, hogy a betegek egyre inkább olyan digitális platformokon kommunikálnak az orvossal, mint a Zoom, ami szerinte káros a személyes kapcsolatokra. Molnár F. Tamás az egészségügyi szakemberek behódolását nehezményezte; hangsúlyozva a betegek az orvosok és gyógyító team többi tagja autonómiájának szükségességét. Ez szerinte oktatási, nevelési kérdés is, melyben az egyetemi felelősség igen nagy. Lényeges orvosi ápolói döntés nem lehet fizikai kapcsolat nélkül. Karvalics László hozzátette: a modern orvostudomány hibrid szakmává fejlődött, amely ötvözi a technikai készségeket és ismereteket, és hatékonyabb gyógyítást kínálhat, mint a hagyományos módszerek. Molnár F. Tamás szerint ez így van Hippokratesz sőt Aszklepiosz óta. Vita alakult ki, hogy Aszklepiosz félisten vagy teljesen az, a görög mitológiában. Egyes orvosi készségek mások fejlődése miatt visszafejlődnek, háttérbe kerülnek.

Az orvosi ismeretek megőrzése a technológiában

A beszélgetés középpontjában az orvosi ismeretek megőrzésének kihívásai és a technológia szerepe állt az egészségügyben. Molnár F. Tamás hangsúlyozta az orvosi készségek (pld. fizikális vizsgálat) átadásának fontosságát a jövő orvosgenerációnak. Simon Gábor kiemelte a modern technológiák – mint például a képalkotás és az automatizálás – aránytalan túlsúlyát a perbeli bizonyítékok körében. Megvitatták a technológiára való túlzott támaszkodás veszélyeit, beleértve az egyszerű, de fontos készségek elvesztését és az összetett esetek kezelésének kihívásait. Molnár F. Tamás például hozta a repülést, ahol a robotpilóta túlhasználatával gyakorlat híján épp az a képesség vész el, melyre a kritikus helyzetben (near miss; landing, take off etc…) való humán interakcióban szükség lenne. Látjuk ezt a minimál invazív sebészet virtuális világában, ahol a nyitott műtétre való konverzióra való operatőri képtelenség fatális következményű. Szó esett az orvosi hibák felelősségének kérdéséről. A komplex esetekben való egyedi döntéshez szükséges tapasztalatokat az adatgazdagság nem pótolja.

Filozófiai aspektusok

Szalai Judit a mesterséges intelligencia filozófiai kutatásának azon központi problémájához szólt hozzá, hogy annak bizonyos működései mennyiben nevezhetőek „gondolkodásnak”. Az előadó álláspontja szerint John Searle „kínai szoba” gondolatkísérlete mára sokat veszített relevanciájából. A gondolkodásra vonatkozó kérdést definíciónktól függően különbözőképpen válaszolhatjuk meg - gyakorlati szempontból azonban lényegesen fontosabb, hogy a mesterséges intelligencia az emberi gondolkodáséhoz relevánsan hasonló outputokra képes. Az előadás sorra vett különböző érveléstípusokat (deduktív/induktív/abduktív következtetés, dialektikus és fenomenológiai érvelés), és empirikus megfigyelések alapján összegezte, hogy a mesterséges intelligencia mennyiben képes ezekre. Abban, hogy az MI képes-e valóban gondolkodni vagy pusztán utánozza az emberi gondolkodási folyamatokat, nem szültetett konszenzus.

Az MI kihívásai és orvosi innováció

Karvalics László az élettudományi vonatkozásokra reagálva a nanorobotok orvosi lehetőségeivel kapcsolatban kiemelte, hogy 5-6 éve szakadatlanul érkeznek a hírek a kísérleti fázisokról, kísérleti megoldásokról, de még egyik sem jutott el az alkalmazásig, pedig mindegyik ígéretes.

A képalkotó eljárások eredményeire vonatkozó diagnosztika erős korlátjának látja, hogy az emberi értelemadás is gyakran különbözik, s ha orvosok ugyanazt a képet másképp értékelik, hogyan lehet a gépi alakfelismerést hibamentessé tenni?

Példákat hozott arra, hogyan lehet a gépi döntési helyzetekhez, ahol szükséges, biztonsági garanciaként emberi elmét rendelni, s a veszélyekkel kapcsolatban a komplex társadalmi-technológiai rendszer öntisztulási, adaptációs, önkorrekciós képességére hívta fel a figyelmet. Mindig ember-gép hibridben kell gondolkodni, és – kérdésekre válaszolva – úgy látja, hogy mind az oktatásban, mind a szociális ágazatban, mind az orvoslásban a gépi elem szerepének és súlyának megnövekedése a humán komponens mennyiségi növelésével együtt lehet csak teljes, mert ezzel biztosítható csak a szuperperszonalizált tudásalkalmazás, amire ezekben a rendszerekben szükség van.

Kiemelte, hogy ha csak a szívsebészetre gondolunk, egyedül ebben a vertikumban is elképesztő mennyiségű innovációs lehetőség jelenik meg, s ez kiváló esélyeket kínál a magyar know how-nak is, itt van értelme fejleszteni, nem a nagy MI alaprendszerekben, ahol mérethatékonysági okok miatt labdába se rúghatunk. Kolossváry Márton nagyszerű plakkfelismerési kutatását említette, mint erős és friss példát, amelyet örömmel ismert meg pár napja.

A 2D-3D orvosi megjelenítés világával érdekes párhuzamnak látja az űrtérképezést, ahol szintén heurisztikus érték forrása a komplexebb megjelenítés.

Végül az orvostudományi tudásvesztés, tudáscsere, tudásmegosztás felmerült kérdéseinek történelmi perspektívába helyezését javasolta, mert sokkal bonyolultabb problématér ez, mint amilyennek beállítjuk, s akár egy egész bizottsági alkalmat lehetne szentelni mindennek.

Egészségügyi dokumentáció és MI-kihívások

Kiraly László ismertette az orvosi dokumentáció létrehozásának jelenlegi ottani folyamatát, amely magában foglalja a digitális és fizikai másolatokat is. Az orvosok csökkenő szerepéről és az egészségügyi ellátás egyre összetettebbé válásáról is szó esett. A betegek igénye a személyre szabott és egyéni lelki aspektusokat is figyelembe vevő orvoslásra változatlan, sőt alkalmasint érezhetően növekszik. Ezek olyan kulturális kihívások, amelyekben nemigen látszik a technooptimzmus diadala.

Az MI szerepe az emberi gondolkodásban

A gondolati ív középpontjában a mesterséges intelligencia szerepe és képességei álltak, különös tekintettel az emberi gondolkodási folyamatokra és filozófiai érvelésre. Szalay Judit aggódik a mesterséges intelligenciára való kritikátlan támaszkodás miatt. Különösen így van ez a kreatív és szellemi területeken, mely megkérdőjelezi az eredetiség és az emberi ötletekre való képességet. Az MI eszközök gyorsan képesek tartalmat generálni, kérdés ezek valódi tartalma.

Az MI szerepéről és hatásáról szóló vita

A találkozó középpontjában a mesterséges intelligencia (MI) szerepe és hatása állt különböző területeken, beleértve a fordítást, az oktatást és az etikai megfontolásokat. Molnár hangsúlyozta az MI mint eszköz fontosságát, kiemelte annak potenciális előnyeit és kihívásait, valamint beszélt arról is, hogy szükség van emberi felügyeletre és etikai útmutatásra a mesterséges intelligencia fejlesztésében. Hetényi Zsuzsanna az MI és a fordítás szerepéről, csapdáiról beszélt. Valamennyiünk figyelmébe ajánlott egy Qubit előadást, melyben az MI a pszichológus szerepében életvezetési funkcióban jelenik meg. Rábai Krisztina megosztotta tapasztalatait az MI használatára vonatkozó egyetemi szabályozásokkal kapcsolatban. A felsőoktatás technooptimizmusa korlátlan alkalmazásra buzdít, miközben ennek sem oktatói tudásbázisát, sem anyagi feltételeit (előfizetések súlyos terhe, eszközpark), sem pedig szakmai védelmét nem kínálja. A diákok felkészültsége és a rendszer aktorai közötti nincs érdemi kommunikáció. A chatboxban többek szóltak hozzá (Forrai Judit, Rosivall László stb) – az ő érdemi gondolataikat ennek az összegzésnek a bővebb verziójába tervezzük bevenni. Karvalics László MI segítségével állította fel ezt az összefoglalót, melynek szerkesztett változatát Molnár F. Tamás készítette.