Hildebert Wagner (1928-2021) gyógyszerészi diplomáját a Ludwig-Maximilians Universitäten (LMU) szerezte 1953-ban, majd Ludwig Hörhammer témavezetésével doktorált 1956-ban, és nem sokkal ezután habilitált (1960). Professzorként és ügyvezető igazgatóként több mint 25 évig vezette a müncheni Ludwig Maximilians Egyetem Gyógyszerészeti Biológia Intézetét. 1970-től az Ohio State University (Columbus) vendégprofesszora volt. 1981-1983 között a LMU Kémiai és Gyógyszerészeti Karának dékáni tisztségét töltötte be.

Rendkívüli tudományos aktivitása, a gyógynövények analitikájával, a természetes vegyületek izolálásával és szerkezetvizsgálatával, azok farmakológiai jellemzésével kapcsolatos kutatásai világszerte elismertté tették. Életművének egyik legfontosabb része a bizonyítékokon alapuló fitoterápia tudományos elismerésének előmozdítása. Jelentős részben hozzájárult a több támadáspontú természetes hatóanyag-kombinációk szinergizmusának kutatásához. Több mint 900 tudományos közlemény, számos könyv, világszerte használt tankönyv szerzője. Ő alapította a szakterület egyik legrangosabb folyóiratát, a Phytomedicine c. lapot, amelynek 18 éven keresztül főszerkesztője volt. Gyógyszerészgenerációk meghatározó jelentőségű oktatója volt, aki 1998 óta emeritus professzorként is aktívan kutatott és oktatott. Egykori doktoranduszai közül öten tanszékvezetők a szakterületen, mindezen túl számos vendégkutatót fogadott és segített a világ minden tájáról. Szoros kooperációt folytatott magyarországi egyetemek kutatóival is. Számos egyetem avatta díszdoktorává, a Debreceni Egyetem Honoris Causa doktora.

Hildebert Wagner munkásságát kitüntetések sorával ismerték el. A Society for Medicinal Plant and Natural Product Research életművéért az Egon Stahl Aranyérmet, az American Botanical Council pedig a Norman R. Farnsworth Excellence in Botanical Research Award díjat adományozta neki. 2007 óta a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja.

Hohmann Judit, az MTA levelező tagja