Lendületesek: Sebők Miklós

Az utóbbi évtizedekben jelentős változások történtek a visegrádi országok külpolitikai orientációjában: az unilaterális euroatlanti orientációt felváltotta a kelet–nyugati vegyes orientáció. Sebők Miklós, a HUN-REN Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézet Kormányzás és Közpolitika Osztály kutatóprofesszora, a MTA–TK Lendület V-SHIFT Kutatócsoport vezetője és munkatársai a legmodernebb, mesterséges intelligencián alapuló módszerekkel kutatják a kelet-közép-európai régió országaiban végbement külpolitikai eltolódást az elmúlt 35 év összes parlamenti dokumentuma, illetve megszámlálhatatlan újságcikke alapján. Ilyen léptékű és mélységű elemzés az MI előtt elképzelhetetlen lett volna.

2024. október 2.

„Az 1990-es évektől kezdve az volt a hagyományos vélekedés, hogy a transzatlanti és európai uniós integráció folyamatai miatt az e körben található nagyhatalmak (tehát vagy a NATO-tagországok, vagy az európai uniós tagországok) a kelet-közép-európai régió legfőbb partnerei” – kezdi a Lendület-pályázat kontextusának felvázolását Sebők Miklós kutatócsoport-vezető. Ez nemcsak Magyarországon, hanem a régió többi országában is így volt. A helyzet azonban a 2010-es évek eleje óta elkezdett megváltozni, és a kép diffúzabbá vált: jelentős globális átalakulás játszódik le a partnerségi viszonyokban, ami indokolja a kérdés politikatudományi kutatását.

Sebők Miklós

Nagyhatalmak és V4-ek

„A kutatásunknak két része van. Az első, tartalmi része azzal foglalkozik, hogy hogyan változott meg a nagyhatalmak megítélése a kelet-közép-európai országokban az elmúlt 30 évben – mondja Sebők Miklós. – Nyilván mindenkinek van valamilyen benyomása arról, hogy az egyes közszereplők kivel tárgyalnak gyakrabban, milyen érdekeket képviselnek, de ezt eddig kevéssé kutatták kvantitatív módszerekkel.”

Ha egy ország új beruházási vagy adóegyezményt köt egy másik országgal, akkor azt nyilvánvalóan egyeztetések előzik meg, és feltehetően jó a viszony a két ország között. Olyan országok, melyek között területi vagy más súlyosabb konfliktusok állnak fenn, nem fognak ilyen típusú egyezményeket kötni. Az efféle megállapodások arra utalnak, hogy két ország, adott esetben egy kis ország, mint Magyarország, és egy nagyhatalom között jó a viszony. A kutatócsoport tartalmilag azt fogja vizsgálni, hogy az előző évtizedekben a visegrádi négyek melyik országában milyen nagyhatalmakkal milyen kapcsolatok alakultak ki, és ezek hogyan, milyen események hatására változtak meg. E fejlemények a politikatudomány, a nemzetközi kapcsolatok és általában véve a globális gazdaság átalakulásához kapcsolódnak.

Árulkodó mintázatok

A kutatás második lényegi eleme – és ez teszi igazán újszerűvé –, hogy a vizsgálatot fejlett technológiai módszertannal végzik majd. A kutatók a Mesterséges Intelligencia Nemzeti Laboratórium munkatársaiként dolgoznak, amely az egyetlen ilyen MI-labor a társadalomtudományi területen. Vagyis

nagy adatbázisokat elemeznek, amelyeket mesterséges intelligenciával vizsgálnak,

így olyan mennyiségű adatot dolgozhatnak fel, ami korábban elképzelhetetlen lett volna. „Több millió újságcikket töltünk le, amelyek 1990 óta jelentek meg Csehországban, Lengyelországban, Magyarországon és Szlovákiában, s ezekben az MI segítségével keressük a mintázatokat. E mintázatok arra utalhatnak, hogy ki mikor milyen téma kapcsán milyen értékelést adott a nagyhatalmakról, és e megszólalásokból igyekszünk következtetéseket levonni.”

A kutatás vezetője biztos abban, hogy a vizsgálat eredményei számos meglepetéssel szolgálnak majd, és nem fogják teljes mértékben igazolni az előző 34 évet végigélt emberek benyomásait és emlékeit. Sebők Miklós szerint sokszor elválik az üzleti és politikai szereplők nyilvános kommunikációja és a háttérben végzett tevékenysége. Az elitek benyújtott törvényjavaslatokkal vagy helyi beruházásokkal kapcsolatos viselkedése különbözhet a lakosság által érzékelt felszíntől. Az emberek többsége nem olvassa az Országgyűlés honlapján a benyújtott kérdéseket, törvényjavaslatokat, költségvetési módosító indítványokat. De a kutatók, pontosabban az általuk fejlesztett algoritmusok ezt meg fogják tenni.

Nemcsak a médiában megjelent híradásokat, az újságcikkeket fogják szisztematikusan feldolgozni, hanem az összes benyújtott törvényjavaslatot, elfogadott törvényt, a módosító indítványokat, kérdéseket és interjúkat. Vagyis gyakorlatilag minden forrást, ami a politikai folyamatokról árulkodhat. Arra keresik a választ, hogy felfedezhető-e ellentmondás a politikusok kevésbé figyelem előtt lévő munkája és hangzatos nyilatkozatai között. Arra számítanak, hogy számos párt vagy gazdasági szereplő esetében tapasztalnak majd eltéréseket a nyilvános és a háttérmunkájuk között.

Átalakuló világrendszer

E kutatási téma esetén szinte automatikusan merülhet fel a kérdés, hogy a kutatók nem félnek-e attól, hogy az eredményeik politikai megvilágításba kerülnek. Hiszen azok a szereplők, akik aktívan részt vettek az elmúlt évtizedek külpolitikai tevékenységében, sokszor még ma is aktívak.

„A tudománynak nem az az elsődleges feladata, hogy konkrét személyekkel foglalkozzon. Minket a tendenciák érdekelnek – érvel Sebők Miklós. – Számunkra az a fontos, hogy a magyar állam nemzetközi kapcsolatai hogyan alakultak, és hogy ezt objektív módon, tudományos módszerekkel megvizsgálhassuk. Nincsen olyan ambíciónk, hogy a tudománykommunikáción túl belépjünk a médiatérbe. Nemzetközi szinten teljesen bevettek a hasonló kutatások – de ezekhez a vizsgálatokhoz képest is előnyünk, hogy az adatelemzést a legkorszerűbb módszerekkel végezzük.

Mi reprodukálható és visszakereshető, módszertanilag pedig reményeink szerint helyes eredményekkel tudjuk ellátni a közösséget,

amelyek további értelmezése a tudományos következtések levonásán túl már nem a mi feladatunk.”

A mesterséges intelligencia segítségével a kutatók idősorokat készítenek a különböző témák, kulcsszavak felbukkanásairól. Jelenleg az adatgyűjtés folyik. Már összegyűjtötték az összes parlamenti beszédet 1990 óta mind a négy visegrádi országban, és olyan programokat futtatnak rajtuk, amelyek kikeresik az úgynevezett releváns névelemeket. E munkát nagyban megnehezíti, hogy ugyanazt a kifejezést számos nyelvtani formában említhetik. A vizsgálat eredményeképpen néhány hónapon belül nyilvánossá válik egy honlap, amelynek segítségével bárki megnézheti bármilyen közszereplővel kapcsolatban, hogy mikor milyen országokat milyen kontextusban említett.

„Ebből a letisztított adatbázisból egy következő lépésben a mesterséges intelligencia segítségével elemezhetjük például, hogy az adott megszólalásban pozitívan vagy negatívan említik-e az adott nagyhatalmat – folytatja Sebők Miklós. – Ezen adatok aggregálásával kiderülhet például, ha az egyik párt korábban máshogy gondolkodott, mondjuk, Oroszországról vagy Nagy-Britanniáról, de aztán éles váltás következett be a kommunikációjában, amit a közvélemény talán nem is vett észre. Ezután megnézhetjük, mi lehetett ennek az oka, mi állhatott a hátterében. De a kutatásunk nemcsak Magyarországról szól, ugyanezt az elemzést elvégezzük a másik három visegrádi ország kapcsán is.”

Arra már vannak előzetes hipotéziseik, hogy mi okozta Kelet-Közép-Európában a váltást az euroatlanti orientációról egyfajta orosz–amerikai vegyes orientációra, de erre nem a Lendület-kutatás során gyűjtött adatok fognak fényt deríteni.

„A világrendszer átalakulása az ok. Az 1990-es évek elejének forradalmi időszaka után a 2000-es évek közepéig egyértelmű volt, hogy unilaterális világrend áll fenn: az Egyesült Államok dominált, és mellette volt sok kisebb hatalom, de igazi nagyhatalom nem volt több – fogalmaz Sebők Miklós. – Ezt a képet persze árnyalta, hogy számos további atomhatalom volt, és már ekkor elindult Kína vagy India felemelkedése. Másfelől pedig a globális gazdaság átalakulása is egy többpólusú világrend irányába mutatott. Mi is készítünk olyan vizualizációkat, hogy hogyan emelkedtek fel országok a GDP, illetve a Magyarországra irányuló külföldi működőtőke-befektetések tekintetében. Így természetes, hogy a magyar, a lengyel vagy a szlovák közélet is elkezdett tájékozódni más irányokba. Voltak olyan politikai és gazdasági szereplők, akik nagyobb lehetőséget láttak az úgynevezett keleti nyitásban, mint a nyugati kapcsolatok ápolásában.”

A kutatócsoport-vezető szerint Magyarországon „világos a képlet”, hiszen 2012-13 környékén meghirdették a keleti nyitást. Erről már van a kutatócsoportnak egy bírálat alatt lévő tanulmánya, amelyben az elérhető adatokon vizsgálják, hogy a külkereskedelmi vagy beruházási adatokból ez a keleti nyitás mennyire látszik. Azt azonban nem tudjuk, hogy történt-e hasonló gazdasági reintegráció Szlovákia, Csehország, Lengyelország esetében. „Kérdés tehát, hogy a magyarok szakadnak-e le ilyen szempontból a V4-ről, vagy a V4-gyel együtt utazunk keleti irányba. Ez is az adatokból fog majd kiderülni, és mi is kíváncsiak vagyunk rá” – fogalmaz Sebők Miklós.

A Sebők Miklós kutatásairól szóló összefoglaló angol nyelvű változatát itt olvashatja.