Szécsényi-Nagy Anna régészeti genetikával foglalkozik, de a természettudományos régészet megannyi kutatási eszközével dolgozott már, így például részt vett izotópanalitikai kutatásokban is. Az „Élet és halál a római civilizáció peremén” című győztes Lendület-pályázat egy biorégészeti projekt. Biorégészeten minden olyan kutatást értünk, amely a régészet és a biológia – genetika, antropológia, a kórokozók, a táplálkozás, a betegségek és az életmód egészségre gyakorolt hatásának vizsgálata – határterületén mozog.

Szécsényi-Nagy Anna

„A régészet szakon a népvándorlás kori és az őskori szakirányokat választottam, mert ezek tűntek genetikai szempontból a legizgalmasabb periódusoknak, amelyekről alig vannak írásos forrásaink – mondja a kutatócsoport-vezető. – Hallgatókoromban még úgy gondoltam, hogy a római kor tiszta sor, hiszen az íráskultúrájuk sok emléket hagyott hátra. De ahogy elkezdtem mélyebben foglalkozni az ókorral, rá kellett jönnöm, hogy még rengeteg mindent nem tudunk erről az időszakról sem.”

A munkában számos hazai múzeum kutatói részt vesznek, így szerepet vállal benne az Aquincumi Múzeum, az esztergomi Balassa Bálint Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum is. Ahogy a partnerekkel elkezdődtek az egyeztetések, és a kutatási projekt előkészítése haladt előre, egyre újabb és újabb kutatási kérdések merültek fel. A Római Birodalom periferikus területeiről, például Pannonia határterületeiről kevés a biztos adat. Ismerünk ugyan sírfeliratokat vagy az idevezényelt hadtestek neveit, de ezeket az adatokat többnyire nem lehet személyekhez kötni. A kősírokat ugyanis a későbbi időszakokban újrahasználták (tehát nem vagy nem csak az a személy nyugszik a sírban, akinek a neve a sírfeliraton szerepel), illetve sok esetben kontextus nélküli felirattöredékeket elemeznek csupán a kutatók.

A Lendület-kutatások során

a kutatócsoport Északkelet-Pannoniára fog fókuszálni, tehát egy mikrorégió római kori leletein végzik majd a vizsgálatokat.

A biorégészeti munkacsoport fő kérdése, hogy az i. sz. I–IV. század között milyen népességek éltek Északkelet-Pannoniában, és mit tudhatunk meg az életükről. Ehhez különböző szociális rétegeket, időhorizontokat vizsgálnak meg. Kutatják majd, hogy az eltérő népességek milyen kapcsolatban álltak egymással, milyen volt az életmódjuk, az egészségi állapotuk, milyen körülmények között haltak meg, és milyen általános demográfiai jellegzetességeik voltak.

„Nagyon jó példa a felmerülő kérdésekre Aquincum térsége, amely igen régóta kutatott településnek számít, és Pannonia Inferior fővárosaként hatalmas jelentőséggel bír – folytatja Szécsényi-Nagy Anna. – A leletek feldolgozottsága mégis töredékes, és eddig nem születtek összefoglaló biorégészeti munkák sem. Aquincum területéről össze fogjuk hasonlítani például a villanegyedben élt előkelőket a katona- és polgárváros temetőiben nyugvó egyénekkel. Vagyis számos lehetőség kínálkozik arra, hogy a társadalmi csoportokat biorégészeti szempontból is összehasonlítsuk.”

A kutatócsoport-vezető elmondta, hogy bár vannak írásos és epigráfiai (sírfeliratokból származó) adatok, ezek „nincsenek összekapcsolva a valósággal, az emberek hétköznapi fizikumával, kinézetével és biológiai kapcsolatrendszerükkel”. Pannoniában elképesztően vegyes népesség élt. Az itt szolgált katonák a birodalom túlsó csücskéből is származhattak (az írásos adatok alapján tudjuk, hogy vezényeltek ide például galliai és szíriai hadtesteket is). Az itt élt bennszülöttek pedig kelta és illír gyökerekkel bírtak, vagyis a népességet a sokszínűség jellemezte. Európai szintű összehasonlításokkal az eredményeket a későbbiekben össze lehet majd kapcsolni a Római Birodalom más területein végzett kutatások eredményeivel is. Ebből kiderülhet, hogy Pannonia lakossága mely más térségek lakóival volt biológiai kapcsolatban.

Az írásos források alapján tudjuk, hogy Északkelet-Pannonia őslakossága kapcsolatba került a római katonákkal, illetve az őket kísérő kereskedőkkel és kézművesekkel is. Vannak olyan domborművek, amelyeken tradicionális kelta öltözéket viselő nő és római katonaruhába öltözött férfi látható. Vagyis utalnak arra információk, hogy a rómaiak házasodtak a bennszülöttekkel, akik romanizálódtak, de ezt a folyamatot most követik nyomon először.

„Az egyénszintű elemzésekből szeretnénk eljutni a közösségi szintű vizsgálatokig, végül pedig a közösségekből felépülő hálózatok kutatásáig

– érvel Szécsényi-Nagy Anna. – Továbbá a kutatómunkának vannak kisebb léptékű, de annál érdekesebb leágazásai is. Például tervezzük a római kori Pannoniában használt lovak és tevék vizsgálatát is. Ezek presztízsállatok voltak, genomjukat elemezve pedig kideríthetjük, hogyan tenyésztették őket, hogyan kereskedtek velük, milyen fajtákat tartottak, és ezek honnan származtak. A lovak a kocsisírokon keresztül kapcsolódási pontot teremtenek a bennszülöttekkel és a Pannoniát körülvevő Barbaricummal, vagyis a környéken élő barbár népekkel. A rómaiak és a barbárok kapcsolatrendszerét így az állatokon és az embereken keresztül is nyomon követhetjük.”

Az állatok révén is igyekeznek majd a kutatók a mai embereket közelebb hozni a római korhoz. Például úgy, hogy a genetika és a régészeti állattan eszközeivel megpróbálják rekonstruálni a lovakat: megjelenítik a kinézetüket, a termetüket, ahogy az emberek ábrázolását is új adatok fogják segíteni. Vagyis a tudományos kutatás mellett a munka részét képezi majd az ismeretterjesztés, a feltárt leletek befogadhatóvá tétele a nagyközönség számára.

A régészet korszerű társtudományai a leletek sokkal behatóbb vizsgálatát teszik ma lehetővé, mint ahogy arra a felfedezésükkor lehetőség lett volna. Az izotópanalitikai módszerekkel például ellenőrizni tudják, hogy a csontokon látható, látszólag táplálkozási eredetű elváltozásokat valóban a nem megfelelő táplálkozás okozta-e, vagy genetikai analízissel pontosan azonosíthatják a fertőző betegségek kórokozóit.

„A régészeti mellékletek nagyon hamar egységesedtek a római hódítás után, vagyis a bennszülött népesség felvette a római öltözködési stílust, és így ebből ma már nem lehet megállapítani, hogy a sírban nyugvó elhunytak milyen származásúak voltak valójában – mondja Szécsényi-Nagy Anna. – Reméljük, hogy a régészetileg egységesülő, de mégis multietnikus társadalmat a biorégészeti módszerek révén szét tudjuk majd szálazni.”

A kutatócsoport az izotópanalitikai kutatásokban együttműködik a debreceni HUN-REN Atommagkutató Intézettel, az informatikai vizsgálatok terén a HUN-REN Wigner Data Center segít majd, de részt vesz a munkában a HUN-REN BTK Régészeti Intézete és a Magyar Természettudományi Múzeum is.