Lendület Program

Lendületesek: Koltai Júlia

Bár az online tér a való világtól merőben különbözőnek tetszik, az emberek internethasználatában mégis felfedezhetők az offline társadalomban meglévő struktúrák. A különböző társadalmi csoportokhoz tartozó, különböző hátterű emberek eltérő módon használhatják a digitális eszközöket. Sőt, eszközhasználatuk vizsgálatával akár a társadalomról magáról is következtetéseket vonhatunk le. Koltai Júlia Anna, a Társadalomtudományi Kutatóközpont tudományos főmunkatársa, az MTA–TK Lendület Digitális Társadalomtudomány Kutatócsoport vezetője a Lendület Program támogatásával a társadalmi struktúrákat és egyenlőtlenséget vizsgálja a digitális adatok tükrében.

2023. augusztus 30.

A digitális forradalom óta életünk jelentős része az online térben zajlik, ezzel együtt azonban egyre több digitális adat gyűlik rólunk, ráadásul nemcsak a szigorúan vett online tevékenységünk (például a közösségi média használata vagy az internetes vásárlás) közben, hanem az offline, mindennapos életünk során is (például ha bankkártyával fizetünk egy üzletben vagy mobiltelefonálunk). Tehát egész életünk során rengeteg digitális adat keletkezik rólunk, ennek ellenére a társadalmi struktúrákkal foglalkozó kutatások a legutóbbi időkig csak nagyon korlátozottan emelték be e digitalizációs folyamat hatásait az elméletekbe, és alig aknázták ki a bennük rejlő kutatási lehetőségeket.

Koltai Júlia Fotó: tk.hun-ren.hu

Az a kevés vizsgálat, ami mégis ezzel foglalkozott, általában kérdőíveket használt, vagyis az emberek emlékezetére, önbevallására hagyatkozott a digitális eszközök és a digitális tér használatával kapcsolatban (például rákérdeztek, hogy az illető mennyit internetezik, milyen appokat használ, stb.). Emellett a kérdőív más kérdései alapján határozták meg az egyén társadalmi struktúrában elfoglalt pozícióját, majd e két jellemzőhalmazt vetették össze egymással. De Koltai Júlia Anna szerint e kérdőívek csak nagyon korlátozottan alkalmasak a tényleges digitális tevékenység mérésére.

„Amit csinálunk az interneten, az nem feltétlenül egyezik meg azzal, amit mondunk, hogy csinálunk

– érvel a Lendület-kutatócsoport-vezető. – Egyrészt nem valljuk be az összes tartalomfogyasztásunkat, másrészt a cselekedeteinkről őrzött szubjektív képünk nem mindig egyezik a valósággal. Általában alulbecsüljük azt, hogy mennyi időt töltünk a közösségi média használatával, egyszerűen nem emlékszünk jól. Összességében tehát az alanyok visszaemlékezésein alapuló felmérések nem eléggé megbízhatóak.”

Hogyan lehet hát objektív adatokat szerezni arról, hogy az emberek mit csinálnak valójában a digitális térben, és ez hogyan függ össze a társadalmi struktúrában elfoglalt helyükkel? Adódik a válasz: megfigyeléssel, majd a meglévő társadalmistruktúra-elméletek kiegészítésével az így szerzett adatokkal. Manapság már rengeteg eszköz áll a kutatók rendelkezésére ahhoz, hogy igen részletesen nyomon kövessék az emberek minden digitális tevékenységét, és ebből különösebb emberi beavatkozás nélkül döbbenetesen nagy adatbázisokat állítsanak össze, amelyek olyan összefüggések feltárására is alkalmasak lehetnek, amelyekről a néhány évtizeddel ezelőtt dolgozó szociológusok nem is álmodhattak. Ugyanakkor az efféle adatgyűjtés hihetetlenül nagy adatvédelmi kockázatot is rejt magában, így a kutatóknak rendkívül körültekintőnek kell lenniük.

Sok társadalomtudományi kutatást folytatnak teljes mértékben anonimizált adatokkal (éppen az adatvédelmi kockázatok miatt), tehát olyan nagy tömegű mobiltelefon-használati, közösségimédia-használati, bankhasználati adatokkal, amelyekről fogalmuk sincs a kutatóknak, hogy milyen (hány éves, hol lakó, milyen iskolázottságú) emberek állnak mögöttük. Ez nyilvánvalóan csökkenti a belőlük levonható következtetések hatókörét. A nagy kérdés, hogy hogyan lehetne ezt a problémát úgy orvosolni, hogy közben ne sérüljenek az alanyok személyiségi jogai, magánszférája.

„Vagyis a kutatásunk legfőbb célja, hogy a társadalmistruktúra-elméleteket kiegészítsük az emberek digitális adataival (az online térben végzett tevékenységeikről, illetve a való világbeli hétköznapi tevékenységeikről)

– érvel Koltai Júlia. – Ezzel sokkal objektívebb adatokat kapunk majd a digitális térbeli történésekről. A kutatásaink innovativitása abban áll, hogy egyszerre végzünk adatdonációs és kérdőíves adatfelvételt ugyanazoktól az emberektől, méghozzá reprezentatív mintán. Az adatdonáción azt értjük, hogy maguk az alanyok adják át nekünk a digitális tevékenységükről szóló, objektív jegyzőkönyvszerű adatokat. Eddig még tudtunkkal nem végeztek olyan társadalmistruktúra-kutatást, amelyben egyszerre állt volna rendelkezésre objektív digitálistevékenység-adat és kérdőíves felmérés ugyanattól az embertől, ráadásul az adatfelvétel reprezentatív lett volna az egész népességre.”

Vagyis a kutatás során olyan adatbázist építenek a társadalomkutatók, amely egyszerre tartalmazza a vizsgált személyek digitális tevékenységét, demográfiai adatait és ezáltal a társadalmi struktúrában elfoglalt pozíciójukat. A demográfiai adatok egy részletes kérdőív kitöltése által állnak a kutatók rendelkezésére. Az adatdonáció során pedig az erre vállalkozó alanyok (akik a folyamat egészében megőrzik a saját adataik feletti teljes fennhatóságukat) a kutatók instrukciói alapján lekérik a különböző netes szolgáltatóktól (Google, Facebook, Instagram, TikTok stb.) a róluk őrzött adatokat, és átadják őket a kutatóknak. Az adatokat egy nagyon komplex algoritmus úgy alakítja át, hogy a résztvevők ne legyenek többé azonosíthatók, a kutatás szempontjából lényeges demográfiai és szociális adatok azonban mégis megmaradjanak.

A tervek szerint 800-1000 emberről veszik fel ezeket az adatokat, akiket úgy választanak ki, hogy összességük jól reprezentálja a magyar okostelefon- és internethasználó társadalmat. A Lendület Program segítségével a kutatócsoport tagjai emellett egy mobiltelefonos applikációt is fejlesztenek, amely képes nyomon követni a felhasználók tevékenységét (pl. földrajzi helyzetét, más emberekkel folytatott kommunikációját, apphasználatát), és ezeket az adatokat (természetesen megint csak anonimizálva, az adatvédelmi irányelvek figyelembevételével) átadják a kutatóknak.

„Kíváncsiak vagyunk arra, hogy

máshol vannak-e a fő törésvonalak az emberek digitális viselkedése alapján, mint amit a szociológusok már leírtak a társadalom rétegződéséről

– folytatja Koltai Júlia. – Ehhez azonban olyan társadalmi csoportokat is rá kell bírnunk a részvételre, amelyek egyébként kevésbé lennének erre hajlandók. Ezzel kapcsolatban már több elővizsgálatot is végeztünk, amelyek eredményeit már elküldtük egy folyóiratnak. Azt találtuk, hogy a klasszikus kérdőíves vizsgálatokhoz képest az emberek nyitottabbak a digitális adatok átadására, valószínűleg a módszer újdonságértéke miatt. Az idősebbek óvatosabbak, a fiatalok nyitottabbak az adataik megosztásával kapcsolatban. Mi is tudatában vagyunk a téma szenzitivitásának, ezért nagyon komoly etikai engedélyeztetési körökön vagyunk túl, a nyers adatokhoz sem férhet hozzá majd az összes kutató, csak olyanok – nagyon alacsony számban – akik szigorú titoktartási nyilatkozatot írtak alá.”