Gyuranecz Miklós első Lendület-kutatócsoportja 2012-ben alakult meg. Az első időkben zoonotikus bakteriológiával foglalkoztak, vagyis olyan baktériumokat kutattak, amelyek képesek átugrani az állatokról az emberre. Az évek során aztán egyre inkább a mycoplasmatológiára kezdtek koncentrálni, így a tavaly elnyert, immár haladó Lendület-támogatás témája célzottan az állati kórokozó Mycoplasma-fajok vizsgálata. Közülük is a Mycoplasma hyorhinis áll kutatásaik középpontjában.

Gyuranecz Miklós

„Kilenc évvel ezelőtt találkoztam először kutatóként a Mycoplasma hyorhinisszel, mivel súlyos állategészségügyi problémát okozott egy sertéstelepen. Állatorvos kutatóként az ember rendszeres kapcsolatban áll az állattartókkal, és gyakran megkeresik, ha az állatok között fertőzés terjed – mondja Gyuranecz Miklós. – A Mycoplasmák a legkisebb élő szervezetek, vagyis ők a legkisebb baktériumok. Sejtfaluk nincs, csak sejthártyájuk. Minthogy különleges tenyésztési körülményeket igényelnek, és nehéz őket kutatni, nagyon kevesen foglalkoznak velük a világban. De mi szeretjük a kihívásokat, és a laborunk korábban is nehezen tenyészthető baktériumokkal foglalkozott, így megvoltak a szükséges tapasztalataink.”

2014-ben megkereste Gyuranecz Miklóst egy sertéstelep állatorvosa, aki furcsa, malacokban jelentkező ízületi gyulladásos kórképekkel küzdött. Az állatorvos úgy vélte, hogy a betegséget nem a leggyakoribb baktériumok, hanem valami más okozta. A kutatók mintát vettek a malacokból, és kitenyésztették belőlük a M. hyorhinist.

E kórokozó abban az időben kezdett egyre nagyobb problémát okozni a nagyüzemi sertésállományokban, a világ minden táján.

Az utóbbi években egyre intenzívebben kutatták ezt a Mycoplasma-fajt, míg mára összeállt az önálló kutatási terv, amellyel sikeresen pályáztak a Lendület-támogatásért.

A M. hyorhinis számos szövetben képes gyulladást kiváltani a malacokban: szívburokgyulladást, mellhártyagyulladást és ízületi gyulladást okoz elsősorban. Néhány állat el is pusztul a betegség következtében, de nem ez okozza a legnagyobb veszteséget. A fertőzött malacok lemaradnak a növekedésben, takarmányértékesítésük romlik. Egy részük ugyan felgyógyul, de olyanok is vannak, amelyek soha nem gyógyulnak meg, és életük végéig sánták maradnak. Ha súlyos szívburokgyulladás alakul ki náluk, akkor a szívük képtelen lesz nőni, ezáltal maga a malac sem lesz képes fejlődni.

Mycoplasma hyorhinis okozta ízületi gyulladás malacban Fotó: Gyuranecz Miklós

„A Mycoplasma hyorhinis alapvetően nem tekinthető zoonotikus kórokozónak, az ember a legtöbb esetben (hacsak nem végletesen legyengült az immunrendszere), nem fogékony rá – folytatja Gyuranecz Miklós. – Állatállományokban három módon lehet a fertőzés ellen védekezni. Az egyik megoldás a mentesítés, a másik az antibiotikumos gyógykezelés, végül a harmadik a védőoltás. A mentesítés nem működik a gyakorlatban, mert a világ minden sertésállománya fertőzött a kórokozóval, amely egészséges állatokban is jelen van az orrüregben és a mandulákban. Tehát nincs olyan M. hyorhinis-mentes forrás, ahonnan egy állománycserés mentesítés után újra lehetne telepíteni az állományt.”

Ezért az elmúlt időszakban leggyakrabban az antibiotikumos gyógykezelést vetették be a M. hyorhinis ellen, csakhogy az antibiotikum-rezisztencia terjedése miatt egyre erősebb cél az antibiotikum-használat visszaszorítása. Egyértelmű, hogy nem az antibiotikum a jövő megoldása. Ráadásul a kezelés csak a fertőzés korai fázisában hatékony, ha már kialakult a szívburok- vagy ízületi gyulladás, az állat a legtöbb esetben gyógyíthatatlanná válik.

Vagyis a vakcina tűnik az ideális védekezési módnak, csakhogy M. hyorhinis elleni védőoltás jelenleg nem áll rendelkezésre az Európai Unióban.

Az Egyesült Államokban van ugyan egy regisztrált vakcina, de tényleges hatékonysága nem ismert. A Lendület-kutatócsoport legfőbb célja tehát a vakcinafejlesztés. A kutatócsoport-vezető reményei szerint a támogatási időszak végére kifejlesztenek egy hatékony vakcinajelöltet. Ehhez természetesen magát a kórokozót is tanulmányozni fogják, vagyis a vizsgálataik jelentős részben felfedező jellegűek, hiszen a Mycoplasmák a viszonylag kevéssé kutatott baktériumok közé tartoznak.

„Vizsgálni fogjuk a betegség kórfejlődését, és diagnosztikai módszereket is fejleszteni fogunk. De a központi cél egyértelműen a vakcinajelölt létrehozása. Ezután remélhetőleg egy gyógyszercéggel együttműködve forgalomba hozható vakcinává tudjuk majd ezt a jelöltet fejleszteni – mondja Gyuranecz Miklós. – A vakcinafejlesztés átlagos időtartama nagyjából tíz év, vagyis a Lendület-program támogatási időszaka ennek körülbelül a felét teszi ki, de bízunk benne, hogy ez az idő elég lesz egy perspektivikus, reményteljes jelölt kidolgozására.”

Szerencsére a baktériumok, így a Mycoplasma mutációs rátája sokkal alacsonyabb, mint a vírusoké, így nem kell attól tartani, hogy a most fejlesztett vakcina egy évtized múlva már nem lesz hatékony. Vannak a Mycoplasma örökítőanyagának olyan konzervatív (lassan változó) részei, amelyeket a vakcinával megcélozva hosszú évtizedekig hatékony védekező eszközt lehet kifejleszteni. Felmerül a kérdés, hogy ha a M. hyorhinis általánosan elterjedt a világ összes sertésállományában, akkor miért nem fejlesztettek már ki több, bizonyítottan hatékony védőoltást. Gyuranecz Miklós szerint ennek legfőbb oka (a Mycoplasma kutatásának nehézségei mellett) az, hogy a kórokozó kiváltotta betegségek eddig nem tartoztak a sertések egészségügyi ellátásának legfontosabb problémái közé. Sokkal veszélyesebbnek tartották például az egy másik Mycoplasma-faj okozta sertés-tüdőgyulladást, az elmúlt évtizedekben nagyon sok erőforrást áldoztak arra, hogy e betegség ellen védekezzenek. Miután azt a baktériumot mára nagyjából sikerült visszaszorítani, a tudományos figyelem az eddig elhanyagolt kórokozó felé fordult.

„A sertéstenyésztők között folyamatos a verseny, mindenki igyekszik minél költséghatékonyabban előállítani a sertéshúst, és ebben fontos szerepet kap az állomány egészsége is.

Ma már a M. hyorhinis által okozott betegségek is fontossá váltak e versenyben. Az a cég, amely hatékonyan képes védekezni ellene, előnybe kerül a versenytársaihoz képest

– érvel a kutató. – Nem csoda, hogy az értesüléseink szerint egyre több kutatócsoport kezdett e témával foglalkozni a világban, így a tudományban is versenyhelyzet alakult ki.”

Hasonló események zajlottak le a baromfi Mycoplasma-fajok okozta betegségei elleni védekezésben: ott is volt egy domináns kórokozó, és mindenki arra koncentrált, de a Melbourne-i Egyetem és egy ausztrál gyógyszercég kockáztatott, és védőoltást fejlesztettek ki egy kevésbé elterjedt Myoplasma-faj ellen. Évekig nem érdekelt e vakcina senkit, de ma már ez a kórokozó egyes területeken nagyobb problémát okoz, mint a korábban elterjedt, és az ausztrál gyógyszercég egyeduralkodó a vakcinapiacon. Gyuranecz Miklós szerint hasonló fejlemények várhatók a sertéságazatban is, ezért most kell belevágni a M. hyorhinis-vakcina fejlesztésébe, még mielőtt mindenki előáll a saját védőoltásával.