Oktatási egyenlőtlenségek a hazai longitudinális kutatásokban: trendek, módszertani megközelítések és tudományterületi különbségek
Megjelent Munkácsy Balázs, Tóth Edit és Molnár Gyöngyvér feltáró szakirodalmi áttekintése a Magyar Pedagógia 2025/3. számában.
A tanulmány – a Campos és munkatársai (2025) nevéhez fűződő, az európai longitudinális oktatáskutatást feltérképező szisztematikus nemzetközi áttekintés hazai folytatásaként – 2004 és 2024 között publikált, oktatási egyenlőtlenségeket vizsgáló magyarországi longitudinális kutatást tárgyaló tanulmányokat térképezi fel és elemezi. A szerzők egyik fő következtetése, hogy bár a hazai longitudinális adatvagyon nemzetközi összehasonlításban kiemelkedően gazdag, a kutatások ezt a potenciált nem aknázzák ki kellő mértékben. Például, ha az episztemológiai céljuk szerint csoportosítjuk a tanulmányokat, azt látjuk, hogy 89% leíró vagy együttjárást vizsgáló munka, míg oksági elemzésből mindössze négyet, prediktív elemzésből pedig egyet sem azonosítottak a szerzők.
Részletes összefoglaló: Az áttekintés szerint a hazai longitudinális egyenlőtlenségkutatás figyelme elsősorban a szocioökonómiai státuszra irányul – ezt az elemzett tanulmányok közel kétharmada vizsgálja, leggyakrabban a szülői iskolai végzettség mutatóján keresztül –, miközben a területi és nemi különbségek alulvizsgáltak, a migrációs háttér pedig csak elvétve kerül fókuszba.
A longitudinális adatok elemzési potenciálja jórészt kihasználatlan: az egyéni fejlődési pályák modellezésére, az időben állandó tényezők kontrollálására vagy az iskolai életeseményekhez (pl. lemorzsolódáshoz) kapcsolódó hazárd-görbék becslésére alkalmas módszerek szinte teljesen hiányoznak a hazai gyakorlatból, és strukturális egyenletmodellt alkalmazó tanulmányt egyet sem azonosítottak a szerzők. A módszertani áttekintés markáns tudományterületi különbségeket is feltár: az oksági elemzések csak a közgazdaságtani munkákban jelennek meg, az Országos kompetenciamérés adatbázisaira építve, míg a mérőeszközök megbízhatóságának dokumentálása és a tudástól-képességtől eltérő (affektív, nemkognitív) kimenetek vizsgálata kizárólag a neveléstudományi szakirodalomra jellemző. Külön figyelmet érdemel a hiányzó megfigyelések kezelése: a tanulmányok közel fele nem közöl információt a lemorzsolódás mértékéről, és a nemzetközi szakirodalomban bevett eljárások (pl. többszörös imputáció, adathiányt kezelő full information maximum likelihood becslés) gyakorlatilag nem jelennek meg a hazai gyakorlatban.
