Fehérvári Anikó akadémiai doktori értekezése az iskolai lemorzsolódás kérdéskörével, valamint a lemorzsolódás preventív lehetőségeivel foglalkozik, elsősorban nevelésszociológiai szemszögből, az oktatási egyenlőtlenségekkel összefüggésben. A dolgozat a szociológiai elméletek közül leginkább a konfliktuselméleti modellre és a funkcionalista elméletre támaszkodik. Az értekezés alapját képező kutatások fontosak és hiánypótlók, a téma aktualitása és neveléstudományi relevanciája megkérdőjelezhetetlen. Az értekezés három kutatási célt tűz ki, egyfelől az iskolai lemorzsolódás kockázati tényezőinek és védőfaktorainak feltárására vállalkozik különös tekintettel a roma/cigány tanulók oktatására, másrészt szisztematikusan elemzi a korai iskolaelhagyást megakadályozó nemzetközi preventív programok jellemzőit, harmadrészt az Arany János Program (mint a korai iskolaelhagyást megakadályozó program) értékelését végzi el. Az empirikus eredmények alapján elmondható, hogy az iskolai lemorzsolódás sokkal inkább függ egyéni és családi tényezőktől, mint az iskolától és annak pedagógiai gyakorlatától. Ezért az iskolai prevenciós programok önmagukban eredménytelenek. Az iskolai lemorzsolódás, a korai iskolaelhagyás hosszú távú negatív következményei a munkanélküliség és a szegénység esélyének növekedése, a testi és lelki egészség romlása, ezért különösen fontos feltérképezni a lemorzsolódáshoz vezető okokat, kockázati tényezőket, valamint a prevenciós lehetőségeket.

Fotó: mta.hu (Szigeti Tamás)