Közoktatás-fejlesztési Kutatási Program

A „Közoktatás-fejlesztési Kutatási Pályázat 2021” a kiválóság újabb szintjének elérését célozza meg

A Magyar Tudományos Akadémia elnöke 2021. március 24-én írta ki a Közoktatás-fejlesztési Kutatási Pályázatot. A pályázatok benyújtásának határideje 2021. május 14. A legfontosabb tudnivalókról kérdeztük Csapó Benőt, a Közoktatás-fejlesztési Kutatási Program vezetőjét.

2021. április 30. Sugár Éva

A korábbi Tantárgy-pedagógiai Kutatási Program 2021-ben új nevet kapott. 2021-ben Közoktatás-fejlesztési Kutatási Pályázat néven írta ki a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. Mi áll a név megváltoztatása mögött?

Csapó Benő

A Lovász László elnök úr által 2014-ben elindított tantárgy-pedagógiai (szakmódszertani, szakdidaktikai) kutatási program az iskolai tanítás egyik leglényegesebb elemét emelte ki. Az oktatás legfontosabb folyamatai iskolai tantárgyakhoz kötődnek, és a tanításuk során megjelenik azoknak a tudományos megoldásra váró problémáknak a többsége is, amelyeket ma a nemzetközi kutatómunka élvonalában látunk. Mindemellett a program nem értelmezte szűken a tantárgyakhoz kötődést, hiszen olyan területek kutatása is támogatást kapott, mint az autizmussal élők fejlesztése, a siket gyermekek oktatása, az egészségnevelés, a kortárs oktatás és a vizuális kutúra. Ezek mind releváns kérdések, ahogy a támogatást elnyert 19 kutatócsoport is a magyar közoktatás legégetőbb problémáival foglalkozott. A társadalmi igény és a kutatói érdeklődés tehát már a kezdetektől túlmutatott azon a megfogalmazáson, ami a tantárgy-pedagógiai szűkebb értelmezésébe belefért volna.

A Magyar Tudományos Akadémia elnökeként Lovász László 2014-ben hirdette meg első alkalommal a közoktatás fejlesztésének tudományos megalapozását segítő, pályázatát „Szakmódszertani pályázat” címmel.

Az egyéves program nagy érdeklődést váltott ki, ezért az MTA elnöke 2016-ban négyéves kutatási programot indított Tantárgy-pedagógiai Kutatási Program néven, amely szintén jelentős sikereket ért el.

Ennek nyomán az MTA Elnöksége az 57/2019. (X. 22.) számú határozatában javasolta Freund Tamásnak, az MTA 2020-ban megválasztott elnökének, hogy a programot az Akadémia tekintse hosszú távú, stratégiai feladatának.

Az MTA Elnöksége folyamatosan követte, értékelte a program eredményeit, és 2019 októberében határozatban is kijelölte a folytatás fő irányait. Ez az állásfoglalás a problémák mélyebb elemzésen alapult, és figyelembe vette azt, hogy romlanak a magyar PISA-eredmények, iskoláink nem fejlesztik elég hatékonyan a tanulók gondolkodását, diákjaink nehezen tudják tudásukat alkalmazni, növekednek a különböző társadalmi hátterű gyerekek tanulmányi teljesítményei közötti különbségek, továbbá az idegen nyelvek tudásában Európa sereghajtói közé tartozunk. Az utóbbi év tapasztalatai, majd a járványhelyzet iskolai kezelése pedig felhívta a figyelmet az oktatás digitalizálásának fontosságára. Ezek a prioritások bekerültek a pályázati kiírásba is, de természetesen a közoktatás más releváns problémáinak kutatása is támogatást kaphat. Teljesen természetes, hogy a tág értelemben vett neveléstudományi pályázat a profilját jobban kifejező elnevezést kapott.

Az MTA Elnökségének határozata (57/2019. X. 22.) alapján megjelölt prioritások:

  • az olvasás-szövegértés, a matematika és a természettudomány terén a nemzetközi felmérések által hangsúlyosan jelzett problémák okainak feltárása és a megoldást elősegítő, a gondolkodást hatékonyan fejlesztő, a megértést és a tudás alkalmazását segítő tanulási és tanítási módszerek kidolgozása és hatékonyságvizsgálata;
  • az iskolai kudarcok és a lemorzsolódás kutatása, a korai prevenciót szolgáló módszerek kidolgozása és hatékonyságvizsgálata;
  • a fiatalok történelmi tudatának fejlődésében, az idegen nyelvek, a művészeti kultúra és az egészséges életmód aktív elsajátításában a hazai közoktatás sajátos hiányosságainak feltárása és a megoldásukat elősegítő módszerek kidolgozása és hatékonyság-vizsgálata;
  • a speciális helyzetű tanulók integrálására, a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok felzárkóztatására irányuló programok kidolgozása és hatásvizsgálata;
  • továbbá az oktatás átfogó digitalizációjával kapcsolatos problémák megoldására irányuló kutatások.

Miben újult meg a kutatási pályázat?

A pályázat „szellemét”, céljait tekintve nem változott lényegesen. A kiírásba bekerültek az Elnökség által kijelölt, már említett prioritások. Néhány esetben pontosítottuk a szöveget, egyértelműbbé tettük, hogy az MTA tudományos kutatómunkát támogat, aminek eredménye elsősorban rangos publikációkban mérhető. A közoktatás fejlesztése nagyon sokrétű feladat, és az ország százmilliárdokat költ tantervek, taneszközök fejlesztésére, tananyagok, tankönyvek kidolgozására, továbbá a pedagógusok továbbképzésére. Az Akadémiának nem ez a feladata, és szűkös forrásait nem is költheti erre. Az előző pályázati ciklusban ezen a téren volt némi félreértés, ezért a mostani kiírás jobban hangsúlyozza a tudományos kiválóság értékeit. Határozottabban ki kell mondanunk, hogy itt is érvényesek a tudomány működésének általános normái. A kutató a problémák mélyebb megértésére törekszik, ennek érdekében vizsgálatokat végez, adatokat gyűjt, elemez, modelleket alkot. Munkájának értékéről, érvényességéről, jelentőségéről elsőként nem a lehetséges alkalmazókat kell meggyőznie, hanem a nemzetközi tudományos közösséget, szakterülete vezető kutatóit. Ennek elfogadott módja az eredmények publikálása; ha azok egy komoly folyóiratban megjelennek, az már jelent egyfajta elismerést, ha sokan hivatkoznak rá, az megmutatja az eredmény értékét. Vezető folyóiratokban nem lehet publikálni a terület friss tudományos eredményeinek ismerete nélkül, és ha a program eredményeként kiemelkedő cikkek születnek, az egyben jelzi azt is, hogy sikerült a naprakész, tudományosan megalapozott szakértelmet gazdagítani. Ez a fajta szekértelem az országban „hiánycikk”, és a pályázat ennek bővítése révén is szolgálhatja a közoktatás megújítását. Természetesen a felfedező kutatás – alkalmazott kutatás – fejlesztés spektrumban nincsenek éles határok az egyes tartományok között, és az előző pályázati ciklusban is sok értékes, azonnal alkalmazható eredmény született, de a mostani helyzetünkben a nemzetközi mércével mérhető tudományos kiválóság elérését kell támogatnunk.

A Tantárgy-pedagógiai Kutatási Program a végéhez közeledik, a kutatócsoportok már leadták a záróbeszámolókat. Milyen pozitív tapasztalatok születtek a négy éves program során és mik azok a területek, amiken érdemes javítani?

Az előző pályázati ciklus során Patkós András professzor úr, a program vezetője kialakított egy olyan mintaszerű irányítási keretet, szervezeti modellt, amelyet mindenképp meg kell őriznünk. A projektek és munkacsoportok vezetőiből további kutatók bevonásával létrehozott egy programtanácsot, ami a közös gondolkodás, értékelés és önértékelés nagyon fontos fórumává vált. Elismert külföldi kutatók meghívása, „kritikus barátként”, tanácsadóként való bevonásuk a programba szintén egy megőrzendő elem. A pedagógusokkal kialakított partneri együttműködést is szeretnénk folytatni. Nagyon sikeres volt a kutató tanárrá válás folyamatának segítése, a tudományos gondolkodás erősítése a tanárok körében, annak megmutatása, miként lehet az általuk azonosított problémákat a kutatás nyelvére lefordítani, a megoldásokat tudományosan megalapozott változtatások révén keresni. Fontosnak tartom a programba bekapcsolódó legkiválóbb pedagógusok elismerését is, a megbecsülés méltó jele volt, hogy az Akadémia dísztermében vehették át a kitüntető okleveleket. A beszámolók rendszerét, a konferenciákat, a különböző konzultációs formákat szintén szeretnénk megtartani. Az elbeszélt történelemtől a Repülő Iskoláig – díjazták az MTA Tantárgy-pedagógiai Programban részt vevő legkiemelkedőbb pedagógusokat

Díjazták az MTA Tantárgy-pedagógiai Programban részt vevő legkiemelkedőbb pedagógusokat (2020. szeptember 4.) Forrás: mta.hu/Szigeti Tamás

A javítás szót ebben a kontextusban nem használnám, mert az arra utalna, hogy látok valami hibát, amit ki kell javítani. Inkább azt mondanám el, hogy az elért szintről miben lehet továbblépni. Tovább kell fejlesztenünk a kutatási eredmények publikálásának kultúráját. Születnek érdekes eredmények, de gyakran hiányoznak még bizonyos feltételek ahhoz, hogy ezek megjelenhessenek a legjobb folyóiratokban. Néha csak az önbizalom hiányzik, néha a kitartás, végigküzdeni a több körös bírálati folyamatok nyűgeit, és ismerni kell a legújabb kutatási technikákat, elemzési módszereket. Jobban kell hangsúlyoznunk, ami más tudományterületeken már nyilvánvaló igazságnak számít, hogy többet ér egy kiváló publikáció, mint tíz közepes. Ezen a területen hiányzott annak határozott kimondása is, hogy ez az elvárás, és nem „ünnepeltük” eléggé azokat, akik képesek voltak ilyen teljesítményekre. A program egészét tekintve tudatosabban kell törekednünk arra, hogy megteremtsük a kiválóság elérésének említett feltételeit.

A Tantárgy-pedagógiai Kutatási Program az előző négyéves ciklusban nagyon népszerű volt. A résztvevők és a becsatlakozó PhD hallgatók létszáma az indulástól a program végéig megduplázódott. Ön szerint minek tulajdonítható a program sikere?

A siker egyik oka talán az, hogy a program igen nagy űrt töltött be. Ahogy már említettem, több mint húsz éve nem volt ilyen. A népszerűség másik tényezője a már ugyancsak említett szervezeti keretekben rejlik. Sokféle lehetőséget teremtett a kutatók és a pedagógusok közötti találkozásra, amire mindkét oldalról nagy az igény. A tanárok úgy tehettek szert új tudásra, hogy partnerként bekapcsolódtak a kutatómunkába, kipróbálhattak új módszereket, új szerepekben szerezhettek új tapasztalatokat. Ez egy egészen más helyzet, mint amikor valaki elmagyarázza nekik, hogy mit kellene tenniük. A napi rutinból való kilépés, más nézőpontok megismerése, a kölcsönös megértésre törekvés egyaránt hozzájárulhatott a program vonzerejéhez. A PhD hallgatók részvétele ugyancsak üdvözlendő fejlemény. A doktori iskolák nem mindig tudják megteremteni az empirikus kutatómunkához szükséges anyagi feltételeket, ami különösen az utóbbi évek egyetemi elvonásai miatt még érzékenyebben érintette a fiatal kutatókat.

Mit kell tudni az új pályázatról? Kik nyújthatnak be pályázatot? Mik a legfontosabb követelmények?

A tudományos keretek tekintetében a programot, amennyire lehet, szeretnénk közelíteni az MTA pályázatainak „zászlóshajójához”, a Lendület programhoz. Természetesen figyelembe kell venni a tudományterületi sajátosságokat, kutatásmódszertani és publikációs normákat. Ugyancsak tekintettel kell lennünk arra, hogy hol tartunk a nemzetközi élmezőnyhöz való felzárkózásban, és látnunk kell, hogy az adott fejlettségi szintről meddig lehet eljutni.

Pályázatot kutatók nyújthatnak be, a nyertesek majd kutatócsoportot hoznak létre a befogadó intézményben. A támogatás odaítélése versenyszerű keretek között történik, a korábbi kutatócsoportok vezetői vagy tagjai azonos feltételekkel indulnak ezen a megmérettetésen. A pályázatok értékelése az általánosan elfogadott normák szerint történik. Minden beérkezett és a formai követelményeket kielégítő anyagot három bíráló értékel, majd ezek alapján az Akadémia elnöke által felkért bírálóbizottság tesz javaslatot az arra érdemesnek tartott pályázatok elfogadására. Az értékelés fő elemei közismertek. A bírálók egyrészt értékelik a kutatási tervet, annak tudományos megalapozottságát, relevanciáját, újszerűségét, megvalósíthatóságát, várható eredményeit, másrészt megítélik a pályázók, a vezető kutatók, illetve bevonni tervezett munkatársaik „kreditjét”, azaz, hogy a korábbi teljesítményeik alapján mennyire valószínűsíthető a tervben megígért eredmények elérése.

A megújult program saját honlapja ide kattintva érhető el.

Vannak a pályázat céljainak nehezebben formalizálható, nehezebben szabályokba foglalható elemei, de az értékelésben részt vevő, jelentős kutatói múlttal, tudományszervezői tapasztalattal rendelkező bírálók, bizottsági tagok képesek annak megítélésére, mennyiben felelnek meg a pályázatok a kutatási program szellemének. Olyan pályázók esélyesek, akiknek a program tartalmához kapcsolódóan vannak előzetes eredményeik, és nem egy egyszeri forrásszerző alkalomnak tekintik a pályázatot. A reménybeli nyertesek felvállalják az oktatás fejlesztésének az ügyét, hivatásuknak tekintik a tanításhoz, a tanuláshoz, a fiatalok fejlesztéséhez kapcsolódó kutatómunkát. Képesek nemzetközi kontextusban látni a magyar oktatás problémáit, és keresik a kitörési pontokat. Érzik a „korszellemet”, a bizonyítékokra alapozott döntéshozatal jelentőségét, a „big data” és a mesterséges intelligencia lehetőségeit és veszélyeit. Az ideális pályázók műhelyt alapítanak, doktori programban vesznek részt, fiatal kutatókat gyűjtenek maguk köré. Képviselik a közoktatással kapcsolatos tudományos tudás fontosságát itthon és a nemzetközi tudományos közösségekben.