Az MTA Magyar Nyelvészeti Munkabizottsága – feladatából és szakmai lelkiismeretéből eredően – hosszú ideje tanulmányozza az anyanyelvi nevelés időszerű kérdéseit, és javaslatokat tesz a nehézségek megoldására. A Munkabizottságnak tagja a magyar szakos egyetemi tanárképzés összes intézményének a képviselője. A Munkabizottság rendszeres szakmai vizsgálatokat végez, elemzéseket és ajánlásokat készít az anyanyelvi nevelés és a tanárképzés elméleti és gyakorlati kérdéseiben, tanárok széles körű bevonásával. E munkálatok részeként – a tanárképzés jelenleg zajló átalakítására és azon belül a magyartanárképzés nyelvészeti stúdiumainak tervezett csökkentésére reagálva – a Munkabizottság ismételten felhívja minden döntéshozó és érintett figyelmét az anyanyelvi nevelés nélkülözhetetlen szerepére.

Az anyanyelv a közösség számára nem pusztán kommunikációs eszköz, hanem a kultúra hagyományozódó fenntartásának és folyamatos újraalkotásának is az eszköze, a közösséghez tartozás legtermészetesebb szimbóluma. Pedagógiai szempontból az anyanyelv emellett a megismerés alapvető összetevője, a nyelvi tudás ugyanis előfeltétele a jelentések megértésének, a gondolkodásnak és magának a tanulási folyamatnak is. E tényezők miatt a nyelv, az anyanyelv kérdését az oktatásban nem pusztán tantárgyi szinten, a nyelvi és irodalmi műveltségterület részeként, hanem a teljes tanulási folyamatot megalapozó jelenségkörként szükséges értelmezni.

Az anyanyelvi kulcskompetencia olyan tényező, amely nemcsak a további kompetenciák kiépülésének alapja, hanem bármilyen jellegű tudás, az alapvető lexikális tudásbázis megszerzésének is elengedhetetlen állványzata. A tudásszerzés és a kompetenciafejlesztés egymást feltételező és erősítő pedagógiai folyamataiban ezért a nyelvi, anyanyelvi tudás kiemelt jelentőséggel bír. Az MTA Magyar Nyelvészeti Munkabizottsága ezért szükségesnek látja az anyanyelvi nevelés jelenlegi közoktatásbeli feladatkörének átértékelését, szerepének növelését. A bizottság fontosnak tartja annak elérését, hogy az anyanyelvi nevelés tervezetten, a tudásszerzésben játszott funkciójának, alapvető tanulástámogató szerepének megfelelő súllyal legyen jelen az oktatási-nevelési folyamat egészében.

A bizottság – mint az anyanyelvi nevelés szerepével is foglalkozó, illetve a magyartanárképzésben aktívan részt vevő szakemberek grémiuma – úgy látja, hogy a nyelvi tudatosságnak, a sokoldalú írás- és olvasási készség fejlesztésének, a szövegértés és a szövegalkotás gyakorlatainak jóval nagyobb arányban kellene szerepet kapniuk a Nemzeti alaptantervben, mint a jelenlegi szabályzásban. Ez ugyanis az egyik alapvető előfeltétele annak, hogy a közoktatásból kikerülőknek nagyobb hányada legyen képes értelmezően olvasni, hallás után érteni, az adott helyzeteknek megfelelő szóbeli és írásbeli szöveget alkotni, illetve társas viselkedésében nyelvileg a szituációkhoz alkalmazkodni. A nyelvi képességek fejlesztése a közoktatásban azért is fontos, hogy megalapozza a szaktárgyi kompetenciák nem replikáló, hanem alkotó, tudáslétrehozást katalizáló szemléletű fejlesztését.

Az anyanyelvi-nyelvi nevelés összetett feladatkörébe beletartozik
(i) a nyelvvel hatékonyan bánó, a 21. századi digitális társadalom nyelvi és kommunikációs kihívásait kezelni tudó, sokoldalú írás- és olvasási készséggel, megfelelő szövegalkotási, szövegértési, kommunikatív jártassággal rendelkező beszélők nevelése,
(ii) a hatékony nyelvhasználathoz szükséges nyelvi tudatosság kiépítése,
(iii) a nyelvi jelenségek értelmezésére alkalmas fogalmi rendszer és metanyelv közvetítése,
(iv) a nyelvi tájékozottság növelése, a nyelvváltozatokról, a különféle nyelvhasználati módokról való tudás alakítása,
(v) a kor kívánalmait követő interlingvális és interkulturális ismeretek nyújtása, és
(vi) mindezekre a tényezőkre építve a nyelvi attitűdök és értékítéletek formálása, beleértve a nyelvi alapú megkülönböztetés csökkentését is.

Az anyanyelvi nevelés közoktatásbeli megvalósulása nagyban függ attól, hogy a tanárképzés hogyan készít elő ezekre a feladatokra. A bizottság úgy látja, hogy mivel a tanárképzés, illetve a pedagógusképzés minden szintje erre az összetett, az oktatási folyamat egészét átszövő feladatra készít fel, a nyelvi, nyelvészeti tudásanyag erősítésére van szükség a felsőoktatásnak ezeken a területein. A magyartanárképzésben pedig különösen szükségesnek látszik a nyelvészeti ismeretek arányának megőrzése, sőt az erre az összetett pedagógiai szerepkörre való alkalmasság elérése érdekében akár a növelése is.