Osztályülések előadásai
Halál, betegség és túlélés: biorégészeti és paleopatológiai kutatások a váci múmiáktól a Subalyuk-leletekig
Pap Ildikó, PhD (Szegedi Tudományegyetem)
Elhangzott a 2026. március 10-i osztályülésen
Az emberi maradványok nem csupán a halálról, hanem az életről, a betegségekről és a környezeti kihívásokhoz való alkalmazkodásról is tanúskodnak. A biorégészet az antropológia egyik legdinamikusabban fejlődő ága, amely az emberi maradványok vizsgálatán keresztül rekonstruálja a múltbeli közösségek életét, jelentősége pedig elsősorban interdiszciplináris jellegében rejlik. A kutatások lehetővé teszik a múlt emberének életkörülményei, egészségi állapota és betegségei közvetlen biológiai bizonyítékokon alapuló vizsgálatát.
A csontvázmaradványok és a kivételesen fennmaradt lágyrészek nemcsak az életmódra és táplálkozásra, hanem a fertőző betegségek történetére vonatkozóan is értékes információkat szolgáltatnak.
A váci, 18. századi természetes múmiák különleges tudományos jelentőségét az adja, hogy a nagyrészt épségben megőrződött belső szervek lehetővé teszik a komplex természettudományos vizsgálatokat. A hazai és nemzetközi együttműködésben végzett kutatások során korszerű módszereket, köztük DNS-vizsgálatokat alkalmaztunk, amelyek kimutatták a tuberkulózis kórokozójának széles körű jelenlétét a vizsgált népességcsoportban.
A Subalyuk-barlang neandervölgyi csontmaradványaiban nem csak morfológiai, hanem magyar-brit-német-olasz-francia együttműködés keretében archeogenetikai vizsgálatokkal is sikerült azonosítani a Mycobacterium tuberculosis fertőzés nyomait, bizonyítva, hogy a tuberkulózis már a késő pleisztocén idején jelen volt Közép-Európában. Az eredményeik felvetik annak lehetőségét, hogy a tuberkulózis hozzájárult a neandervölgyiek kihalásához.
Meghökkentően kifinomult légcsőrendszerek legalább négyszer alakultak ki a szárazföldi csigák evolúciója során
Páll-Gergely Barna, PhD (HUN-REN Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Állattani Osztály)
Elhangzott a 2026. február 10-i osztályülésen
A taxonómia feladata a Földünket benépesítő fajok leírása, egymástól való megkülönböztetése, rendszerezése és elnevezése. A "túl sok faj, túl kevés idő" közhelyet minden taxonómus a saját bőrén érezheti, hiszen a gerinctelen csoportok többségében valóban csak az idő szab határt a felfedezett új fajok számának. Az emberi kíváncsiságon túl a szakterület fontosságát egy szomorú aktualitás is növeli. Az utolsó pillanatban vagyunk, hogy dokumentáljuk azt a változatosságot, amelynek egy része végérvényesen el fog tűnni az emberi tevékenység miatt. Az előadás az elmúlt évek során leírt fajok százain túl a taxonómiai munka során felfedezett, eddig teljesen ismeretlen morfológiai adaptációt mutat be. Bizonyos szárazföldi csigáknak csapóajtószerű héjfedőjük (operculum) van, amely megvédi az állatot a ragadozóktól és a kiszáradástól. Régóta ismertek olyan csoportok, amelyek légcsövekkel rendelkeznek, és ezek elhelyezkedése, morfológiája segít a rendszerük felállításában. Néhány csoportról nemrégiben kiderült, hogy a zárt ajtó mögüli gázcserét pár mikrométer átmérőjű, a héjban kialakított mikrotubulusok teszik lehetővé. Ezek felfedezése és struktúrájuknak megértése csak elektronmikroszkópos és CT felvételekkel sikerült. Molekuláris filogenetikai módszerekkel sikerült kimutatni, hogy a légcsőrendszerek legalább négyszer alakultak ki az evolúció során.
Archívum
Osztályülések előadásai 2025-ben
Osztályülések előadásai 2024-ben
Osztályülések előadásai 2023-ban
Osztályülések előadásai 2022-ben
Osztályülések előadásai 2020-2021-ben
Osztályülések előadásai 2019-ben
Osztályülések előadásai 2018-ban
Osztályülések előadásai 2017-ben
Osztályülések előadásai 2016-ban
Osztályülések előadásai 2015-ben
Osztályülések előadásai 2014-ben
