Osztályülések előadásai
Az idegrendszer lámpásai
Acsády László akadémikus (Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet)
Elhangzott a 2026. november 10-i osztályülésen
Az idegrendszer aktivitása többszázféle idegsejt térben és időben összehangolt működésén alapszik. Ennek megértése olyan eszköz nélkül, ami nem tudja befolyásolni egy adott sejtcsoport működését milliszekundumnyi pontossággal, egy adott agyterületen belül csak egészen elemi szinten lehetséges. Az optogenetika, a molekuláris biológia teljes eszköztárával kombinálva ezt az eszközt adta az idegtudósok kezébe. Az adott hullámhosszú fénnyel serkenthető és gátolható idegsejtek módszere megteremtette annak lehetőségét, hogy ok-okozati összefüggéseket tárjunk fel idegsejttípusok szerepéről egy adott idegi aktivitás mintázatban vagy viselkedésben.
Hogyan használható a C. elegans tumorgenetikai modellként?
Vellainé Takács Krisztina PhD (ELTE TTK Genetikai Tanszék)
Elhangzott a 2026. november 10-i osztályülésen
A daganatos megbetegedések a vezető halálokok közé tartoznak; a tumorok komplexitásának megismerése hozzájárul a terápiás lehetőségek bővüléséhez. E komplexitás megértéséhez a kutatói közösség a betegadatok és a modellrendszerek kombinációjára támaszkodik. Bár nem feltétlenül a legkézenfekvőbb választás a Caenorhabditis elegans a rákkutatás modellszervezeteként, a fonálféreg számos előnyös tulajdonsággal bír ebben a vonatkozásban. A daganatok kialakulásában és progressziójában szerepet játszó gének 72%-ának van C. elegans ortológja, amelyek genetikai elemzése segít jobban megérteni biológiai funkcióikat és feltárni jelátviteli hálózataikat. A genomszerkesztés gyors és hatékony eszközeivel a konzervált homológ génekben klinikailag releváns mutációk generálhatók; az így létrehozott platformok gyógyszer hatóanyag szűrésre is alkalmasak lehetnek. A daganatok kialakulásában és progressziójában 14 jellemző folyamatot (cancer hallmarks) azonosítottak, ezek közül tíz tanulmányozható C. elegansban.
Munkacsoportunk e folyamatok közül négyet vizsgált: az elsőként azonosított metasztázis inhibitor gén, az NM23-H1/NME1 C. elegans ortológjának szerepét vizsgáltuk a proliferációban, a sejtek motilitásának szabályozásában és az apoptózisban. Elsőként mutattuk ki, hogy az NME1/NDK-1 az apoptotikus sejtek fagocitózisához szükséges evolúciósan konzervált faktor. Modelleztük a daganatsejtek metabolikus adaptációinak egyes aspektusait is. A pheochromocytómák és paragangliomák (PPGL-k) ritka, örökletes neuroendokrin daganatok, amelyekre sok esetben a szukcinát-dehidrogenáz (SDH) enzim alegységeinek egyes mutációi hajlamosítanak. Létrehoztunk egy klinikailag releváns mutációt a C. elegans erősen konzervált szukcinát-dehidrogenáz B alegységet kódoló génjében. Ezt a modellt hatóanyagok tesztelésére, szűrésére használjuk, mivel a modell mutatja a PPGL sejtek több tulajdonságát, például Warburg effektust, illetve hipoxiát.
Környezetpszichológia - ember-környezet tranzakciótudomány
Dúll Andrea, az MTA doktora (ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar)
Elhangzott a 2026. október 13-i osztályülésen
Hogyan alkalmazkodik az agy? A neuromodulátor rendszerek szerepe az adaptív viselkedés kialakításában
Hangya Balázs, az MTA doktora (HUN-REN Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet)
Elhangzott a 2026. szeptember 8-i osztályülésen
Az állatok és az ember folyamatosan alkalmazkodnak a változó környezethez. Ennek alapja, hogy az agy képes felismerni a környezet statisztikai szabályszerűségeit, előre jelezni a várható eseményeket, majd a tapasztalatok alapján folyamatosan frissíteni a világról alkotott belső modelljét. Kutatásaink központi kérdése, hogy milyen idegrendszeri mechanizmusok teszik lehetővé ezt az alkalmazkodást.
Laboratóriumunk munkája az elmúlt években a hippokampális oszcillációk szabályozásától fokozatosan a neuromodulátor rendszerek sejttípus-specifikus működésének feltárása felé mozdult el. Eredményeink szerint a bazális előagy kolinerg neuronjai részt vesznek a megerősítéses tanulás idegrendszeri mechanizmusainak megvalósításában, míg a bazális előagy különböző sejttípusai eltérő, egymást kiegészítő számítási feladatokat látnak el. Legújabb munkáink arra utalnak, hogy a kolinerg, dopaminerg, szerotonerg és noradrenerg rendszerek egymással szoros kölcsönhatásban irányítják a tanulást és a döntéshozatalt, nem pedig egymástól független modulátorként működnek.
Az előadás áttekinti, hogyan jutottunk el az egyes neuronok működésének vizsgálatától a több neuromodulátor rendszert átfogó hálózati szemléletig. Bemutatom azokat az új kutatási irányokat is, amelyekben a hangsúly egyre inkább az implicit (statisztikai) tanulásra, az állati és humán idegtudomány összekapcsolására, valamint a tanulási algoritmusok evolúciósan konzervált mechanizmusainak feltárására helyeződik. Hosszú távú célunk annak megértése, hogy miként építi fel, majd frissíti az agy a világról alkotott belső modelljét a különböző neuromodulátor rendszerek és sejttípusok összehangolt működése révén.
A biokémiai specificitástól a sejtbiológiai komplexitásig
Tóth Judit, az MTA doktora (HUN-REN Természettudományi Kutatóközpont)
Elhangzott a 2026. június 9-i osztályülésen
A nukleotidok az élő rendszerek univerzális energiahordozói, szabályozó molekulái és az örökítőanyag építőkövei. A genom stabilitásának fenntartása szempontjából kiemelt jelentőségű a DNS-polimerázok által felhasználható dNTP-készlet finoman hangolt egyensúlya, mivel annak felborulása mutációkhoz és genomi instabilitáshoz vezethet. Különösen érdekes ebből a szempontból a szemantikailag azonos dUTP és dTTP viszonya: míg az uracil a nukleinsavak evolúciójának ősi komponense, a timin megjelenése a DNS stabil információtároló szerepének kialakulásához kapcsolódó evolúciós újításnak tekinthető. A nukleotidkötő fehérjék rendkívül nagy és sokszínű csoportján belül a dUTPáz első pillantásra egy szűk feladatkörű, specializált enzimnek tűnik. Az uracil- és timinalapú genetikai világ határán működve a dUTP/dTTP arány szabályozásával akadályozza meg az uracil DNS-be történő beépülését. Szerkezetének és működésének vizsgálata ugyanakkor számos olyan enzimológiai sajátosságot tárt fel, amelyek különböző nukleotidkötő fehérjecsaládok jellegzetes működési elemeit egyesítik.
Halál, betegség és túlélés: biorégészeti és paleopatológiai kutatások a váci múmiáktól a Subalyuk-leletekig
Pap Ildikó, PhD (Szegedi Tudományegyetem)
Elhangzott a 2026. március 10-i osztályülésen
Az emberi maradványok nem csupán a halálról, hanem az életről, a betegségekről és a környezeti kihívásokhoz való alkalmazkodásról is tanúskodnak. A biorégészet az antropológia egyik legdinamikusabban fejlődő ága, amely az emberi maradványok vizsgálatán keresztül rekonstruálja a múltbeli közösségek életét, jelentősége pedig elsősorban interdiszciplináris jellegében rejlik. A kutatások lehetővé teszik a múlt emberének életkörülményei, egészségi állapota és betegségei közvetlen biológiai bizonyítékokon alapuló vizsgálatát.
A csontvázmaradványok és a kivételesen fennmaradt lágyrészek nemcsak az életmódra és táplálkozásra, hanem a fertőző betegségek történetére vonatkozóan is értékes információkat szolgáltatnak.
A váci, 18. századi természetes múmiák különleges tudományos jelentőségét az adja, hogy a nagyrészt épségben megőrződött belső szervek lehetővé teszik a komplex természettudományos vizsgálatokat. A hazai és nemzetközi együttműködésben végzett kutatások során korszerű módszereket, köztük DNS-vizsgálatokat alkalmaztunk, amelyek kimutatták a tuberkulózis kórokozójának széles körű jelenlétét a vizsgált népességcsoportban.
A Subalyuk-barlang neandervölgyi csontmaradványaiban nem csak morfológiai, hanem magyar-brit-német-olasz-francia együttműködés keretében archeogenetikai vizsgálatokkal is sikerült azonosítani a Mycobacterium tuberculosis fertőzés nyomait, bizonyítva, hogy a tuberkulózis már a késő pleisztocén idején jelen volt Közép-Európában. Az eredményeik felvetik annak lehetőségét, hogy a tuberkulózis hozzájárult a neandervölgyiek kihalásához.
Meghökkentően kifinomult légcsőrendszerek legalább négyszer alakultak ki a szárazföldi csigák evolúciója során
Páll-Gergely Barna, PhD (HUN-REN Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Állattani Osztály)
Elhangzott a 2026. február 10-i osztályülésen
A taxonómia feladata a Földünket benépesítő fajok leírása, egymástól való megkülönböztetése, rendszerezése és elnevezése. A "túl sok faj, túl kevés idő" közhelyet minden taxonómus a saját bőrén érezheti, hiszen a gerinctelen csoportok többségében valóban csak az idő szab határt a felfedezett új fajok számának. Az emberi kíváncsiságon túl a szakterület fontosságát egy szomorú aktualitás is növeli. Az utolsó pillanatban vagyunk, hogy dokumentáljuk azt a változatosságot, amelynek egy része végérvényesen el fog tűnni az emberi tevékenység miatt. Az előadás az elmúlt évek során leírt fajok százain túl a taxonómiai munka során felfedezett, eddig teljesen ismeretlen morfológiai adaptációt mutat be. Bizonyos szárazföldi csigáknak csapóajtószerű héjfedőjük (operculum) van, amely megvédi az állatot a ragadozóktól és a kiszáradástól. Régóta ismertek olyan csoportok, amelyek légcsövekkel rendelkeznek, és ezek elhelyezkedése, morfológiája segít a rendszerük felállításában. Néhány csoportról nemrégiben kiderült, hogy a zárt ajtó mögüli gázcserét pár mikrométer átmérőjű, a héjban kialakított mikrotubulusok teszik lehetővé. Ezek felfedezése és struktúrájuknak megértése csak elektronmikroszkópos és CT felvételekkel sikerült. Molekuláris filogenetikai módszerekkel sikerült kimutatni, hogy a légcsőrendszerek legalább négyszer alakultak ki az evolúció során.
Archívum
Osztályülések előadásai 2025-ben
Osztályülések előadásai 2024-ben
Osztályülések előadásai 2023-ban
Osztályülések előadásai 2022-ben
Osztályülések előadásai 2020-2021-ben
Osztályülések előadásai 2019-ben
Osztályülések előadásai 2018-ban
Osztályülések előadásai 2017-ben
Osztályülések előadásai 2016-ban
Osztályülések előadásai 2015-ben
Osztályülések előadásai 2014-ben
