Székfoglalók
A 2025. májusában megválasztott tagok hátralévő székfoglaló előadásainak beosztása:
2025. december 9. - Dénes Ádám, az MTA levelező tagja
2026. február 10. - Acsády László, az MTA rendes tagja
2026. március 10. - Polyák Kornélia, az MTA külső tagja
2026. április 14. - Barta Zoltán, az MTA levelező tagja
2026. április 16. - John Rasko, az MTA külső tagja
2026. június 9. - Buzás Edit Irén, az MTA rendes tagja
? - Richard G. Pestell, az MTA tiszteleti tagja
A Föld rejtőzködő tüdeje – a fitoplankton ökoszisztéma szolgálatatásai
Padisák Judit, az MTA rendes tagja székfoglaló előadása
2025. október 15.
MTA Székház, Nagyterem
Képgaléria; Videófelvétel
A fitoplankton tagjai lebegő életmódot folytató, egy- vagy többsejtű, autotróf szervezetek (növények) közössége. Szabad szemmel többnyire láthatatlanok, de tevékenységül alapvető a Föld egészének működése szempontjából.
Az ökoszisztéma szolgáltatásokat hagyományosan támogató (supporting), szabályozó (regulatory), szolgáltatóm (provisioning) és kulturális (cultural) csoportokra osztjuk, melyek egymástól több esetben nehezen elválaszthatóak, s több szálon össze is függenek.
A fitoplankton termeli meg a légköri oxigén csaknem felét egyúttal a légkörből széndioxidot nyel el. Ez utóbbi biogén mészkiválással járhat. A fitoplankton képezi a tengeri táplálékhálózat alapját s fogyasztók meszes alkotói a mélybe süllyedve évente mintegy 190 ezer tonna szenet távolítanak el a légkörből. A globális szénciklust tekintve az évente kibocsátott széndioxid feldolgozásának mintegy 20-35 %-a a fitoplanktonhoz köthető, mely mintegy 1,7 trillió fa tevékenységével (ez az amazóniai őserdők négyszerese) egyenértékű. A kovaalgák szilíciumvázainak felhalmozódása vezet a kovaföld (diatomit) képződéséhez, mely igen könnyű kőzet. Globális szempontból fontos a légköri nitrogén megkötése, minthogy az ökoszisztémák nitrogénvesztesége folyamatos és jelentős. Több fitoplankton faj dimetilszuloniopropionátot termel mely légnemű dimetilszulfiddá alakulva s a légkörbe távozván a felhőképződésben játszik szerepet.
A fitoplankton egyes kultúrákban jelentős, mint közvetlen emberi táplálék, de napjainkban jelentősebb az aktív anyagcseretermékek (enzimek, zsírsavak, aminosavak, karotinoidok, szterolok, vitaminok, allokemikáliák) felhasználása a legkülönfélébb ipari célokra. Több fajuk tartaléktápanyagként olajat halmoz fel, melynek felhasználható bioüzemanyagként úgy, hogy ez termékeny talajfelület elfoglalását nem igényli. Számos biokémiai folyamat tudományos feltárása algatenyészeteken történt.
A fitoplankton egyedei szabad szemmel láthatatlanok ugyan, de néha olyan tömegben képződnek, mely látható, s számos ősi mítosz alapjául szolgál. Az Bibliai Exodust, es a Vörös-tengeren való átkelés felszíni vízvirágzásokhoz kötődik. A Főnix legenda, tűzmadár) - mely sok kultúrában a feltámadás jelképe - alapját a tengeri páncélos ostorosok a fénykibocsátása képezi. A fitoplankton alaktani változatossága a formatervezők ötlettára: szobrok, s a legkülönfélébb használati tárgyak alkotását ihlette. A fitoplankton rövid megkettőződési ideje számos társulásökológiai elmélet kidolgozását, terepi- vagy kísérletes vizsgálatát tette lehetővé. Tekintettel arra, hogy szinte minden vízben megtalálhatók, jelenleg a biomonitorozás és az ökológiai állapotbecslés alapvető élőlénycsoportját képezik.
Evolúciós genomikával a szuperbaktériumok ellen
Papp Balázs, az MTA levelező tagja székfoglaló előadása
2025. október 14.
MTA Székház, Felolvasóterem
Képgaléria; Videófelvétel
Az antibiotikumoknak ellenálló baktériumok terjedése korunk egyik fő egészségügyi kihívása. De mit tehetünk, ha a hagyományos gyógyszerfejlesztés nem tart lépést a gyorsan kialakuló, sokféle szernek ellenálló szuperbaktériumokkal? Milyen új stratégiákat kínál a genomika?
Papp Balázs előadása azt mutatja be, hogyan válaszol ezekre a kérdésekre az evolúciós genomika: a genetikai információ nagyléptékű elemzése modern evolúciós módszerekkel. Két, egymást kiegészítő kutatást ismertet, amelyek egyszerre segítik a szuperbaktériumok kialakulásának előrejelzését és célzott terápiák fejlesztését.
Először azt vizsgálja, hogy előrejelezhető-e, mely baktériumváltozatokból alakulnak ki a jövő veszélyes szuperbaktériumai. Kutatócsoportja a kólibaktérium evolúciós történetét elemezve kimutatta, hogy a baktériumok „életmódja”, azaz hogy generalista vagy specialista kórokozóról van-e szó, alapvetően meghatározza, milyen gyorsan válnak ellenállóvá. Ez fontos támpontot nyújt a nagy kockázatú változatok korai felismeréséhez.
Az előadás második része a fágterápia egy új, genomikán alapuló stratégiáját mutatja be. A fágterápia ígéretes alternatívát kínál a hagyományos gyógyszereknek ellenálló fertőzések kezelésére. A terápia során a baktériumokat célzottan elpusztító, de az emberre ártalmatlan vírusokat, úgynevezett bakteriofágokat vetnek be. Klinikai alkalmazását azonban erősen korlátozza, hogy egy-egy bakteriofág csak nagyon kevés baktériumváltozat ellen hatásos. A kutatás genomikai adatok elemzésével mutatta ki, hogy egy adott földrajzi régióban valójában csak néhány uralkodó baktériumváltozattal kell számolni. Ez a felismerés lehetővé teszi a régiókra szabott fágkészítmények fejlesztését, utat nyitva ezzel a fágterápia széles körű klinikai alkalmazása előtt. A kutatás jól példázza, hogyan hozhat áttörést két, korábban távoli tudományterület, az evolúciós genomika és a fágterápia, összekapcsolása.
