Farkas L. Gyula 1932. április 11-én született Szabadszálláson. Eredetileg a Műszaki Egyetemre készült, de Szegedre irányították, ahol biológia-kémia tanár szakon szerzett diplomát. Rövid tanári pályafutás után 1955-ben Bartucz Lajos professzor hívására jött a szegedi Embertani Tanszékre. Itt végigjárta a ranglétrát: 1988-ban egyetemi tanári kinevezést kapott, a tanszéket pedig 1980 és 1997 között vezette. Elévülhetetlen érdemeket szerzett mind a régészeti korú embertani leletanyagok, mind az élő emberek antropológiai kutatásában. Egyetemi oktatóként és tudománynépszerűsítőként is maradandót alkotott.

1955-től, közel 70 éven át publikált, ameddig ereje engedte. Különböző tudományos folyóiratokban mintegy 440 publikációja jelent meg. Több kiadvány, köztük az "Ópusztaszer-Monostor lelőhely antropológiai leletei", „A magyar antropológia története” és "A Biblia biológus szemmel" című könyv is az ő nevéhez fűződik.

1973-tól az MTA Antropológiai Bizottságának tagja, 1970-1980 között titkára, 1980-1985 és 2005–2008 között a testület elnöke. 1990 és 2002 között a Magyar Biológiai Társaság Szegedi Csoportjának elnöke, 2014 és 2022 között a Magyar Biológiai Társaság Embertani Szakosztályának elnöke volt. 1980 és 1999 között az Acta Biologica Szegediensis főszerkesztője, 1973-től az Anthropologiai Közlemények szerkesztőbizottságának tagja volt.

Szakmai munkáját többek között József Attila- és Bartucz Lajos emlékplakettel, valamint a Magyar Biológiai Társaság Gelei József Emlékérmével ismerték el.

Halála nagy veszteség nem csak a magyar embertani kutatás, hanem a teljes magyar tudományos közösség számára.

Tisztelettel emlékezve:

az MTA Antropológiai Osztályközi Tudományos Bizottság vezetősége