A 2026. február 10-i osztályülésen Molnár Zsolt, az MTA doktora, a kuratórium elnöke az Alapítvány kuratóriuma nevében öt kutatónak adta át az Emlékdíjat.

E. Vojtkó Anna a fiatal botanikus-növényökológus nemzedék kiemelkedő, sokat hivatkozott tagja, akinek munkássága jelentős mértékben hozzájárult a modern, ökológiai jelleg-alapú megközelítések fejlődéséhez. A növények szeretetét, a botanika iránti elkötelezettséget a családból hozta magával a Debreceni Egyetemre, ahol megszerezte diplomáját. Doktori tanulmányait České Budějovicében folytatta, és nemzetközi együttműködések révén tovább erősítette kutatói profilját, miközben szoros tudományos kapcsolatokat ápolt magyarországi kollégáival is. Kutatásai különösen a virágtulajdonságok vizsgálatát mozdították előre – a funkcionális ökológia egyik alapvető, mégis hosszú ideig alulreprezentált dimenzióját –, és közleményei fontos szerepet játszottak abban, hogy e tulajdonságok kulcstényezővé váljanak a növényi stratégiák és a közösség-szerveződés megértésében. Tudományos munkájának alapossága mellett sokan ismerik derűs, jókedvű jelenlétéről – mindig mosolyog, és őszinte optimizmust sugároz minden szakmai közegben, ahol megfordul.

Fekete Réka a fiatal botanikus–növényökológus nemzedék egyik ígéretes és következetesen építkező kutatója, akinek munkásságát a természet iránti korai, személyes elköteleződés és az ökológiai szemlélet egysége jellemzi. Gyermekkori természetélményei a Dinnyési-fertőhöz kötődnek, s ez a kíváncsiságból induló, majd a megőrzés felelősségévé érő érdeklődés vezette a Debreceni Egyetem biológus szakára. Kutatói pályájának kiindulópontja az orchideák vizsgálata volt, különösen azoké a helyzeteké, amikor e különleges növénycsoport másodlagos, ember által alakított élőhelyeken – például temetőkben, faültetvényekben és útszegélyeken – talál menedékre. Munkái nemcsak azt mutatták meg, hogy az útszegélyek a táj orchideaflórájának refúgiumai lehetnek, hanem azt is, hogy a különböző antropogén élőhelyek összehasonlítása révén jobban érthetővé válnak az emberi tájhasználat természetvédelmi következményei. Az útszegélyeket egyszerre vizsgálja ritka fajok potenciális klímamenedékhelyeként és a sótűrő, részben idegenhonos növényfajok terjedését segítő ökológiai folyosóként. Fiatal édesanyaként és kutatóként egyszerre példázza, hogy a tudományos alaposság, a természet iránti felelősség és a mindennapi kitartás képes egymást erősíteni.

Fenesi Annamária egyetemi tanulmányait földrajz és biológia szakon végezte a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetemen, majd növényökológiára szakosodott. Doktori fokozatát az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerezte meg 2013-ban. Az inváziós növények ökológiája áll szakmai érdeklődésének a középpontjában. Az általa vezetett kutatásokban a kísérletes megközelítést alkalmazza rendkívül sikeresen, hiszen kontrollált körülmények között végzett csíráztatásos vagy növényneveléses kísérletei pontos válaszokat adnak számos, a növényi invázióval kapcsolatos ökológiai kérdésre. Az inváziós növények sikerét nemcsak kísérletek, hanem esettanulmányok és jelleg-alapú összehasonlító vizsgálatok által is kutatja. Vizsgálataiba az élőlényközösség más szintjeit is bevonja, pl. beporzókat vagy a talajbiótát. Jelenleg a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem kitűnő pedagógusa, aki lelkes és sugárzóan pozitív szemléletével számos hallgatót indított el és állított kitartóan a természetvédelem szolgálatába. Tanítványai közül sokan végeznek eredményes munkát növényökológusként, természetvédelmi szakemberként vagy botanikusként.

Tinya Flóra, az ELTE-n szerezte biológus diplomáját, és PhD értekezését is itt védte meg 2011-ben. 2016 óta a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézetében dolgozik, az Erdőökológiai Kutatócsoport tudományos munkatársa. Hallgató kora óta erdőökológiával foglalkozik. Feltárta őrségi erdőkben a faállomány és a fényviszonyok erdei aljnövényzetre és felújulásra gyakorolt hatását, majd a Pilis Üzemmód és Pilis Lék kísérletekben vizsgálta különböző erdészeti beavatkozások aljnövényzetre és felújulásra gyakorolt hatását. Kutatásai jelentősen hozzájárultak a kocsánytalan tölgy felújításának megalapozásához a folyamatos erdőborítást fenntartó örökerdő üzemmód keretében. Kutatási tevékenysége mellett nagy hangsúlyt fektet a tudományos eredmények gyakorlati hasznosítására, a fenntartható erdőgazdálkodás és az erdők védelmének megalapozására. Tagja az Országos Erdészeti Egyesület Örökerdő Szakosztályának, rendszeresen tart gyakorlati szakembereknek előadásokat, terepi bemutatókat, rendszeresen közli kutatásainak gyakorlati üzeneteit az Erdészeti Lapok folyóiratba. Számos szakmai közéleti aktivitása közül kiemelkedik, hogy 2020 óta ellátja a Természetvédelmi Közlemények főszerkesztői feladatait.

Varga Anna az etnobotanika, etnoökológia és a környezettörténet kiváló fiatal kutatója, egyetemi graduális képzését az ELTÉ-n, doktori tanulmányait Pécsett végezte. Kutatásai ember és természet együttműködésével kialakult ökoszisztémák, tájtípusok, embercsoportok vizsgálatára fókuszálnak. Neve egybekapcsolódik a fás legelők és az erdei legeltetés témakörének kutatásával, amelynek az egyik legjobb hazai ismerője. Tevékenysége a tudományos kutatómunkától az élőhelyek aktív védelmén át az ismeretterjesztő, szemléletformáló előadásokig és az egyetemi oktatásig terjed. Megalapította és hosszú éveken át vezette a Táj és Ember Népfőiskolát. Vizsgálatai a Kárpát-medence szinte egész területére kiterjednek a Székelyföldtől az Őrségig. Kutatásait a konvencionális gyűjtőmódszerek magas szintű alkalmazása mellett az új kérdések iránti nyitottság, a problémaérzékenység és a humánum jellemzi. Jó szervező, a tudományos élet aktív tagja, komoly hazai és nemzetközi kapcsolatrendszerrel és reputációval bír, fiatal kora ellenére külföldön is elismert kutató, amit ösztöndíjai, tisztségei is jeleznek. Jelenleg a Cseh Akadémia Botanikai Intézetének Marie Curie ösztöndíjasa.