Budapesten született 1935. április 14-én. Vegyész diplomát az ELTE TTK-n szerzett, majd friss diplomásként a Budapest Fővárosi Weil Emil Területi Vezető Kórház Központi Laboratóriumában dolgozott. A rutinmunka mellett enzimológiával, arteriosclerosissal, a máj és epeutak megbetegedéseivel, az emberi lipidek és lipoproteidek anyagcseréjével kapcsolatos kutatómunkát végzett. Doktori disszertációjának a tárgya a máj és epeutak betegségeinek zsíranyagcsere zavara volt, amit Moszkvában védett meg, majd honosíttatta a kandidátusi fokozatot.

1970-től főmunkatársként, majd 1979-től a Biokémiai Osztály vezetőjeként az Országos Onkológiai Intézet Onkopatológiai Kutató Intézetében a tumoros szervezet, illetve a tumorsejtek lipid és lipoproteid anyagcseréjének vizsgálatával, majd a rák kemoterápiájában alkalmazott vegyületek (pl. Vinca alkaloidok és difluoromethylornithine) hatásával foglalkozott. Vizsgálta a természetes poliaminok anyagcseréjét és élettani-diagnosztikai jelentőségét daganatos megbetegedésekben. Ezt követően elsődleges érdeklődése a human szérum és vizelet alfa-1-savanyú glikoprotein (AGP) felé fordult, mivel annak oligoszacharid-szerkezetében bekövetkező változások megfigyelése a daganatos megbetegedések diagnosztizálását segítheti. Ebben a témában dolgozott nyugdíjazása után is.

Az MTA doktora címet 1989-ben szerezte meg „Korszerű elválasztástechnikai módszerek alkalmazása a daganatkutatásban” című értekezésével. Biokémiai és elválasztástechnikai ismereteit igyekezett átadni a felnövekvő nemzedéknek könyvek írásával és több mint 20 évnyi oktatói tevékenységgel (ELTE, BME, SOTE).
Munkatársai és tanítványai megbecsülését élvezte, jó kapcsolatot ápolt velük.

Munkásságáért kapott díjak:

1976. Gerendás Mihály emlékérem - a Magyar Kémikusok Egyesületétől
1986. Kiváló Munkáért kitüntetés - az Egészségügyi Minisztériumtól
1991. Novicardin Díj - az MTA-tól
2005. Pro Patiente Díj - Országos Onkológiai Intézet és a Rákbetegek Országos Szövetségének díja
2011. Akadémiai Nívódíj - MTA és Akadémia Kiadó közös díja