A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA NYELV- ÉS IRODALOMTUDOMÁNYOK OSZTÁLYA

tisztelettel meghívja Önt

SZABOLCSI ANNA, az MTA tiszteleti tagja

Szintaktikainak tartott jelenségek szemantikai magyarázata

címmel tartandó székfoglaló előadására.

Az előadás ideje: 2021. október 18. (hétfő) 15.00 óra

Az előadás helye: Zoom

belépési link: https://us02web.zoom.us/j/88679762902?pwd=V1NwV2xSdERvblliRkZpeWQ4NzVNZz09

Tisztelettel kérjük, hogy az előadás résztvevői időben jelentkezzenek be, továbbá a belépést követően számítógépükön kapcsolják ki a kamerát és a mikrofont. Köszönjük.

Az előadás rövid összefoglalója:

A mondat mint nyelvi jel egy hangalakot öltő szerkezet és egy vele társított mondatjelentés egysége. A grammatika feladata, hogy végtelen számú ilyen egységet állítson elő olyan módon, hogy meg is magyarázza szabályszerűségeiket. Ha egy mondatot a beszélők rossznak tartanak, mindig felmerül az a kérdés, hogy a deviancia forrása formai vagy jelentésbeli. A nyelvészeti irodalom számos problématípust eleinte szintaktikainak tartott, de ma a jelentés inkoherenciájával magyarázza őket. A szintakszis--szemantika váltást tipikusan a vizsgált adatok körének kiszélesítése kényszerítette ki, s az új adatok új megvilágításba helyezték a klasszikus adatokat is. A rossz mondatok inkoherenciáját gyakran a mondatjelentés fontos összetevői közötti, logikailag is megragadható ellentmondás okozza. Szabolcsi Anna korábbi munkáiban több ilyen kérdéskörrel foglalkozott. Előadása egy ebbe a sorba illeszkedő újabb vizsgálatot mutat be.

A francia és spanyol nyelvészet fedezte fel az ún. obviáció (a továbbiakban: anti-koreferencia) jelenségét. Ha egy kívánságot kifejező igének konjunktívuszi mondatbővítménye van, ennek alanya nem lehet koreferens a kívánságot kifejező ige alanyával. Magyar példával: *Azt akarom, hogy ugráljak (kontra ugráljál). Az első hipotézis-típus ezt a névmásokra vonatkozó szintaktikai megkötéseknek tulajdonította; fény derült azonban olyan rendszeres kivételekre, amelyeket így nem lehetett megmagyarázni. A következő hipotézis az alternatív mondatformák versengésén alapult. Ha a kívánságot kifejező ige mondatbővítménye ágentív, az ideális forma az ún. infinitívuszi kontroll-szerkezet: Ugrálni akarok; ennek létezése blokkolja a konjunktívuszt. Ez sem lehet azonban az anti-koreferencia általános magyarázata. A remél és sajnál típusú igék mondatbővítménye anti-koreferencia-jellegű effektust mutat: ??Remélem, hogy ugrálok, ??Sajnálom, hogy ugrálok -- annak ellenére, hogy ez a mondatbővítmény a magyarban indikatívuszi formájú és nincsen olyan, a célnak jobban megfelelő változat, ami ezt blokkolhatná. Olyan hipotézisre van szükség, amely (mutatis mutandis) egyaránt lefedi a régi és az újonnan felfedezett eseteket, de a kivételekről is számot ad. A javasolt hipotézis felhasználja a direktívák logikáját és a beszédaktusok őszinteségi feltételeinek megsértésére vonatkozó általánosításokat. A deviancia forrása a jelen esetben az, hogy az attitűd-hordozó tagad valamit vagy bizonytalan valamiben, ami felől közvetlen, belső bizonyossága van, illetve ami felett teljes kontrollt gyakorol. Ez a fajta ellentmondás feloldhatatlan.