A Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya elektronikus szavazás eredményeként nagy többséggel támogatta a Nyelvtudományi Bizottság állásfoglalását a Nemzeti Alaptanterv és kerettantervei magyar nyelvre vonatkozó részeiről.

Az MTA Nyelvtudományi Bizottságának állásfoglalása a Nemzeti Alaptanterv és kerettantervei magyar nyelvre vonatkozó részeiről

A nyelvtudomány választott akadémiai képviselőtestületének álláspontja szerint a most bevezetett NAT-nak és kerettanterveinek alább olvasható szakmai problémái kétségessé teszik a korszerű anyanyelv-pedagógiai célok megvalósítását.

(1) Az átfogó célok legáltalánosabb megfogalmazásaiban nem kap megfelelő hangsúlyt a nyelv és következésképpen az anyanyelv-pedagógia összetett kommunikációs, kulturális és kognitív szerepe, nem jelennek meg kellő hangsúllyal a kompetenciafejlesztés, műveltségközvetítés, személyiségfejlesztés nyelvi tényezői. Ebben a tekintetben a 2018. évi NAT-tervezethez képest is jelentős visszalépés mutatkozik.

(2) A NAT és a három kerettanterv a nyelvet kész, zárt szerkezetként értelmezi, nem rendszer és használat egységeként. Normatív, előre meghatározott kategóriákkal és fogalmakkal dolgozik, elszakadva a kommunikációs gyakorlattól, a mindennapi nyelvi tevékenységtől.

(3) Az így bemutatott nyelvhez a diákok kívülről viszonyulhatnak a nyelvtanórán, nem saját anyanyelv-tudásuk felől. A NAT nem épít a diákok saját anyanyelv-tudására, nem hozza működésbe a diákok nyelvi képességeit, alkotó kompetenciáit, nincs korosztályi ismeretekhez, nyelvi és szituációs élményekhez kapcsolva a normatív anyag. Fontos módszertani alapelvek alkalmazásai hiányoznak, például a tanulók anyanyelvi kompetenciáján alapuló, nyelvi szabályszerűségeket vagy szabályokat felfedező tevékenységek, a nyelvi-kommunikációs jelenségekre vonatkozó érvelő vita.

(4) A korszerűtlen besoroló (taxonomizáló) és előíró grammatika nincs harmonizálva a kommunikációs és nyelvhasználati tantárgyi témákkal. Tisztázatlan, hogy a kerettantervekben miképp viszonyulnak egymáshoz az egyes ismeretkörök, amelyek egymástól elkülönített fejezeteket alkotnak, az összefüggések jelölése nélkül.

(5) Súlyosan korszerűtlen és hibás a nyelvváltozatok kezelése. A határon túli magyar nyelvváltozatok elkülönülnek a többi nyelvváltozattól, melyek tagolása (köznyelvi változatok, csoportnyelvek rétegnyelvek) hat-hét évtizeddel ezelőtti nyelvtudományi álláspontot hoz vissza. A kétnyelvűség és a jelnyelv tévesen jelenik meg a nyelvváltozatok között, míg a nyelvi kontaktusok nem szerepelnek a kérdéskörben. A nyelvi hátrány és annak kezelése nem fejlesztési elem.

(6) A magyar nyelvet a NAT izoláltan kezeli a világ más nyelveihez és kultúráihoz képest.

(7) Az elsajátítandó ismeretek és az elvárt eredmények, valamint az ezekhez hozzárendelt lehetőségek között feloldhatatlan ellentmondás látszik.

(8) Az anyag egyáltalán nem épít az anyanyelvi képzés és a más tantárgyak közötti integrációs lehetőségekre.

(9) Az alaptanterv és a kerettantervek megfogalmazása sok helyen homályos, és belső ellentmondások, következetlenségek feszítik szét a szerkezetét.

(10) A nyelv és a gondolkodás összefüggésének említései – pl. "a nyelv szegényedése a gondolkodás szegényedése is" – felületesek és tudománytalanok.

(11) A magyar nyelv rokonságával kapcsolatos megjegyzések didaktikailag és tudomány-módszertanilag egyaránt hibásak. A Fejlesztési feladatok és ismeretek címszó alatt a következő szerepel: „Nyelvrokonság és nyelvcsaládok vizsgálata. A nyelvrokonság bizonyítékainak tudományos módszereinek tisztázása”, az V. pontban pedig: „A magyar nyelv rokonságának hipotézisei”, illetve „A 19. század versengő elméletei, az utóbbi évtizedek törekvései a származási modellek felülvizsgálatára (a „család” és a „fa” metaforák kritikája, újabb régészeti és genetikai adatok, stb.) A nyelvhasonlítás korszerű formái.” E megjegyzések elfogadhatatlanok. Túl a Nemzeti Alaptantervhez méltatlan pongyola fogalmazáson, didaktikai szempontból azért, mert a nyelvrokonság megközelítésének, ábrázolásának és bizonyítási lehetőségeinek bemutatása helyett a kérdéskör szempontjából jóval kevésbé lényeges „család” és „fa” fogalmakat helyezi előtérbe, továbbá a nyelvtan tanításába olyan tudományterületek (régészet, genetika) tárgyalását illeszti, amelyek attól idegenek. Tudományos szempontból pedig azért tarthatatlanok, mert a nyelv eredete független a nyelv beszélőinek genetikailag igazolható leszármazásától csakúgy, mint a beszélői csoportokra jellemző régészeti kultúráktól. Értelmezhetetlen „a nyelvhasonlítás korszerű formái” kifejezés, mivel a világ valamennyi nyelvének rokonságát ugyanazzal a mindmáig korszerű tudományos módszerrel állapították meg, mint a magyar nyelvét. Tudománytalan, hogy az anyagban nem fordul elő a „finnugor” és az „uráli” kifejezés.

Összegzésképpen azt állapítjuk meg, hogy a NAT-nak és a kerettanterveknek a Magyar nyelv és irodalom tantárgyon belül a magyar nyelvre vonatkozó részei elavult nyelvszemléletre épülnek, didaktikai hibákat és tudományosan elfogadhatatlan elemeket tartalmaznak. Ezért kérjük azok visszavonását és kompetens szakemberek bevonásával egy – tudományosan és didaktikailag egyaránt korrekt – új változat kidolgozását.