2021. szeptember 8-án elhunyt Kilián István irodalomtörténész, az MTA doktora, az MTA Színház- és Filmtudományi Állandó Bizottságának korábbi elnöke, sokaknak Kilián tanár úr.

Csaknem egész életében tanított: középiskolában kezdte, majd a felsőoktatásban folytatta, tanított a Debreceni Egyetemen, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, ő indította el a magyar szakos képzést a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karán, ahol tanszékvezető egyetemi tanár, majd emeritus professor volt.

Történelem-latin szakos középiskolai tanárként, osztályát őszi munkára kísérve, egy padláson bukkant rá egy köteg kéziratra, s attól kezdve a tudományos kutatás is életének része lett. Hamarosan publikálni kezdte az általa felfedezett drámakéziratokat, s ezzel megtalálta kutatásának fő irányát: a magyar drámatörténet korai fejezetét alkotó iskolai drámák elsüllyedt Atlantiszát. Egész munkássága arra irányult, hogy ezt a nagyrészt ismeretlen, hatalmas anyagot beillessze a 18. század magyarországi kultúra-, művelődés- és irodalomtörténetébe. Ez vezette másik érdeklődési területe, a régi magyar képvers kutatásánál is, ezekből szintén igen sokat emelt ki a teljes feledésből.

Élete következő időszakában irodalmi muzeológus volt, Miskolcon, majd Debrecenben, érdekes naplók, kéziratos hagyatékok, levelek kerültek elő munkája nyomán.

1980-ban a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetébe hívták, hogy csatlakozzon az ekkor formálódó Régi Magyar Dráma Kutatócsoporthoz, amelynek Staud Gézával és Varga Imrével együtt alapító tagja lett (később pedig ő vette át a csoport vezetését), egyúttal tanítani kezdett az ELTE Régi Magyar Irodalom tanszékén. A Régi Magyar Dráma Kutatócsoport keretében fáradhatatlanul dolgozott az iskolai színjátszás adattárainak, majd pedig a régi magyar drámaszövegeknek a kiadásán,

Iskolateremtő tudós volt. Hamarosan létrehozott egy kis csapatot volt egyetemi hallgatóiból, akikkel együtt végigjárta a felvidéki, erdélyi levéltárakat, könyvtárakat, újabb magyar nyelvű drámaszövegeket kutatva, s akikkel együtt gondozta, szerkesztette mind a két sorozatot.

80. születésnapján, 2013-ban, a tiszteletére készült kötetben több mint ötven pályatárs és tanítvány köszöntötte, ugyanekkor a Magyar Érdemrend Középkeresztjével ismerték el addigi pályáját. 1988-ban indította el a háromévenkénti színház- és drámatörténeti konferencia-sorozatot (amely 1994-től már nemzetközi lett, idegen nyelvű előadásokkal és kiadványokkal), a dráma- és színházkutatók legfontosabb fórumát. A tizenkettedik rendezvényre 2021. szeptember 2–4. között került sor Egerben, ahova már nem tudott eljönni. A Régi Magyar Drámai Emlékek XVIII. század kritikai sorozatának legújabb kötetét (Ferences iskoladrámák II.), amelynek egyik drámáját még ő rendezte sajtó alá, szeptember 8-án, szerdán késő délelőtt szerettük volna személyesen is elvinni hozzá – a könyvet azonban már nem tudtuk átadni.

Hogyan tudnánk méltón módon őrizni az emlékét?

Kedves Tanár Úr, ígérjük, folytatjuk a munkát.

Demeter Júlia, a Színház- és Filmtudományi Állandó Bizottság nevében