Elhunyt Hazai György turkológus, orientalista, az MTA rendes tagja
2016. január 7-én, életének 84. évében elhunyt Hazai György turkológus, orientalista, nyugdíjas egyetemi tanár, kutatóprofesszor, az MTA rendes tagja. A magyar keletkutatásnak és az egész magyar tudományosságnak óriási nemzetközi megbecsültséget szerző régi, nagy orientalista generáció egyik legkiemelkedőbb képviselője volt. Halálával óriási veszteség érte a magyar és az egyetemes turkológiát.
Hazai György a török népek és a török nyelvek kutatója volt. Nemzetközi mércével mérve is kimagasló tudományos életműve és tudományos közéleti tevékenysége révén ma ő a világ egyik legismertebb és legelismertebb magyar keletkutatója. A legendás Németh Gyula, Ligeti Lajos és Fekete Lajos professzorok tanítványaként török–történelem szakon végzett az ELTE-n. Egy éves szófiai vendégtanárkodást követően négy évig az MTA Nyelvtudományi Intézetében dolgozott. 1963-tól a berlini Humboldt Egyetem docense, majd professzora, közben 1963-1974 között a Német Tudományos Akadémia Turfán-kutatócsoportjának vezetője. 1982-ben hazatért, 1984-1990 között az Akadémiai Kiadó igazgatói posztját töltötte be. 1991-től nyugdíjazásáig az MTA Nyelvtudományi (később Irodalomtudományi) Intézetében működő Orientalisztikai Munkaközösség tudományos tanácsadója, majd kutatóprofesszora. Közben (1992-1999 között) a nicosiai Ciprusi Egyetem tanszékvezető tanára, 2000 és 2003 között pedig a budapesti német nyelvű Andrássy Egyetem alapító rektora.
Kutatási területe a török népek és a török nyelvek története. Ezen belül különösen a balkáni török nyelvi viszonyok és kölcsönhatások kérdését vizsgálta. A területi variánsok alapján új fejlődési korszaktípusokat sikerült kimutatnia, s ezáltal új kritériumrendszert kidolgoznia a török nyelvtörténet periodizációjához. Tudományos munkásságának másik nagy területe a korai oszmán-török nyelvemlékek felkutatása, kiadása és nyelvészeti feldolgozása. Ennek célja a nyelvtörténeti változások és a sajátos oszmán kultúra kialakulási folyamatának megragadása. A korai források nyelvészeti vizsgálatában ő vezette be a sokak által követett ún. numerikus módszert. A harmadik nagy terület a latin és cirill betűs átírásos török nyelvemlékek feltárása és értelmezése, amivel önálló kutatási irányt és külön iskolát teremtett. Mindezekkel egyidejűleg számos összefoglaló mű megírásában vagy létrehozásában vett részt. Az ő nevéhez fűződik (eredetileg német, újabban pedig török nyelven) a török nyelvtörténet és a nyelvtörténeti kutatások monografikus összefoglalása, amely minden török tanszéken kötelező olvasmány. Egyik fő kezdeményezője és gondozója volt a nemzetközi turkológiai információ-szolgáltatás újabb és újabb eszközeinek, például a Turkologischer Anzeiger című éves bibliográfiának.
Hazai György számos nemzetközi könyvsorozat és folyóirat szerkesztője, társszerkesztője vagy szerkesztőbizottsági tagja volt. A keletkutatók számos szervezetében töltött be alapító, titkári, főtitkári vagy elnöki tisztet. Így például ő hozta létre a Comité International des Études Ottomanes et Pre-Ottomanes nevű tudományos társaságot, amely legutóbbi konferenciáját 2014-ben Budapesten tartotta. 1991-ben a keletkutatók legátfogóbb szervezete, a Kelet- és Ázsia-kutatás Nemzetközi Szövetsége főtitkárává, 2007-ben elnökévé választották.
Munkásságát itthon és külföldön számos alkalommal ismerték el. 1982-ben az MTA levelező, 1995-ben rendes tagjává választották. Tiszteleti tagja lett többek között a Török Történeti Társaságnak, a Török Nyelvészeti Társaságnak, az American Oriental Society-nek, a Török Tudományos Akadémiának, a göttingai Société Uralo-Altaicának, levelező tagja a müncheni Südosteuropa-Gesellschaftnak és a helsinki Société Finno-Ougrienne-nek. A Német Szövetségi Köztársaság a Nagy Érdemkereszttel, a Francia Köztársaság a Francia Érdemrend parancsnoki fokozatával, a Török Köztársaság pedig a legnagyobb polgári kitüntetésnek számító Érdemrenddel ismerte el eredményekben gazdag munkásságát.
Hazai György a magyar keletkutatásnak és az egész magyar tudományosságnak óriási nemzetközi megbecsültséget szerző régi, nagy orientalista generáció egyik legkiemelkedőbb képviselője volt. A török nyelv kutatásában elért tudományos eredményeivel és tudományszervező munkásságával a világ minden részén rendkívüli elismertséget vívott ki magának. Itthoni műhelye a hazai orientalista utánpótlásképzés egyik bázisa, és a nemzetközi tudományosságban meglévő pozícióival a magyar orientalisták nemzetközi elfogadtatásához is jelentősen hozzájárult. Halálával óriási veszteség érte a magyar és az egyetemes turkológiát.
Fodor Pál turkológus, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont főigazgatója