2020. november 16.

A szövegértés jellemzői és feltételei különös jelentőséggel bírnak a globalizált elektronikus kommunikáció és a közösségi hálózatok világhálón létrejövő és működő rendjében. Ebben a nyilvános és félnyilvános folyamatos kommunikálásban a megszólalás elsődlegesen mindinkább cselekvés, és kevésbé ismeretközlés, a célok elérése, tehát az adott szöveg adott szándékú megért(et)ése válik fontossá, mintha a közös jelentésképzés rovására.

A konferencia a szöveg értését a szöveg értelmének (jelentésének) befogadói feldolgozása felől közelíti meg, és a szövegértés hétköznapi, nem tudományos folyamatait vizsgálja, abból az elvből kiindulva, hogy a szöveg nem tartály, amelybe tartalmat tesz a beszélő, a hallgató pedig kiveszi onnan azt, hanem interszubjektív mentális műveletekkel létrehozott és megértett nyelvi produktum. Arra összpontosít, hogy a szöveg milyen megértési feltételeket nyújt a befogadónak, azaz a mindenkori beszélő milyen perspektiválási és konstruálási műveletekkel hozza létre szövegét, miképp irányítja így a hallgató figyelmét; hogyan kontextualizálja a tartalom megkonstruálását, illetve a hallgató ebben az interszubjektív folyamatban milyen megértési műveleteket hajt végre, milyen ismereteket milyen módokon hív elő a beszélő és szövege által megszólítva. A fő cél annak bemutatása, hogy mi jellemzi a szöveg műveleti jellegét és a megértési műveletek során aktivált ismeretek mentális szervezettségének és a szöveg általi orientálásának folyamatait. E kérdések mind a beszélt, mind az írott szövegekre kiterjednek. A konferencia előadásai az empirikus leírások mellett azt is kifejtik, hogy a fentiekben azonosított tényezőket milyen elméletekkel és módszertanokkal teszi leírhatóvá a nyelvtudomány, a pszichológia és a pedagógia, továbbá az irodalomtudomány, a teológia és a klasszika-filológia.

A konferencia első része a nyelvtudomány, a pszichológia és a pedagógia diszkurzusában olyan témakörökben mutat be autentikus kérdéseket és vizsgálati eredményeket, amelyek multidiszciplináris kimenetű diszkurzív válaszokat igényelnek: a szöveg értelme (jelentése) a hétköznapi megértés folyamatában; a kontextuális beágyazottság (hozzáigazítás), az implikációk aktiválásának módjai, szövegbeli hatókörei, a téma mint értelmi és kulturális közeg; műveleti koherenciatényezők; nagyobb szövegbeli értelemszerkezetek aktiválhatósága; a konvenció, a heurisztika, a tanulás szerepe a szövegértésben; a szövegértés és az olvasástanulás viszonya. A konferencia második részében az irodalomtudomány, a teológia és a klasszika-filológia reflektál a mindennapi (nem tudományos) szövegértés problémáira saját területén.

Megnyitó: S. Varga Pál, az MTA rendes tagja

Tolcsvai Nagy Gábor, az MTA rendes tagja: A tudásaktiválás szemantikai jellemzői a szövegértés folyamatában

Tátrai Szilárd PhD: A kontextualizáció interszubjektív műveletei különböző diskurzustípusokban

Domonkosi Ágnes PhD: A társas viszonyok nyelvi feldolgozása mint a szöveg értelemösszetevője

Csépe Valéria, az MTA rendes tagja: Versengés a jelentésért: Szöveg, kontextus és a kognitív sémák

Steklács János PhD: Az olvasási, szövegértési folyamat szemkamerás vizsgálatának eredményei az olvasástanítás szempontjából.

Pléh Csaba, az MTA rendes tagja: Elbeszélő és leíró szövegek feldolgozása a nyomtatás és a hipertext világában

Kulcsár Szabó Ernő, az MTA rendes tagja: Nyelv és szöveg az irodalmi hatástörténetben

Simon Attila PhD: Emlékezés, gyász, szánalom. Affekciók és hermeneutika az Ilias XXIV. énekében

Fehér M. István, az MTA rendes tagja: Szöveg, értés, szövegértés hermeneutikai nézőpontból

Fabiny Tibor PhD: Uzurpáció vagy appropriáció? A Héber Biblia (LXX) egyes textusai mint vendégszövegek az Újszövetségben