2017. november 20.

A bölcsészettudományok és az általuk vizsgált jelenségek körében a műszaki eszközök használata évezredek óta jellegzetesen ritka és nem jelentős. A számítógép megjelenése ezen a helyzeten nagymértékben változtatott. Az emberi elme és a gépi, de ember által működtetett intelligencia alkotó és kommunikációs kapcsolata, interakciója összetett és mindinkább kétirányú.

A gépi intelligencia hosszú évtizedek óta egyre nagyobb szerepet játszik a humán tudományok működésében, immár nem pusztán adattárolás vagy szövegszerkesztés és szövegtovábbítás céljából. A nagy mennyiségű kutatási adatok objektív gyűjtése, különböző célú keresése, feldolgozása az ezredfordulóra megkerülhetetlen eljárások lettek. E tudománytörténeti folyamatban a kutatástervezés, a hipotézisek felállítása, a kutatási eredmények előre jelzése, ezáltal a tárgytudományos elméletek és módszertanok, illetve a tudományfilozófiai alapok is a gépi feldolgozás hatása alá kerültek és kerülnek. Mindezzel szoros kulturális összefüggésben a humán tudományok által kutatott jelenségek, a gyakorlat szintén erősen a gépi működés függvényévé vált, a mindennapi kommunikációtól kezdve egyes művészeti ágakig.

Az MTA I. osztálya e kettősség viszonyában közelíti meg a humán tudományok és a gépi intelligencia kérdését 2017. évi konferenciáján.

A kettős tematika egyik fő témája a gépi intelligencia szerepe a tudományos tevékenységben. A fontos kérdések itt a következők. Mennyiben eszköz és mennyiben a kutatás alakítója a számítógép műveleti alkalmazása. A műveletek végeztetése és az adatbázisok fajtái és működtetése hogyan alakítja a kutatás keretét, az adatok összetételét és rendszerét, mennyire önjáró a gépi intelligencia. Milyen fokú a kísérleti vagy modelláló műveletek beprogramozásának és végrehajtatásának, illetve a korpusz létrehozásának és a korpuszban való irányított keresésnek az emberi és gépi irányítottsága. Miképp járul a számítógépes kutatás megalapozásához a hagyományos kutatástervezés és -módszertan, illetve fordítva: hogyan alakítja át a gépi kutatás a humán feldolgozást; alakítja-e a tudományelméletet, és ha igen, hogyan. Hol mond csődöt a mesterséges intelligencia a kutatásban. Az előadások a bevezető tudományfilozófiai áttekintés után az irodalomtudomány, a nyelvtudomány, néprajztudomány és a klasszika-filológia köréből tárgyalják a kérdéseket.

A konferencia tematikájának másik összetevője a gépi intelligencia szerepe a kreatív tevékenységben. Miben segíti a gépi humán tudományos tevékenység az emberi tevékenységek ezredforduló utáni rendszerét. Ebben a részben szó lesz a számítógépes fordításról, az emberi jellegű beszéd gépi előállításáról, művészet és gépi intelligencia kapcsolatáról a számítógépes (irodalmi) írás és a számítógépes zeneszerzés területén.

Elnök: Kertész András, az MTA rendes tagja

Megnyitó

Kampis György, az MTA doktora: Automatizált tudomány? Gépek és adatok a tudományban

Prószéky Gábor, az MTA doktora: A nyelvtudomány találkozásai a gépi intelligenciával

Elnök: Dávidházi Péter, az MTA rendes tagja

Palkó Gábor PhD: A digitális bölcsészet kultúrtechnikái. Virtuális kutatókörnyezetek

Debreczeni Attila, az MTA doktora: Az elektronikus kiadás színe és a visszája

Kozák Dániel PhD: Digitális szövegkorpuszok és intertextuális kutatás a klasszika-filológiában

Nagy Károly Zsolt PhD: Virtuális etnográfia. Néprajzi kutatás interfészek közti terepen

Elnök: Tolcsvai Nagy Gábor, az MTA rendes tagja

Németh Géza PhD: Kempelentől a Wavenet-ig: a gépi beszédkeltés tudományának fejlődése

Laki László János PhD: Mesterséges intelligencia a gépi fordításban

Szűts Zoltán PhD: Irodalmi Nobel-díjas mesterséges intelligencia? A gépversektől a Big Data rövid történetekig

Vidovszky László, a SZIMA rendes tagja: Deus ex machina – a tehetséges számítógép