Az újonnan létrejövő, gyors növekedésre képes innovatív vállalkozások finanszírozásának fő forrását világszerte a kockázati tőke jelenti.
A kockázatitőke-ágazat az iparág jellegéből adódóan csak globalizált módon tud működni. Úgy, hogy a gyors növekedésre képes, innovatív cégek magvető szakaszában a helyi befektetők vesznek részt a perspektivikus cégek kiválasztásában és finanszírozásában, majd külföldi társaikkal közösen fejlesztik tovább az egyre inkább nemzetközivé váló cégeket. A nemzetközi terjeszkedés finanszírozásában azonban már azok a neves nemzetközi befektetési alapok játsszák a főszerepet, amelyek megfelelő mennyiségű tőkével, valamint szakmai tapasztalattal rendelkeznek a cégek sikeres felneveléséhez, tőzsdére juttatásához, avagy a szakmai felvásárlókkal való megállapodások A tanácskozás vitaanyaga ide kattintva olvasható.megkötéséhez.

A kelet-közép-európai régió (a továbbiakban: „a régió”) kockázatitőke-piacán jelentős változás zajlik. Sok startup már kezdettől fogva nemzetközi expanzióra készül, ezért olyan partnereket keres, akik ebben segíteni tudnak neki. Több startup eleve ki is hagyja a hazai befektetőket, és egyből nemzetközi szereplőkhöz fordul befektetésért. A régió fejletlen kockázatitőke-iparát fejleszteni kívánó, tőkeellátottságát javítani szándékozó állami forrásokat befektető állami alapkezelők rendkívül nagy tőkekínálatot biztosítanak a startupok széles körének, a cégek közötti szelekciót azonban nem kizárólag piaci szempontok alapján végzik. Miután az állami beavatkozás a régió több országában is meghatározó, a piaci viszonyok és magatartási formák a régió piacain még sok helyen nem tudtak megerősödni. Az állami megrendelésekből, állami járadékvadászatból élő cégek esetében a siker kulcsa továbbra sem
a hatékonyság vagy a megtermelt hozzáadott érték, hanem sokkal inkább
az állami döntéshozókkal kialakított megfelelő kapcsolat. Így a startup szektor kiépülését katalizáló, a koronavírus-járvány kitörése után annak hatását kivédeni segítő jelentős állami dominancia fennmaradása nemcsak segítheti, de hátráltathatja is a startup szektor régióbeli fejlődését, mivel a piac természetes szelekciós mechanizmusa nem tud tisztán érvényesülni.

Valójában tehát duális gazdaság működik a startupok piacán, amelyben
a cégek egy része próbál a piacról megélni, s távol tartja magát az állami támogatásoktól, míg egy másik része az állam segítségével igyekszik boldogulni.

A válság időszakában az állami alapoktól piaci mérlegelés nélkül juttatott mentőcsomagok ezt a helyzetet tartósíthatják.

A VTT decemberi üléséről készített képgaléria a fotóra kattintva nézhető meg Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Az innovációra alapozott növekedés azonban nehezen képzelhető el
a vállalkozás szabadsága és a verseny tisztasága nélkül. Ennek előfeltétele
a tulajdonjog védelme és a szerződések kikényszerítése, azaz a jogállamiság érvényesülése. A kockázati tőkére vonatkozó adatok alapján egyértelműen kirajzolódik, hogy a kockázati tőke működésének intézményi környezete
a kelet-közép-európai régióban nagyon egyenlőtlenül fejlődött. A régió országai a kockázatitőke-ipar működésmódját tekintve lényegében négy csoportba sorolhatók. Az első csoportba tartozik a baltikumi országok közül Észtország és Litvánia, amelyek a piac liberális szabályozását választva, valamint a digitalizálás elterjesztése folytán pezsgő kockázati tőkepiacot mondhatnak magukénak, nemzetközi szinten is kiugró eredményekkel.
A második csoportba az illiberális feltételek közepette működő két ország, Magyarország és Lengyelország tartozik, ahol a piac kettévált. Az Európai Unióból és a nemzeti költségvetési forrásokból mesterségesen felduzzasztott startupok világára, valamint a helyileg kinevelődött, tapasztalt privát alapkezelők közreműködésével nemzetközileg sikeres innovatív vállalkozások körére. A harmadik csoportban szerepel az Európai Unióhoz csatlakozott többi régiós ország, ahol a piacgazdaság megerősödését az uniós források mozdítják elő, és az ehhez kapcsolódó intézményi átalakulás már javában zajlik.
A negyedik csoportban a kockázati tőkepiac még csak csírájában létezik, s egy-egy kivételesen sikeres cégtől eltekintve az itteni piac inkább csak néhány nagy összegű kivásárlás helyszínéül szolgál.

A kockázatitőke-ipar működése és ezen belül innovációt előmozdító szerepe csak akkor lehet eredményes, ha a kelet-közép-európai régió országainak piacán is maradéktalanul érvényesül a vállalkozás szabadsága.

Kiépül a működést segítő infrastruktúra, vagyis az oktatás révén megvalósul a korszerű szaktudással és nyelvtudással rendelkező, a technológiai fejlődés gyors követésére képes munkaerő utánpótlása, lehetővé válik a részvényopciók vonzó feltételekkel való alkalmazása, gördülékennyé válik
a vállalkozások indítása, üzemeltetése és a veszteséges cégek kivonása
a piacról, s mindehhez a digitalizáció nyújtotta lehetőségek révén mód nyílik
a távoli munkavégzésre, illetve a más országbeli cégek üzemeltetésére.
E feltételeket érzékelve a régiós gyökerű, sikeressé vált cégek alapítói és vezetői megszerzett vagyonuk és tapasztalataik birtokában ismételten saját országaikat választhatják tevékenységük folytatására, ott mentorálnak kezdő cégeket, fektetnek be „sikergyanús” cégekbe üzleti angyalként vagy
a kockázatitőke-alapon keresztül, s ezzel közvetlenül és az általuk nyújtott minta révén közvetve is hozzájárulnak a hazai ökoszisztéma fejlődéséhez. Ha azonban az ígéretes, gyors növekedésre képes innovatív vállalkozások piacán nem a legjobbakat választják ki, mert az állami támogatások és befektetések eltorzítják a megszerezhető jövedelmek forrásait, s ezáltal a járadékvadász viselkedés kerül előtérbe, akkor a kockázatitőke-piac nem tudja betölteni gazdaságfejlesztő szerepét, a rendszer működése eltorzul, s a kockázati tőke nemzetközi piacához való kapcsolódás az érintett országokban csak lassan és hiányosan következik be.