Lehet-e Európa globális vezető az emissziócsökkentés területén? – a Világgazdasági Tudományos Tanács tizennegyedik ülése videón

Az üvegházhatású gázok kibocsátáscsökkentésére irányuló európai tervekről és magyarországi hatásaikról beszélt az MTA Világgazdasági Tudományos Tanácsának legutóbbi ülésén Felsmann Balázs, a BCE Vezetés és Stratégia Tanszék vezetője, a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont kutató főmunkatársa. Az előadásról és az azt követő vitáról készült felvétel az mta.hu-n.

2021. október 1.

Az EU üvegházhatású gázok kibocsátása elleni küzdelmének fontos mérföldköve a 2030-as kibocsátáscsökkentési célok 55%-ra való emelésének terve és az ehhez kapcsolódó ösztönző mechanizmusok kidolgozása.
Az Európai Bizottság 2021 júliusában tette közzé több mint ezer oldalas,
17 dossziéból álló javaslatcsomagját.

Felsmann Balázs Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

A szabályozás egyszerre hivatott a klímacélok támogatására, az európai cégek versenyképességének fenntartására és a szennyező tevékenységek közösségen kívülre telepítéséből származó nem kívánt hatások mérséklésére, elkerülésére. A célok ambiciózusak. Európa klímasemlegessé tétele egyben egy új növekedési program, amely biztosítani kívánja az európai gazdaság versenyképességének fenntartását. A klímacélok elérése egyszerre szorító szükség, mivel a globális felmelegedés civilizációs fenyegetést jelent, ugyanakkor lehetőség is
a transzformáció által kínált új üzleti lehetőségek feltárására és kiaknázására.
A versenyképesség fogalma is revízióra szorul: vajon lehet-e a korábbi, szűk közgazdasági módon értelmezni, vagy indokolt-e új, a fenntarthatósági célokat jobban tükröző kategóriákban gondolkodni?

A 2050-es zéró emissziós célkitűzés elérése óriási átrendeződést tesz szükségessé valamennyi energiatermelő és -felhasználó szektorban.
Az energiarendszerek átalakulása makro-, iparági és szervezeti (mikro-) szinten is kihívásokat támaszt valamennyi érintettel szemben. Az átalakulást gyakran szokták a „4D” rövidítéssel jelölni: makroszinten a társadalmi elvárásokat és a kapcsolódó politikai célokat tükröző dekarbonizációs célkitűzések, iparági szinten a villamosenergia-termelés decentralizációja, amely együtt jár az energetikai értéklánc demokratizálódásával, végül szervezeti szinten a digitalizáció egyre mélyebb beépülése az energiarendszerekhez kapcsolódó üzleti folyamatokba ahhoz vezet, hogy új típusú piaci szereplők jelennek meg, míg a hagyományos energiavállalatoknak technológiai és szervezeti innovációk segítségével gyökeresen meg kell újítaniuk üzleti modelljeiket.

Az átalakulás kereteinek biztosításához szükséges a konzisztens politikai célrendszer, ütemterv és eszköztár megteremtése. Ezt tűzi ki célul az Európai Bizottság 2021 júliusában közzétett „Irány az 55%!” javaslatcsomagja is, amely az energiafelhasználás legtöbb területén jelentős emissziós szigorításokra tesz javaslatot. Mára egyértelmű, hogy fel kell gyorsítani a gazdaság átállítását az alacsony karbonintenzitású technológiákra, hogy elérhetővé váljanak a 2050-es nettó zéró kibocsátási célszámok. Ehhez már nem elégséges a teljes emisszió 44%-áért felelős energiatermelés zöldítése, intézkedések kellenek
az emisszió negyedéért felelős közlekedés, a 20%-os közvetlen kibocsátásért felelős ipar és a 9%-os súllyal megjelenő épületek emissziójának radikális csökkentésére is.

A VTT üléséről készített képgaléria a fotóra kattintva nézhető meg Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Az európai gazdaságoknak meg kell határozniuk, melyek azok a prioritások, amelyek terén valóban eséllyel vehetik fel a küzdelmet globális versenytársaikkal. Ketels és Porter (2021) [1]megfogalmazása szerint az egységes európai piac kereteinek létrehozását követően, amely meghatározta a 2004-es bővítés utáni évtizedet, mostanra az európai országok és régiók versenyképességét érintő kihívások sokkal inkább mikrogazdasági jellegűvé váltak: a fő feladat, hogy a környezeti tényezők az innováció és a termelékenység fokozását támogassák. Az egységes piac megteremtésére irányuló programokat követően most sokkal inkább a regionális sajátosságok figyelembevételére van szükség, amelynek keretében minden régió megfogalmazza saját egyedi értékajánlatát az európai és globális gazdaságon belül. Ennek helyi, lokációspecifikus versenyelőnyökön kell alapulnia, és olyan együttműködő klaszterek létrejöttét kell eredményeznie, amelyek a legtöbbet tudják kihozni az egyedi versenypozícióból.

Az előadás a globális és európai dekarbonizációs folyamatok áttekintésével azok európai és érintőlegesen magyarországi várható hatásait vizsgálta azzal
a céllal, hogy bemutassa azokat a gazdasági, intézményi, társadalmi és környezeti trendeket, amelyek várhatóan kiemelt hatással lesznek a következő évtizedek EU-s és hazai fejlődési irányaira. Az elemzés a kérdést elsősorban gazdasági oldalról közelítette meg, és elsősorban Európa és a nagy globális gazdaságok közötti verseny egy különösen fontos tényezőjeként vizsgálta
a zöld átmenet lehetőségeit és veszélyeit a térségek közötti gazdasági átrendeződés szempontjából.

Az előadó először áttekintette a versenyképesség és az energiarendszerek átalakítása közötti kapcsolatrendszert, majd bemutatta az európai energiapolitikák evolúciós folyamatát, amelyben egyre központibb szerepet kapott a környezeti fenntarthatóság és az emissziócsökkentés. Ezt követően
a napenergia-szektor és az ipari dekarbonizáció példáin keresztül ismertette azokat a versenyképességi kihívásokat, amelyekkel az Európai Unió szembesül az emissziócsökkentés hatására átalakuló globális versenykörnyezetben. Végül – bár az előadás fő fókusza nem Magyarország volt – röviden kitért azokra
a lehetőségre és veszélyekre, amelyek hazánk előtt állnak a gazdaság zéró karbon átmenete kapcsán.

[1] Ketels, C. and Porter, M.E. (2021). Rethinking the role of the EU in enhancing European competitiveness", Competitiveness Review, Vol. 31 No. 2, pp. 189-207. https://doi.org/10.1108/CR-08- 2020-0100 Meng, B., Ye, M.

Az előadó tanácskozásra készített vitairatának absztraktja ide kattintva olvasható.

A Világgazdasági Tudományos Tanács ülésén készült felvétel a videóra kattintva nézhető meg.

Huszonöt évnyi szünet után 2017-ben alakult újjá a Magyar Tudományos Akadémián a Világgazdasági Tudományos Tanács. A testület negyedévente vitafórumokat szervez, amelyeken a közgazdász kutatók mellett az oktatás, az üzleti élet és a kormányzat szereplői vesznek részt.

A Világgazdasági Tudományos Tanács elnöke Török Ádám, az MTA volt főtitkára.

Az első ülésen Szanyi Miklós, az MTA KRTK Világgazdasági Intézet igazgatójának tanulmányát vitatták meg. Az elemzés a műszaki fejlődés és a hosszú távú gazdasági ciklusok közötti összefüggéseket mutatta be.

A VTT második tanácskozásán Kína növekedési kilátásaival foglalkoztak a szakértők.

A harmadik ülésen az orosz gazdaság teljesítményéről és helyzetéről tartott előadást Deák András, az MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont tudományos főmunkatársa.

A negyedik ülésen a Brexit várható hatásairól beszélt Darvas Zsolt,
a brüsszeli Bruegel Intézet munkatársa.

A VTT ötödik tanácskozásán Kiss Judit, az MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont tudományos tanácsadója beszélt az átalakuló világkereskedelemről.

A hatodik ülés témája ismét a Brexit volt. A résztvevők kerekasztal- tanácskozáson vitatták meg a tervezett brit kilépés várható következményeit.

Milyen gazdasági tényezők segítették Donald Trump elnökké választását? Erre a kérdésre kereste a választ a VTT hetedik ülésén tartott előadásában John Komlos gazdaságtörténész, a Chicagói Egyetem professzora.

A Világgazdasági Tudományos Tanács nyolcadik ülésén a török gazdaság helyzete volt a téma. Szigetvári Tamás, a KRTK Világgazdasági Intézet tudományos főmunkatársa arról beszélt, milyen politikai és gazdasági dilemmákkal kell szembenéznie Törökországnak, és mi áll a jelenlegi török társadalmi és gazdasági folyamatok hátterében.

A VTT kilencedik tanácskozásán Sass Magdolna, a közgazdaság-tudomány kandidátusa, a KRTK Közgazdaságtudományi Intézet tudományos főmunkatársa arról beszélt, hogy milyen alternatív növekedési utakat keresnek a visegrádi országokban.

A tizedik tanácskozáson arról volt szó, hogy milyen gazdasági modell jellemzi Brazíliát. Az előadó Ricz Judit, a KRTK Világgazdasági Intézet tudományos munkatársa volt.

A tizenegyedik tanácskozáson Szalavetz Andrea, a KRTK Világgazdasági Intézet tudományos tanácsadója arról beszélt, hogy miért nem jár
a digitális átalakulás olyan mértékű pozitív hatásokkal a függő kapitalizmusmodellbe tartozó, közép-európai országokban, mint a fejlett gazdaságokban.

A tizenkettedik ülésen Szanyi Miklós, a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Világgazdasági Intézetének (MTA Kiváló Kutatóhely) tudományos tanácsadója előadásában Kelet-Közép-Európa fejlődését történelmi távlatokban tekintette át.

A VTT tizenharmadik tanácskozásán Erdey László, a Debreceni Egyetem Gazdaságtudományi Kar Közgazdaságtan és Világgazdaságtan Intézetének intézetigazgató egyetemi docense Mexikó múltját és jövőbeli kilátásait elemezte.