Az MTA két szakmai testülete, a Diverzitásbiológiai Tudományos Bizottság és az Ökológiai Tudományos Bizottság tavaly decemberben rövid állásfoglalást fogalmazott meg a Fertő-Hanság Nemzeti Park területére tervezett építkezés várható környezeti hatásaival kapcsolatban. Az egyhangúlag elfogadott javaslat arra kéri a döntéshozókat, hogy állítsák le a túlzó és a helyhez méltatlan beruházást, lecserélve azt “egy, a 21. századi követelményeknek megfelelő, szelíd, ökologikus rekreációs fejlesztéssel”. Az MTA Biológiai Tudományok Osztálya ezt megtárgyalta és – 37 igen, 1 nem és 1 tartózkodás mellett – elfogadta és határozatba foglalta. A határozatot az MTA nemcsak biológusokból álló Fenntartható Fejlődés Elnöki Bizottsága is megvitatta, kifejezve támogatását (16 igen, 2 nem szavazattal). Úgy véltük, hogy a természet és a biológiai sokféleség iránt érdeklődők, a jövőjük iránt aggódók számára nem szükséges részletesen megindokolni, miért elhibázott fedett sportkomplexumot, motelt, hotelt, lebetonozott autóparkolót, műfüves pályákat, ezernél több hajónak kikötőt létesíteni egy nemzeti parkban, Natura 2000-es területen. Ilyesmire példát ugyanis egyikünk se ismer a világban. Mondanunk sem kell, hogy a környezetbe simuló kutatóházak és látogatóközpontok nem ebbe a kategórába tartoznak.

Sajnos azonban nem mindenki aggódik a biológiai sokféleségért az MTA tagjai között sem. Szarka László geofizikus-mérnök hosszú cikkben, sajátos logikai csavarokkal érvelve fejtette ki, hogy tulajdonképpen miért is előnyös a nemzeti park szempontjából a gigaberuházás. Nem látjuk értelmét, hogy erre a napi sajtóban válaszoljunk, viszont a cikk megalapozatlan állításaira és ferdítéseire az MTA keretein belül mindenképpen reagálnunk kell.

Nem feladatunk az sem, hogy a nyitó rész anekdotikus részleteivel, a tiltakozó civileket lenéző mondataival és a szerző álmaival foglalkozzunk. Az viszont már súlyos probléma, hogy szerinte az állásfoglalás külföldi indíttatású – mert utaltunk kívülről jött, de meg nem nevezett tiltakozásokra is. Megnyugtatólag közölhetjük, hogy véleményünk formálásában külföldiek semmilyen szerepet sem játszottak, bár maximálisan egyetértünk (a nem osztrák, hanem német) M. Rösslernek, az UNESCO Világörökségi Központ igazgatójának a magyar kormányhoz (is) eljuttatott véleményével: “…the project “Sopron Fertő Lake Resort” in its presented size and form would harm the authenticity and integrity of the transboundary World Heritage property ‘Fertő/Neusiedlersee Cultural Landscape’. In addition, the Outstanding Universal Value of the property would be impacted significantly.” És ez a megállapítás még csak nem is természetvédőktől vagy a “mély zöldek”-től származik.

Vissza-visszatérő érvelés a beruházást támogató megnyilvánulásokban, hogy bezzeg az osztrákoknak mindent szabad – ami már csak azért is értelmetlen, mert a tó osztrák és magyar része természeti okok miatt teljesen más jellegű. A hazánkra eső rész teljes egészében nemzeti park, természetközeli állapotát a “vasfüggöny” miatti elzártságának is köszönheti. Az osztrák részen viszont települések, mezőgazdasági területek is vannak évszázadok óta közvetlenül a parton. Van némi párhuzam Balatonnal, amelynek nyugati végén, a Keszthelyi-öbölben nagy nádasok húzódnak, és átnyúlnak a Kis-Balaton védett területére, míg a tó jelentős része éppúgy “hasznosul”, mint a Fertő Ausztriában. Még egyfajta 21. századi, tehát anakronisztikus kuruc-labanc szembenállást idéző attitűd is kivehető az írásból: “a szabad Magyarország ne legyen olyan béna, hogy teljesen átengedi az osztrákoknak mindazt a turisztikai presztízst és hasznot, amit a sztyepptó és a puszta (die Pußta) jelent.” Persze, hiszen osztrákoknak már mindenük megvan, de mitőlünk ezt “az egyet is irigylik”!! Arra kár kitérni, hogy hova is esik innen a puszta… Viszont erősen kérdéses, hogy a “szabadság” szabadosságot jelentsen-e, és hogy mekkora presztizsnövekedést sikerülne elérni a turizmus növelésének tervezett formájával. Mellesleg az osztrák oldalon, nem természetvédelmi területen már lebontásra ítéltek egy jachtkikötőt, és a tulajdonos, az Esterházy Alapítvány “azt szeretné, ha helyreállítanák a természetes állapotokat és kibővítenék a strandot”.

Az MTA osztályának és bizottságainak állásfoglalása – talán mondanunk sem kell – nem politikai természetű, véleményünket a legkülönbözőbb világnézetű és pártállású kollégák is osztják. Voltaképpen a cikk írója tereli politikai síkra az ügyet, mondván: a beruházás elleni demonstráció a választási kampány része, amibe “az MTA-t is belekeverték”. Szükségesnek tartjuk leszögezni, hogy azokban az esetekben, amikor az MTA egyes testületei véleményt nyilvánítanak, akkor alkotmányos kötelezettségüknek tesznek eleget. Mint most is, amikor a jelenlegi biodiverzitási krízisben Európában erősen visszaszorulnak a természetesnek tekinthető élőhelyek, s feladatunknak érezzük, hogy a még megmenthető területek érdekében felemeljük a szavunkat. És természetesen a fenntartható fejlődés és a jövő generáció érdekében is, teljes összhangban a jövő nemzedékek szószólójának 2021 májusi figyelemfelhívásával és az Alaptörvény P) cikke 1. bekezdésével amely az ökológiai rendszerek, „különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok” fenntartásáról szól. Akadémikushoz méltatlanok a cikkíró célozgatásai a fiatal svéd természetvédő aktivista hölgy, G. Thunberg “világfelforgató célkitűzései”-re, amelyek éppenséggel egybeesnek a természetvédelmi területek és nemzeti parkok alapítóinak eredeti szándékával. Semmiképpen sem azzal, hogy “az ember tűnjön el a természetből”. Ne tűnjön el, de fogadja el, hogy ő is a természet része és próbáljon meg ehhez idomulni, ennek megfelelően viselkedni – éppen a jövő generációinak érdekében.

A gigaberuházás melletti leggyakoribb érvelés az, hogy a beépítendő terület leromlott állapotban van, nem felel meg a 21. századi követelményeknek. Mindez igaz, de ha egy nemzeti parkon belül vannak degradált részek, akkor azokat nem lebetonozással, négycsillagos hotel építésével és hasonlókkal, hanem – ahogy állásfoglalásunkban is megfogalmaztuk: szelid, ökologikus fejlesztéssel kell rendbehozni. Az pedig teljesen hamis érvelés, hogy a teljes “beépített” (szerencsére még nem az) terület kevesebb, mint fél ezreléke a Fertő magyarországi területének! Senki sem gondolhatja komolyan, hogy az oda álmodott, az osztrákokkal versengő turista-, autó- és vízijárműforgalom, az utóbbi érdekében tervezett szakadatlan tófenék-kotrás pontosan ebben az arányban fogja befolyásolni a tó életét! Éppen ezért tartjuk érthetetlennek – és elfogadhatatlannak – a vizes élőhelyek védelmére létrehozott Ramsari Egyezmény magyar tagozatának beruházást támogató “szakvéleményét”, melyben kifejezetten az egyezmény szellemiségével ellentétesnek tartanak minden beruházást ellenző megnyilvánulást.

A geofizikus-mérnök úgy véli, hogy a tervezett beruházás egyetlen valódi kockázata a tó “rejtélyes vízszintingadozása”, amit “a megmondóemberek akár az ’éghajlatváltozásnak’ is” tulajdoníthatnának. Nos, e vízszintingadozások nem rejtélyesek: többé-kevésbé szabályos 10-12, valamint 110 éves klimatikus ciklusokhoz igazodva a tó vízszintje változik (az 1860-as években ki is száradt). Továbbá a vidék igen szeles, minthogy az Alpok és a Kárpátok közti szélcsatornában fekszik. A tó hossztengelye párhuzamos az uralkodó széliránnyal emiatt jelentős a tólengés, mely rendszeresen deciméterekkel növeli vagy csökkenti az amúgy is sekély tó vízszintjét. Ez utóbbi következménye a Rákosi-öböl vizének színeváltozása: időnként a déli nádasok huminanyagoktól barnás lápvize, máskor az északi nyíltvíz szervetlen üledéktől átlátszatlan, szürke vize jellemző az öbölre – függetlenül attól, hogy ki mit gondol az éghajlatváltozásról.

Szarka úgy vélekedik, hogy a természet védelméért, az élővilág megmaradt részének a jövőjéért aggódók “azok, akik veszélyeztetik – nemcsak a jövő generáció természethez és egészséges környezethez való jogát, hanem – hazánk és az emberiség jövőjét is.” Nos, mi ezt éppen fordítva gondoljuk, és ezzel kapcsolatban utalunk a Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából elhangzott, megannyi – szakmai és nem politikai indíttatású –, szabadon megtekinthető előadásra.