VII. Kémiai Tudományok Osztálya

Szebellédy László (1901-1944), a modern magyar analitikai iskola megalapítója

összeállítást készítette Hohmann Judit, az MTA levelező tagja

2021. május 18.

Az MTA Kémiai Tudományok Osztályának megemlékezései sorában a 120 éve született Szebellédy László életútját és tevékenységét tekinti át ez az összefoglalás.

Szebellédy László a Nógrád megyei Rétságon született 1901. április 20-án. Tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte, 1923-ban szerzett gyógyszerészi oklevelet, majd 1926-ban gyógyszerészdoktori diplomát. 1925-ben a Winkler Lajos által vezetett I. sz. Kémiai Intézetben kezdett dolgozni gyakornokként, 1926-ban tanársegéddé, 1933-ban adjunktussá nevezték ki, majd 1934-ben egyetemi magántanárrá habilitálták. 1939-től nyilvános rendes tanárként vezette a Szervetlen és Analitikai Kémiai Intézetet, melynek első igazgatója volt. 1943-tól a Szent István Akadémia tagja.

Állami ösztöndíjjal több ízben járt külföldön (Zürich, Drezda, Lipcse). 1930/31-ben a Collegium Hungaricum ösztöndíjasaként M. Le Blanc és W. Böttger lipcsei intézetében az analitikai kémiában képezte magát. Ez az év sorsdöntő volt tudományos fejlődése szempontjából. Böttger hatására kezdett el foglalkozni az analitikai kémia fizikai-kémiai és elméleti vonatkozásaival. Ez a szemléletváltozás rányomta bélyegét kutatói és oktatói munkásságára. Lipcsei tanulmányútja után, Böttger professzor hatására felhagyott az analitikai kémiai kutatás merőben empirikus művelésével és elméleti szemléletével megreformálta az analitikai kémia oktatását. Az 1935/1936-os tanévtől kezdődően gyógyszerészeknek oktatta a „Kémiai analízis elemei” című tantárgyat.

Szebellédy László különösen az alábbi két területen végzett kutatásaival szerzett nemzetközi elismertséget:

  1. Mikroanalitikai eljárások fejlesztése: Mikromennyiségek kimutatására, a reakciók érzékenységének fokozására számos megoldást talált, csapadékos reakciók észlelhetőségét festékanyag abszorbeáltatással fokozta, fluoreszcens kimutatást alkalmazott, redoxi-indikátorokat és katalizátorokat vezetett be. Módszereivel számos elem (arzén, cink, higany, ozmium, ezüst, stb.) és szerves vegyület kimutathatósági határát csökkentette le nagyságrendekkel. Az aktivált katalitikus reakciók analitikai értékesítésével a katalitikus mikroanalitika egyik ágának megalapítójává vált. Ultramikro-módszereit az életfolyamatokban fontos szerepet betöltő nyomelemek kimutatására mind a biokémia, mind az agrárkémia eredményesen alkalmazta.
  2. A coulombmetriás analitikai eljárás fizikai-kémiai alapelveinek kidolgozása, a módszer létrehozása és alkalmazása. A Faraday törvény felfedezése (1833) után 105 évvel ismerte fel Szebellédy László annak analitikai célokra való felhasználhatóságát 1938-ban. Az elektródon elreagált (redukálódott vagy oxidálódott) anyag mennyisége a reakció során az elektródon áthaladt elektromos töltés-mennyiségből kiszámítható, amennyiben a felhasznált árammennyiség 100%-ban a vizsgálandó elektródreakcióra fordítódik. Az elektrogravimetriás eljárással szemben a coulombmetriás módszer előnye a jelentősen megnövekedett érzékenység, mivel a töltésmennyiség (coulomb) sokkal pontosabban mérhető, mint az anyagmennyiség. Coulombmetriával olyan anyagok is megmérhetők, amelyek közvetlenül nem vesznek részt az elektród reakcióban (indirekt módszer). A módszer később műszeres megoldásokkal finomodott, és az egész világon elterjedt, tehát jól alkalmazható pontos ultramikroanalitikai eljárásnak bizonyult.

A találékonyságáról híres Szebellédy László nemcsak az analitikai alapkutatásokban volt otthon, hanem jó érzéke volt az alkalmazott analitika konkrét problémái iránt is. Dolgozataiban az irodalmi előzmények gondos elemzése után vázolta fel tiszta logikával az általa javasolt új megoldási lehetőségeket, és mutatta be kísérleti eredményeit. Elképzelései annyira helytállónak bizonyultak, hogy előkísérletekre alig volt szüksége. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy igen termékeny kutató volt, több mint 100 dolgozatot tett közzé, nem egészen másfél évtized alatt.

  1. január 23-án Budapesten hunyt el. Óriási veszteség, hogy negyvenhárom éves korában ragadta el a halál, megakadályozva alkotó tevékenységének továbbfejlődését. Emlékét az ELTE Szervetlen és Analitikai Kémiai Intézetében 1983 óta emléktábla őrzi. A Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság 1991-ben a kiemelkedő tudományos munka elismerésére Szebellédy László Emlékérmet alapított. Születésének 105. évfordulóján szülőhelyén, Rétságon avatták fel emléktábláját. Nevét viseli a Szebellédy család Szent Erzsébet gyógyszertárának jogutódja Sopronban.

Irodalom:

  1. Móra László: Szebellédy László a magyar analitika nagy művelője. Magyar Vegyészeti Múzeum, Budapest, 1981.
  2. Laszlovszky József: Szebellédy professzor mikroanalitikai munkássága. Gyógyszerészet 1959, 3(12), 459-466.
  3. Burger Kálmán: Szebellédy László, a kulometriás analitikai eljárás megteremtője. Gyógyszerészet 1959, 3(12), 467-469.
  4. Végh Antal: Szedellédy lászló, a gyógyszerész. Gyógyszerészet 1977, 21(12), 21-25.