Száz éve született Messmer András, a 20. század humanista természettudós nagy generáció egyik utolsó mohikánja. Számukra a szakterületük művelése nem egyszerűen életük tartalmát, izgalmas studiumot jelentett, hanem megújuló örömforrást is. Kapcsolatuk a humanista kultúrához alakította gondolkodásukat és fontos támaszt nyújtott nekik az időnként elkerülhetetlen kudarcok megéléséhez is. Messmer András gondolkodásában és szemléletében mély nyomott hagytak ifjúkori találkozásai kiemelkedő tudású tanáraival és olvasmányai európai műveltségű alakjaival, így Zemplén Gézával és kedvencével William Shakespeare-rel. Messmer András tanárként, kutatóként és humanistaként egyaránt követte a nagy elődök példáját.

Szakmai habitusát jelentősen befolyásolta az egyetemi évek alatt a fiatal Müller Sándorral kötött szoros szakmai barátsága, mely később gyümölcsöző együttműködéshez vezetett az Elméleti Szerves Kémia tananyag fejlesztésében és egyetemi oktatásában. Több generációt nevelt és tanított a BME Vegyészkarán, majd az ELTE TTK-n négy évtizeden át. Meghatározó volt számára a Zemplén Géza vezetésével végzett doktori munkája az akacin-glikozidok terén, amely későbbi munkásságát a cukorvegyületek kémiája felé irányította. A Zemplén intézetben kiváló kollégákkal, így Bognár Rezsővel, Mester Lászlóval, Oláh Györggyel, Pallos Lászlóval kialakított szakmai és baráti kapcsolata jelentősen befolyásolta szemléletét és későbbi kutatása témaköreit. Bekapcsolódott a Zemplén iskola sikeres munkájába, így például az új típusú cukorformazánok reakciói és szerkezeti problémáinak vizsgálatába. Korai szakmai eredményei évtizedekre kijelölték a cukorkémia számára fontos irányvonalát.

A Zemplén intézetből az MTA KKKI csoportvezetői státusába kerülve, már önállóan és eredményesen irányította a cukorformazánok tisztázását és újtípusú reakcióik kidolgozását. Munkatársaival (Pintér István, Kovács József, Zsoldosné Mády Virág, Perczel András, Rivó Endre) sikeresen tisztázták a peracetilezett cukorformazánok ”irreguláris Zemplén-dezacetilezési reakciója” okait, mechanizmusát és izolálták a várt 2-OMe epimereket. A kísérletek kiterjesztése kemény és lágy (amino, azido és hidrid) nukleofilekre elvezetett egy új nukleofil szubsztitúcióhoz a cukorlánc C-2 atomján, amely regiospecifikusan, kitűnő hatásfokkal szolgáltatott C-2 amino-, azido- és dezoxi- származékokat. Ez utóbbiak révén sikerült kísérletileg bizonyítaniuk a cukorformazán-gyűrű tautomer karakterét és izolálni a várt E- és Z-izomereket.

Az NH..N pszeudoaromás kelát-szerkezetek vizsgálata aromás származékokon, így az O-arilazo-N-aril-naftilamin vegyületeken sikerrel vezetett el ezen molekulák ciklodehidrogénezési reakciói mechanizmusának tisztázásához (Szimán Oszkár, Gelléri András). Ezen eredmények kiterjesztése változatos aromás, NH..N pszeudoaromás gyűrűs molekulákhoz, új reakciók és vegyülettípusok felfedezéséhez vezetett.

Kutatómunkája az aromás heterociklusok területén, az azokapcsolás mechanizmusának tanulmányozása során, több érdekes vegyületcsaládot eredményezett. A pszeudoaromás kelátok NH…N H-hidat képeznek és prototrópia révén, egy tautomer szerkezeti részt alkotnak. Oxidatív gyűrűzárásuk során kötés létesíthető a H-hidat alkotó
NH…N egység N-atomjai között, így a belőlük kondenzált öttagú, 3 N-atomot tartalmazó heterociklusok, az úgynevezett triazólium sók képződnek. Kimutatták azt, hogy az oxidációhoz (ciklodehidrogénezéshez) a kezdetben használt N-brómszukcinimid (NBS) helyett, célszerűbb a sokkal hatékonyabb 2,4,4,6-tetrabómciklohexa-2,5-dion (TBB) vegyületet használni. Az
NH…N kelátok tanulmányozása során bebizonyították, hogy az eltérő szerkezetű 2-piridiltriazén származékok esetében is kimutatható egy erős NH…N H-híd, a piridin N-atomja és a triazén NH csoportja között, amely molekula ciklodehidrogénezése elvezetett a tetrazolo[1,5-a]pyridinium sók előállításához. Hasonló módon, a piridin-2-aldehidből, illetve a piridin-2-ketonokból előállítható hidrazonok is tartalmazzák e jellegzetes NH…N H-hidat, amelyek ciklodehidrogénezése eredményesen elvégezhető és kitűnő termeléssel nyerhető belőlük a [1,2,3]triazolo[1,5-a]piridínium só. Későbbi kutatásaik során kiterjesztették ezt a ciklodehidrogénezési eljárást a piridin analógjaira (pirimidin, piridazin, pirazin), illetve a benzol gyűrűvel kondenzált származékokra is.

Messmer András munkásságában fontos szerepet töltött be az aromaticitás (heteroaromaticitás) tanulmányozása is. A pozitív töltéssel rendelkező heteroaromás származékok erősen deformált elektronszerkezettel rendelkeznek és ezért készségesen lépnek reakcióba nukleofilekkel. A keletkező pszeudo-bázisok nem stabilak: egy retro-elektrociklizációs folyamat során a hattagú gyűrű felnyílik, s így értékes szintonokat szolgáltatva, további heterociklusos származékok állíthatók elő. A kondenzált azóliumsók terén megismert, nagyon érdekes reakciók egyenesen vezettek a piridin gyűrűnek hattagú, 3 N-atomot tartalmazó analogonjainak szintéziséhez, majd reakcióik tanulmányozásához. Munkatársaival (Hajós György, Riedl Zsuzsanna, Bátori Sándor, Timári Géza) számos érdekes, az azóliumsóktól eltérő reakciót ismertek fel. A pirido[2,1-f][1,2,4]triazinium só egyik benzológja kiemelkedő aktivitást mutatott az antidepresszánsok hatásterületén, amely vegyület esetében sikerrel végezték el a preklinikai fejlesztéseket is.

A Messmer-iskola elméleti és kísérleti kutatásai, a fentieken túlmenően természetesen több, változatos szerkezetű és tulajdonságú molekulatípusra terjedtek ki, melyek ismertetésére itt nincs lehetőség. A kutatás iránya ezekben is elméleti indíttatású, szerkezet- és mechanizmus-orientált vizsgálatok voltak, miközben a gyakorlat számára is értékes eredményeket születtek. Az eredmények a szakágak nemzetközi vezető szaklapjaiban megtalálhatók, ezeket azóta is idézik.

Ezen és itt fel nem sorolt szakmai sikerek Messmer és munkatársai számára széleskörű nemzetközi kapcsolatok kiépítéséhez vezettek, amelyek jelentősen katalizálták a későbbi kutatások eredményességét.

A Messmer-iskola kutatási eredményei mélyen gyökereztek a Messmer kutatói habitusát jellemző igényességben. A kutatásban mindig a tökéletességre törekedett, mindig hű maradt tisztelt mestereitől örökölt elvéhez: „csak a teljesen kész és kerek munkát szabad közreadni”.

Eredményei alapján a kémiai tudomány kandidátusa (1965), majd a kémiai tudományok doktora (1973) fokozatot szerezte meg. A szakmai testületek elismerései jól mutatják és fémjelzik szakmai kvalitását: MTA Akadémiai díj I. fokozat (1966), MTA KKKI Intézeti díj (1974), Munka Érdemrend arany fokozat (1982), MTA Zemplén díj (1985), Pro Universitate (ELTE, 1992), MTA Eötvös József Koszorú (1994), Széchenyi Díj (2006). Ezen elismerések közül talán csak egy, az MTA tagság maradt (valahogy) ki?!

Bátori Sándor

Pintér István