A hazai kémia két korszaka a 19. században. Nendtvich Károly és Ilosvay Lajos
Az MTA Kémiai Tudományok Osztálya úgy döntött, hogy 2021. elejétől az osztályüléseken megemlékezik neves kémikusokról évfordulókhoz kötődően. A felkérésem a 210 évvel ezelőtt született Nendtvich Károly (Pécs, 1811– Budapest, 1892), az MTA rendes tagja és a 170 éve született Ilosvay Lajos (Dés, 1851– Budapest, 1936), az MTA alelnöke életútjának és tevékenységének áttekintésére szólt.
Nendtvichet és Ilosvayt egy emberöltő választja el. Többről van azonban szó, mint az időmúlásról. Bár Ilosvay Nendtvich utóda lett a Műegyetem Általános Kémia Tanszékén, ő már egy egész más korszak képviselője. A két tudós életútjának és tevékenységének összehasonlítása tükrözi mindazon változásokat, amelyek az ország történetében bekövetkeztek a 19. században. Számunkra pedig különösen érdekes az a lényeges fordulat, amely az egyetemi oktatást és az ehhez kapcsolódó tudományos kutatást érintette. Ez pedig Wilhelm von Humboldt (1767-1835) által fölvázolt, majd Berlinben 1809. után meg is valósított egyetemeszme bevezetése a Habsburg birodalomban, amelynek lényegi eleme a tanítás és a kutatás egysége volt. Nagy horderejűnek bizonyult az is, hogy a 1848. évi XIX. törvénycikk a hazai egyetemek felügyeletét a mindenkori miniszter hatósága alá rendelte. Ezzel megnyílt az út ahhoz, hogy az állam finanszírozást nyújtson az egyetemeknek, mert az egyetemi vagyon hozama a működés harmadát sem fedezte az 1870-es évektől, és e nélkül például a Budapesti Tudományegyetem és a Műegyetem épületei, amelyek már a kutatásra alkalmas laboratóriumokkal, műhelyekkel rendelkeztek, sem jöttek volna létre.
Nendtvich apja gyógyszerész volt Pécsett. A gimnáziumi tanulmányai után, amelyeket itt és Késmárkon (ahonnan a család származott) végzett, Pestre jött az egyetemre, ahol 1836-ban avatták orvosként. Schuster János (1777–1838) mellé került tanársegédnek a kémiai és botanikai tanszékre. 1845. nov. 22-én választották meg a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának, majd 1858-ban lett rendes tag. Ebben a – később elvetett – kémiai műnyelv érdekében kifejtett tevékenysége nagyobb szerepet játszott, mint tudományos eredményei. 1847-ben az Ipartanoda tanára lett. Egy rövid kitérőt leszámítva 1848-ban a Pesti Királyi Tudományegyetemen, egész pályafutását 1882-es nyugdíjazásáig ebben az intézményben töltötte, amely akkor már több átalakulás után 1861-től a Királyi József Műegyetem nevet viselte. A rektori tisztséget is betöltötte (1873/74), miként Ilosvay is 1900–1903 között. Nendtvich a régi iskolához tartozott. Alapkutatást alig végzett, az alkalmazott kutatások terén folytatott kiemelkedőnek nem nevezhető tevékenységet. Könyvírói munkássága viszont jelentős. Különösen Henri Victor Regnault (1810-1878) könyve alapján írt a „Vegytan elemei” című könyve (1854), amelyet sokáig tankönyvként használtak. Ha már az évfordulóknál tartunk, megjegyzem, hogy Regnault az MTA külső tagja volt 1861. óta, tehát éppen 160 éve.
Az Ipartanoda tanárai (balról jobbra): Engerth, Nendtvich, Conlegner, Karácson, Kruspér, Sztoczek, Sziegler.
Nendtvich időskori képe
A Vegytan elemei könyv címlapja és a Műegyetem 1882-ben átadott Kémiai Tanszékek, később ELTE F épület, Eszterházy (Puskin) utca, ahol Ilosvay átvette a stafétabotot Nendtvichtől
További jelentősebb könyvei: Grundriss der Stöchiometrie. Buda, 1839., Az életműtlen műipari vegytan alapismeretei. Pest, 1844-45., Magyarország legjelesebb kőszéntelepei. Pest, 1851., Grundriss der allgemeinen technischen Chemie. I-III., Pest, 1854-58., A vegytan alapelvei a tudomány újabb nézetei szerint. Pest, 1872., Magyarország ásványvizei. Bp., 1886.
A tudomány terjesztéséért folytatott tevékenységéből feltétlenül megemlítendő a Magyar Természettudományi Társulat alapításában való részvétele. Sokat utazott, élményeit meg is írta. Nyugdíjazása után sem tudott meglenni közéleti szereplés nélkül. Sajnos. Antiszemita programmal indult 1883-ban a választáson, és 1884 és 1887 között országgyűlési képviselő is lett.
Ilosvay Lajos Kolozsvárott járt középiskolába, majd a Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetemen szerzett bölcsészdoktori és gyógyszerészi oklevelet. 1875-től Lengyel Béla, majd 1876-tól Than Károly tanársegéde. Ő már külföldön képezte magát tovább, mint az az 1850-es évek óta természetes volt. Célszerűen megválasztva olyan kiválóságoktól tanult, mint Bunsen (kémiai analízis), Baeyer (szerves kémia) és Berthelot (termokémia, fizikai kémia). Ma is tanulságos az, hogy milyen elvek szerint jelölte ki úticéljait:
„A helyek megválasztásában a következõ három szempont vezérelt: 1. Mindig olyan helyet választani, a hol a chemia kisérleti tanításában gyarapíthatom tapasztalataimat; 2. a hol laboratóriumban dolgozva, a chemia önálló mívelésére szükséges módszerekkel és különösen az organikus és thermo-chemia fejlesztésének módjával megismerkedem; és 3. a hol alkalmam nyílik megfejteni, hogy miben rejlik századunk nagyobb chemikusainak produktív ereje.”
1882-ben hazahívták a Műegyetem Általános Kémia Tanszékének vezetésére, amelynek 1934-ig vezetője volt. Elévülhetetlen érdemei voltak az oktatás korszerűsítésében. Írt általános kémiai tankönyvet „A chemia alapelvei” címmel (1888), és ő írta az első szerves kémiai tankönyvet „Bevezetés a szerves chemiába” címmel (1905). Nagyon sok analitikai, szervetlen kémiai munkája és cikke volt, de érdeklődött minden új, így a radioaktivitás iránt is. A nitrit meghatározására kidolgozott kolorimetriás eljárása ma is őrzi a nevét, és a Griess-Ilosvay reakciót ma is használjuk.
Ilosvay Lajos képe és a Természettudományi Közlöny címlapja
1914 és 1936 között a Természettudományi Társulat elnöke. Az MTA levelező (1891), majd rendes tagja (1905). 1910-től 1914-ig kormánypárti országgyűlési képviselő, 1914-17 között a vallás- és közoktatásügyi minisztérium államtitkára, 1927-től a felsőház tagja volt.
Irodalom
Szabadváry Ferenc – Szőkefalvi Nagy Zoltán: A kémia története Magyarországon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1972.
A Budapesti Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki Karának centenáriumi emlékkönyve 1871-1971, Budapest, BME Vegyészmérnöki Kar, Budapest, 1972
Regnault Victor emlékezete. Dr. Than Károly r. tagtól. Előadta az Akadémia összes ülésén, 1879. november 24.
Nádudvari Győri Tibor: A Pázmány-Egyetem története III. Az orvostudományi kar története 1770-1935. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1936.
Inzelt György: Mély kútforrása a bölcsességnek. Vegyészek és vegyületek. L’Harmattan. Budapest, 2012.
Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Budapest. 1891–1914. 9. kötet, 1903. http://mek.oszk.hu/03600/03630/html/n/n17835.htm
Ilosvay Lajos: Nendtvich Károly emlékezete. Akadémiai Értesítő. 1895. VI. 673.
Ilosvay Lajos: A tudományos chemia állapota külföldön és hazánkban. Természettudományi Közlöny, 1884. nov-dec.
Ilosvay Lajos: A chemia alapelvei. Természettudományi Társulat. 30. Budapest, 1888.
Ilosvay, M. L., Bull. Soc. Chim. Belg., 1889, vol. 2, p.347.
Ilosvay Lajos: Bevezetés a szerves chemiába. I. köt. A szénhidrogének. Budapest, 1905.
Ilosvay Lajos: Bevezetés. In: Szilárd Béla: Radium és radioaktivitás, Mai Henrik és fia, Budapest, 1905.
Ilosvay Lajos: A radioaktív kutatások eredményei megingatták-e az elemekről kialakított nézeteket? Természettudományi Közlöny, 52, 129 (1920).
Inzelt György, az MTA doktora
