Polinszky Károly 1944-ben szerzett vegyészmérnöki oklevelet a József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen. Már 1943 szeptemberétől díjas gyakornok volt az Egyetem Szervetlen Kémia Tanszékén, 1944-ben tanársegéd, majd 1945-ben adjunktusi kinevezést kapott Varga József professzor Kémiai Technológia Tanszékére. Már egyetemi hallgató korában – a műegyetemisták Hungária Magyar Technikusok Egyesülete egyik vezetőjeként – irányítója volt 1942-ben az Egyesület ifjúsági kollégiuma építésének. 1945-ben megbízást kapott a háborúban súlyosan megsérült kémia épület helyreállítási munkáinak megszervezésére, 1948-ban műszaki egyetemi doktorátust szerzett.

1948-ban a Műegyetem kémia épületének alagsorában Feund Mihály akadémikus vezetésével megalakult a Magyar Ásványolaj- és Földgáz Kísérleti Intézet. A kutatóintézet igazgatója Polinszky Károlyt kérte fel a szervező munkában való közreműködésre és másodállásban igazgató helyettesnek nevezte ki. Jól ismerte a fiatal, tehetséges vegyészmérnököket, a legjobb szakembereket kérte fel a kutatómunkára, így az Intézet már hónapok alatt figyelemre méltó eredményeket ért el.

Amikor sor került a Nehézvegyipari Kar Veszprémben való létesítésére, Csűrös Zoltán rektor azt javasolta Ortutay Gyula vallás- és közoktatási miniszternek, hogy Polinszky Károlyt bízzák meg a veszprémi kar megszervezésével. A miniszter kari kurátorként nevezte ki a BME Veszprémbe kihelyezett Nehézvegyipari Kara vezetőjének. 1949-ben a Vegyipari Minisztérium egy újabb kutatóintézet – a Nehézvegyipari Kutatóintézet – létrehozását tervezte. A választás Veszprémre esett, mivel a Közép-Dunántúlon több vegyipari üzem is működött: Pét (műtrágya gyár), Fűzfő (robbanóanyag gyártás), Ajka (timföldgyár), Peremarton (savgyár). A telepítésre és a szervezésre Polinszky Károlyt kérték fel, aki mindkét feladatot elvállalta.

A Veszprémi Nehézvegyipai Kar létesítéséről szóló XII. törvényt 1949. augusztus 19-én hirdették ki. Az első tanévnyitó ünnepség 1949. szeptember 26-án volt, 16 oktató és 107 hallgató részvételével. Az egyik róla szóló anekdóta szerint a tanévnyitó előtti napon éppen a székek elrendezését irányította, amikor az egyik hallgató mérgesen odaszólt neki: „Te csak dirigálsz itt, igazán Te is megfoghatnál valamit”. Másnap a tanévnyitó ünnepségen a hallgató – látva hogy kinek szól oda - rosszul lett. Az alig 27 éves Polinszky Károly kinevezése a Kar élére tökéletes választás volt. A kinevezés pillanatában agilis, jó kapcsolatteremtő, kiváló szervező, szakmailag megalapozott tudással és jelentős tapasztalatokkal rendelkező fiatalember volt. Az indulás pillanatában a 16 főállású oktatót fiatal, tehetséges, karrierépítésben érdekelt budapesti munkatársai közül három hónap alatt választotta ki. Korát messze megelőzve zseniális szervező készségről tett tanúbizonyságot. Igazi, mai értelemben vett sikeres menedzser volt.

1951-ben a Nehézvegyipari Karból létrejött az önálló Veszprémi Vegyipari Egyetem. A hallgatói létszám néhány év alatt elérte az ezret, az oktatói létszám a százat. Polinszky Károly az Egyetem küldetését nem csak a felsőfokú oktatásban látta, hanem az értelmiségiek közötti kapcsolatfelvételben, a város kulturális és társadalmi életébe való bekapcsolódásban is. Veszprém, az ezer éves vallási hagyományokkal rendelkező város nehezen fogadta be az újonnan idejött embereket, de látván az új egyetem szellemiségét, a hagyományokhoz való ragaszkodást, megbékélt ezzel. Polinszky Károly sok szemrehányást is kapott az akkori pártvezetőktől (pl. egyes oktatók templomba járása miatt), de ezeket a támadásokat ügyes taktikával sikeresen kivédte.

Polinszky Károly kezdetben kurátorként, majd dékánként és 1954-től 1963-ig rektorként irányította az Egyetemet. Az 1956-os forradalom alatt és az azt követő időszakban nehéz feladatok vártak rá. Sikeresen megakadályozta a fegyveres harcot, s amennyire lehetett, igyekezett távol tartani az Egyetemet a forradalmi eseményektől. Tudtával és támogatásával 1956-ban néhány lelkes fiatal oktató elindította a „Szabad Magyarország hangja, Veszprém” rádióadást magyar és angol nyelven. Elévülhetetlen érdeme volt abban, hogy az oroszok által a Szovjetunióba hurcolt egyetemisták és oktatók rövid idő alatt épségben hazatérhettek. Az alapítók lendülete, az állandó megújulásra való törekvés és a családias légkör a mai napig jellemző az intézményre. Kollégái Polinszky Károly munkásságát elismerve, kellő humorral az Egyetemet ”Károly-egyetem”-nek nevezték.

A Veszprémi Vegyipari Egyetem után 1963-1974 között a Művelődési Minisztériumban miniszterhelyettes, majd 1980-ig miniszter volt. 1980-tól a BME Kémiai Technológia Tanszékén professzor, majd 1981-87 között az intézmény rektora volt. A BME fejlesztési terveinek megvalósítását már minisztériumi vezetőként is segítette. Elősegítette többek között az idegen nyelvű képzés megindítását, a tanárképzés különböző formáinak megvalósítását, a Villamosmérnöki Kar korszerű számítóközpontjának létrehozását.

Polinszky Károlyra jellemző volt, hogy „a jóért mindent elkövetett és semmiféle gátat nem szabott”. Megtanította, hogyan kell létrehozni és működtetni egy tanszéket, egy egyetemet, vagy kutatóintézetet. Szakmai pályafutását a Műegyetemen kezdte és ott is fejezte be. Marton Gyula professzor visszaemlékezésében Saint-Exupery-t idézte: „a jövőnk mérföldköveinek pontos helyét sajnos nem tudjuk, de hogy mi történhet, azt tudnunk kell.” Polinszky Károly ezt nagyon jól tudta.

Veszprém, 2022. március

Kristóf János